Aki dolgozik, az hibázik, aki hibázik, azt kritika éri – ezért úgy gondoltam, röviden összefoglalom, hogy mit hogyan és miért hajtok végre teszteléskor.
Fényképezőgépet tesztelni jó móka, de közben kemény munka is. Bármennyire is hihetetlen, minden lépés, minden tesztkép, minden képminta céllal történik, nem automata, ösztönös módban.
Első lépésben mindig a termékfotókat készítem el, tehát körbefotózom a tesztre kapott jószágot. Aztán jön a fogdosás, mennyire áll kézre, mi hol van rajta, mennyire egyszerű kezelni a masinát, mennyire „dolgozik a kezem alá” fotózás közben, és ehhez hasonlókkal foglalkozom. Ha megvagyok a gép külsejének felfedezésével, akkor jön a belbecs: mit tud, milyen extra funkciókkal van felvértezve, milyen a menüje.
A képminőségnél minden esetben a fényképezőgép legnagyobb felbontású, legfinomabb JPEG fájlját és a tömörítetlen, 14-bites (ha van ilyen) RAW fájlokat használom. A JPEG-nél a semleges, vagy normál képstílust állítom be alapértelmezettnek (kikapcsolt zajszűréssel), a színtérnél az Adobe RGB-t használom, ha van választási lehetőség.
K: De miért Adobe RGB?
V: Azért, mert ez a tág színtér tükrözi vissza a legjobban a fényképezőgép színvilágát, és vannak, akik nem csak sRGB-re képes monitorral nézik a tesztképeket (az sRGB kevesebb színinformációt tartalmaz).
A fotózás során többféle módban használom a gépet, de általában Programautomatikában és Rekeszprioritásos (A, Av) módban teszem próbára. A fehéregyensúlyt kizárólag AWB-ben (automatikus fehéregyensúly) használom úgy, hogy a meleg árnyalatok megtartását kikapcsolom.
K: Miért AWB?
V: Igaz, a készített képek így adott esetben nem élethű fehéregyensúlyt kapnak, megesik, hogy pl. portréfotózáskor szürkés/zöldes/vöröses/kékes stb. lesz a portréalany bőre, de mivel ez egy gépteszt, és nem arra vagyunk kíváncsiak, hogy én milyen tökös legény vagyok az utómunka során, ezért, bizony, meghagyom szürkének, zöldnek a bőr tónusát, hogy lássátok, erre képes a masina automatikája.
K: Miért virágokat fotózol? Nem unod már ezt a témát? Mi értelme?
V: A válasz nagyon egyszerű: azért fotózom virágokat, mert természetes, élénk színeket máshol nem nagyon látunk (főleg a városban), ráadásul a virágszirmok, levelek UV (ibolyán túli) és IR (infravörös) fényvisszaverése a szenzor elé helyezett szűrő hatékonyságát is megmutatja. Továbbá az élénk, erős, telt színek határa mentén azt is meg lehet vizsgálni, van-e színösszefolyás, és ha igen, az mekkora mértékű. (Itt olvasható egy érdekes, rövid anyag a fényvisszaverődésről)
A fénymérésnél szinte kizárólag a mátrix-mérést használom, ami a teljes képterület fénymennyiségét méri. Miért? Mert ez tükrözi talán a legjobban, hogy milyen az adott készülék fénymérő egysége. Van, aki középre súlyozva teszteli a gépeket, én viszont nem azt az irányt követem.
Utolsó lépésben a mozgóképfelvételt vizsgálom meg. Első körben a funkciókra vagyok kíváncsi (pl. lehet-e manuálisan vezérelni az expozíciós értékeket felvétel közben, módosítható-e a mikrofon érzékenysége stb.), majd jön a képminőség: jello hatás mértéke, van-e moiréra hajlam, és hasonlók.
A hangsúly viszont egy géptesztnél mindig a fényképezőgép képességein van, tehát elsősorban azt próbálom bemutatni, hogy automata módon mire képes az adott termék, mennyire fejlett az elektronika, a JPEG-motor. Tehát, ha láttok legközelebb egy szürke „ufonauta” portréalanyt, az nem az én kétbalkezességem eredménye, hanem ott, a helyszínen, az adott fények mellett a gép arra volt képes. Ekkor általában igyekszem leírni a használt fényeket – ha nem írok semmit, akkor az azt jelenti, hogy természetes Napfényben fotóztam. Remélem, azért sikerült adnom pár választ a felmerülő kérdésekre. Ha valamire kíváncsi vagy, kérdezz a hozzászólásokban!
