Egyre inkább az az érzésem, hogy a Leica divatcikkeket gyárt, és már messze nem az a kizárólag fotótechnikai eszközökkel foglalkozó vállalat, ami egykor volt. Jó pár éve már a fényképezőgépeik sem igazán a fotózást helyezik a középpontba, hanem az exkluzivitást, amit vaskosan megfizettetnek a marketingesek a vásárlóikkal. Nem is csodálkozom, sőt, már esedékes is volt, hogy számos egyéb csecsebecse után végre valami „igazi érték” is kikerüljön a tervezők boszorkánykonyhájából.
Természetesen az első Leica karórák is a luxuskategóriát célozták meg: a Leica L1 és a Leica L2 borsos áron, 10 000 euró környékén kerülnek majd a boltokba. Amúgy a ketyegők tervezését is arra az Achim Heine professzorra bízták, akinek kézjegyét számos Leica fényképezőgép viseli. Pár műszaki részlet az órákról: a mechanika rozsdamentes acélból készült házba került, aminek hátlapja zafírkristályból van. Az órák fedlapját is karcolásálló zafírkristályból készítik, amit ráadásul tükröződésmentesítettek a mérnökök.
A szabadalmaztatott koronát az idő beállításához nem kihúzni, hanem benyomni kell, ami elsőre kissé szokatlan lehet majd az új tulajoknak. Egyébként az L1 és az L2 műszakilag szinte teljesen megegyezik, csupán a számlapok kialakításában van különbség. A manuális órák egy-egy felhúzással 60 órát működhetnek (a hátralévő időt külön műszer jelzi). Az „időgépek” 41 mm-es átmérőjükkel, 14 mm-es vastagságukkal nem óriási nagy műszerek, sokkal inkább elegáns, úri öltözék kiegészítésére szánt ékszerek. Az 50 méteres mélységig vízálló L1-hez és L2-höz gyémántmintás borjúbőr szíj jár. A Leica az első évben csupán 400 darab óra gyártását tervezi. (Forrás: leicarumors.com)
