Gyakorlatilag a címben már mindent elmondtam: nagyon remélem, hogy a Canon EOS 4000D-ről szóló pletyka csak egy rossz vicc, mert ha ez az egész mégis igaznak bizonyulna, akkor a Canon egy olyan gépet mutatna be, ami már – némi költői túlzással – tíz évvel ezelőtt sem lett volna semmilyen szempontból iránymutató, vagy modern. Eleve nem értem (dehogynem), hogy miért van szükség egy efféle gépre? Ki venne egy olyan cserélhető objektíves vázat, amin egyrészt valószínűleg sosem lenne lecserélve a kitobjektív, másrészt aminek puszta léte is fölösleges a csúcskompaktok, kicsi, csinos MILC-ek, és az okostelefonok világában. Mert valljuk be, egy műanyag bajonettes, igencsak koros 18 MP-es APS-C szenzorral szerelt, ősrégi képfeldolgozó processzorral (2014-ben lett bemutatva a DiG!C 4+ CPU) ellátott, rendkívül korlátozott érzékenységi tartományú (ISO 100-6400) tükörreflexes váz már senkinek sem dobogtatja meg a szívét. Bár csuda tudja, ha a Canon fillérekért dob piacra ebből egy váz+18-55-ös szettet, akkor a fejlődő országokban még van esély némi terjeszkedésre. Esetleg asztrofotósoknak lehet még érdekes szénné moddolni. Amit viszont a gyártó ezért a fotós közösségtől kapni fog, azt nem teszi zsebre! (Forrás: Nokishita)
