Sokan úgy vélik, ha megfelelnek bizonyos „közösségi elvárásoknak”, vagy birtokukban van ilyen-olyan fotós felszerelés, akkor egy idő után (vagy azonnal) automatikusan profinak hívhatják magukat. Ez azonban nem így van, a profizmus – noha, a szó szoros értelmében véve az „profi”, aki pénzt keres tevékenységével – egy igen összetett szint, „státusz”, aminek korántsem olyan könnyű megfelelni, mint az egyesek hiszik.
Nancy Young, a PhotoDoto szerzője összeszedett tíz tévhitet, melyekbe sokan kapaszkodni próbálnak, melyek alapján többen tévesen hiszik magukat „profinak” – íme:
Amikor arról álmodunk, hogy majd profi fotóssá válunk, könnyű rózsaszín felhők mögé bújni, s könnyű azt hinni, hogy minden könnyű és szép lesz. Sokaknak igen vonzó az az ábránd, hogy szeretett hobbijukból éljenek meg. Azonban a profivá válás útja rögös: rengeteg olyan ember van, aki a fotografálásból üzletet csinált, majd az első év végén kénytelen volt lehúzni a rolót, mivel nem voltak képesek fenntartani magukat a munkájukból.
Egyenes út a sikerhez?
A profi fotós cucc, a haverok elismerő szavai, és a vágy, hogy professzionális fotóssá váljunk nem elég ahhoz, hogy álmunk valóra is váljon. A következő tíz tévhit remélhetőleg mindenkinek kinyitja majd a szemét, így nem követi el senki a fellistázott hibákat.
1. Bárkiből, akinek komoly („profi”) fényképezőgépe van, profi fotós válhat.
Jézusom, iszonyúan sokan élnek abban a tévhitben, hogy ha a legújabb, legdrágább, „legprofibb” fényképezőgépet megveszik, akkor már csakis jó képeket fognak lőni, s így automatikusan pénzt is kereshetnek majd tevékenységükkel. „Megvettem a gépet, kinyomtattam párszáz névjegykártyát – profi vagyok!” – nos, nem. Ezek szerint, az, akinek van egy sütője, máris pékké vált? Persze, hogy nem! Ugyanez érvényes a fotósokra is. A profi fotósnak nem csak egy komoly gép kell, s az sem elég, ha lenyűgöző fotókat tud készíteni. A profi fotósnak több széket kell egyszerre megülnie: fotós, dizájner, piackutató, értékesítő, reklámszakember, könyvelő – és még sorolhatnám, mi mindenhez kell legalább középszinten konyítani, ha életben szeretnénk tartani vállalkozásunkat.
Profi cucc – ez még kevés a profivá váláshoz
2. A profi fotós akkor dolgozik, amikor akar.
Mese, óriási tévhit, hogy a profi akkor dolgozik, amikor csak kedve van. Korábban szállingózott a neten egy nagyon jó válasz erre: „Igen, valóban akkor dolgozom, amikor csak kedvem van hozzá – a nap tetszőleges 12 órájában húzhatom az igát” – nos, bár közel jár a valósághoz, már ez sem teljesen igaz, mert ha például határidős munkád van, akkor addig dolgozol, amíg el nem készülsz. Ha mondjuk esküvőfotózással foglalkozol, akkor csak hétvégenként dolgozol, nem? Nem, hiszen hétköznap dolgozod fel a hétvégén készített fotókat, hétköznap intézed pénzügyeidet, számlázol, előkészíted a következő melót, reklámokat állítasz össze stb. (igaz, Ricsi?).
3. Ha sok dicséretet kapnak képeim, akkor automatikusan profivá válok.
Valószínűleg a családod, közelebbi hozzátartozóid, barátaid, haveri köröd, munkatársaid, szomszédjaid szeretik a fényképeidet, és agyba-főbe dicsérnek, de ez nem jelenti azt, hogy majd a klientúrádnak is tetszeni fog az, amit alkotsz. Barátaid téged mint személyt is kedvelnek, szeretnek, és fotóidat a saját képeikhez hasonlítják (vakok közt az egyszemű a király, ugye) – ügyfeleid viszont a konkurenciával mérnek majd össze: azokkal a profikkal, akik az autópálya bevezető szakaszán elhelyezett óriási divatfotós plakátot készítették, akik a neves divatmagazin címlapját lőtték. Ha viszont sokan fizetnének is a fényképekért, amiket készítesz, akkor valóban eljött az ideje annak, hogy elgondolkozz a professzionális útvesztőn.
4. Bármit rendbe lehet tenni a Photoshoppal (= az utómunka során).
Talán ez a legnagyobb tévhit, amit emberek valaha kitaláltak. Aki valóban, töviről-hegyire ismeri a Photoshopot (vagy más képszerkesztő) működését, az megmondhatja neked, hogy bár sok hibát ki lehet javítani utólagosan, messze nem lehet mindent megoldani egy szoftverrel. A Photoshop sem képes arra, hogy egy alapvetően rossz képből egy mesésen jót faragjon. Ha rossz a kompozíció, ha elbaltáztad a mélységélességet, ha nem éles a főtéma, akkor fújhatod, elbuktál!
