Mindig libabőrös leszek, ha a gigantikus víztömegre gondolok, amely Földünk óceánjaiban tombol. 10-20 méter magas hullámok egyáltalán nem ritkák, de 1958-ban, amikor egy földrengés hatására óriási földcsuszamlás történt Alaszkában a Lituya-öböl térségében, egy 524 méter magas (!) megacunami (333 méteres kezdőhullámmal) söpört végig a környéken, ami – persze – mindent letarolt. A természet romboló erejének azonban van egy szép oldala is: a méltóságteljes hullámok kellő távolságból megfigyelve lenyűgöző látványt nyújtanak. Ray Collins is a bűvkörébe került a víznek; „Seascapes” című képsorozatában rövid záridővel fotózva, mozgásukban „megfagyasztott” hullámokat kapott lencsevégre. A pillanatképek alanyai így nem is hullámokra, hanem jeges, sziklás hegyvidékre hasonlítanak.
Collins 2007-ben vásárolta meg első fényképezőgépét, hogy szörföző haverjairól készítsen képeket, és úgy belejött, hogy pár éven belül már olyan vállalatoknak is fotózott, mint például az Apple, a Nikon, vagy a United Airlines. Napjainkban a fotós rengeteg időt tölt a tengernél, hogy olyan pillanatképeket örökíthessen meg, amilyeneket még nem látott a világ. „Seascape” című kollekciójának javarészéből már készült könyv („Found at Sea”), melynek első kiadását már el is kapkodták. A második kiadás egy 184 oldalas keményborítós kötet, amit 60 dollárért lehet megrendelni Collins honlapján. A képek alatt egy film látható arról, hogyan dolgozik a művész, érdemes meglesni! (Fotrrás: petapixel.com)