5. Ha egy melóért 100 000 forintot fizetnek, az azt jelenti, hogy 100 000 Ft-ot kerestél.
Ó, bárcsak így lenne! Azonban vedd számításba, hogy munkád során nem csak az idődet adtad, hanem lesz benzinköltséged, kopik a felszerelésed, bérleti díjakat kell fizetned, parkolójegyet kell venned, ki kell fizetned a sminkest, a fodrászt, bérleti díjat fizetsz az irodád után, be kell fizetned a közüzemi számlákat, adóznod kell – a végén jó, ha egyáltalán bármennyi is marad a pénzből. Mielőtt gyorsan, hasból rávágnád az „áradat” egy felkérésre, ülj le, gondold végig, hogy milyen költségeid lesznek, lehetnek.
6. A kapcsolatépítés opcionális dolog.
A profivá válás rögös útjának már az elején rá fogsz jönni, hogy kapcsolatépítés és összebarátkozások nélkül semmire sem fogod vinni, és így sikeres sem lehetsz. Ismerkedj meg a környezetedben élő fotósokkal, grafikusokkal, sminkesekkel, fodrászokkal, ruhakölcsönzőkkel, és bárki mással, akire majd számíthatsz munkád során. Gondolj csak bele, hogy egy jól kiépített, akár baráti szintű kör mennyivel több munkát tud behozni, mintha csak önmagad lennél! Ha egy esküvőn egy kiemelkedően szép képet lőttél a menyasszony frizurájáról, küldd át azt a képet a fodrásznak, aki csinálta a leányzó haját, hadd tegye ki ő is, hogy igen, ezt ő csinálta. Ha egymást segítitek, sokkal gyorsabban juttok előre, mint egyedül! Csapatmunka – mondd valamit ez a kifejezés?
7. Fölösleges egy ütős portfólió weboldal az üzletnek.
Van egy csinos weboldalad? Azt hiszed, itt már meg is állhatsz? Ennyi elég lesz? Pár kép, kis rizsa magadról, és máris jönnek a telefonhívások az új megbízásokkal? Muhaha! SEO, piackutatás, reklámozás, a legprofibb fotók – ez a minimum, amit meg kell tenned magadért! Ha profi weboldalt hozol össze, azt később jövőbeli ügyfeleidnek is megmutathatod „tessék, itt van pár képmintám, így dolgozom”. Ha nem értesz hozzá, szánd rá a pénzt, hogy egy profi felépítse az imidzsedet! Ha nincs rá keret, akkor sincs minden veszve – netszerte találni ingyenes, vagy nagyon kedvező árú oldalépítő keretprogramokat (pl. koken.me, defrozo.com stb.), amik segítenek ebben.
8. A klienseidnek ugyanaz a kreatív víziójuk, mint neked.
Néha azt hiszed, hogy az adott munka során életed legjobb képeit lőtted, aztán jön a hidegzuhany a megbízód szájából, hogy „mi ez a sz@r?”. Igen, megesik, ugyanis nem biztos, hogy ugyanazt képzeltétek el, amikor elkezdtétek a közös munkát. Fontos már a feladat kezdésekor egyeztetni, mit vár el a megbízód, de munka közben sem árt a folyamatos kommunikáció – ne feledd, hogy nem magadnak, hanem a „munkáltatódnak” kell megfelelned!
9. Szerződés nélkül jobb dolgozni.
Egy kézfogás és egy szóbeli megállapodás elég lehet, ha a szomszédod kislányáról kell készítened pár ballagási képet, de a komolyabb üzleti megbízás során minden részletet le kell írni – nem csak a fizetéssel kapcsolatosan! Addig egy képet se lőj, míg alá nem írtátok a szerződést, amit jó esetben egy ügyvéd is látományozott.
10. Az emberek alig várják már, hogy elolvashassák a blogodat.
Egyesek azt hiszik, hogy a legutóbbi munkájukból véletlenszerűen kiragadott pár fotó majd érdekelni fogja az oldalra látogatókat, és egyből új megbízást is partra húzhatnak így. Ha valaki feliratkozik az oldaladra, „belájkolja”, akkor már nagy valószínűséggel ismeri a munkásságodat, tudja, mit várhat tőled. Érdekes és hasznos információkat kell(ene) megosztanod, így a Google is nagyobb eséllyel tol fel az első helyre a keresési listán. Például: írhatsz egy-egy fotó elkészültének hátteréről, adj tanácsokat, miket vegyen fel valaki egy üzleti portréfotózáshoz, hogyan pózoljon stb. (Forrás: thephoblographer.com)
Ha tetszett, amit olvastál, kérlek, oszd meg ismerőseiddel is, így nekem is segítesz, hogy napról-napra újabb anyagokkal álljak rendelkezésedre! Kérlek, ha van időd, nézz körül partnereimnél, hátha épp keresel valami fotós felszerelést – ezzel is támogatod az MLZphoto weboldalt!
