Sigma 24-70 mm F2.8 DG DN | Art – csak szuperlatívuszokban?

A fényképezőgép rendszerek alapkövének tekinthető a 24-70 mm közti tartományt lefedő, F2.8-as zoomobjektív, hiszen minden általános jellegű feladatkörre használható: a 24 mm már elég széles látómezőt kínál ahhoz, hogy akár nagyobb csoportképeket, beltéri fotókat is készíthessünk, míg a 70 milliméteres végével már portrézni is lehet. A teljes tartományban konstans kezdő fényérték pedig a rossz fényviszonyok melletti fényképezést is lehetővé teszi, sőt, az F2.8-as érték már viszonylag kis mélységélességet is biztosít a művészkedőknek. Nem csoda tehát, hogy kivétel nélkül, az összes gyártó repertoárjában szerepel egy, vagy akár többféle 24-70 mm F2.8 – jellemzően aranyáron. Ez pedig nem a véletlen műve, hiszen egy adott rendszerbe érkező fotós általában a váz és a „kötelező” ötvenes olcsó fix után nagy valószínűséggel egy ilyen alapzoomot fog beszerezni, tehát itt lehet megfogni a pénztárcáját – de erre majd még később kitérek.

A Sigma már egy ideje a tükörnélküli, full frame szenzoros fényképezőgépekhez fejleszti optikáit, köztük is elsősorban a Sony E és az L-bajonettes rendszerekhez érkeznek az újdonságok. A 24-70 mm F2.8 DG DN | Art bár nem az első lencserendszer, ami az említett Sony és L-bajonettes vázakra lett tervezve, de az első kifejezetten MILC-es alapzoom a japán gyártó terítékén. A Sigma 24-70 mm F2.8 DG DN | Art 15 csoportba rendezve összesen 19 lencsetagot tartalmaz, melyek közt megtalálható hat darab FLD (alacsony szórású), három darab SLD (speciálisan alacsony szórású), valamint két darab aszférikus elem is. A gyártó az igényes optikai felépítést a Super Multi-Layer Coating (Szuper Többrétegű bevonat) mellett a Nano Porous Coating (Nano pórus bevonat) bevonatokkal egészítette ki, melyek a tükröződéseket és a becsillanásokat hivatottak csökkenteni, de megkönnyítik például a frontlencse tisztán tartását is, hiszen a bevonatról lepereg a szennyeződés, vagy a víz.

Az objektív full frame szenzoros gépeken 84,1-34,3°-is látószögtartományt fed le. Az F2.8-ról induló, 11 db lekerekített lamellából kialakított blendét F22-ig lehet szűkíteni. A legkisebb tárgytáv a zoomtartományban nem konstans: 18-38 cm között változik, ahogyan 24 mm-ről 70 mm felé haladunk. A nagyítás is változik 1:2,9 és 1:4,5 között. A termék terjedelme 87,8 x 124, 9 mm (az L-bajonettes verzió valamivel rövidebb, ott a hossz csupán 122,9 mm), tömege 830 gramm (az L-bajonettes 5 grammal nehezebb). Az A019 kódú optika szűrőmenetének átmérője 82 mm; alaptartozékként jár hozzá egy félkemény, cipzáras tok, valamint egy napellenző. Az optika nevében szereplő „DG” jelölés egyébként azt jelenti, hogy az adott objektív kirajzolja a teljes 36 x 24 mm-es érzékelőt, míg a „DN” a rövid bázistávra utal, ami a tükörnélküli gépek egyik főbb jellemzője.

A Sigma 24-70 mm F2.8 DG DN | Art objektívben egy halk léptetőmotor gondoskodik a néma és gyors automatikus élességállításról – a lencserendszer algoritmusa kompatibilis például a Sony szemfelismerő AF-vel is, ami még pontosabb élességállítást tesz lehetővé. Az objektív por és fröccsenő víz ellen szigetelt, de nekem nem lenne szívem szakadó esőben használni, szóval a szemerkélő eső, a pára, a ködszitálás még oké, de ami ezektől „durvább”, azt már érdemes elkerülni (amúgy is). A fenti képen látható, hogy a Sigma 24-70 mm F2.8 DG DN | Art a 70 mm-es állás felé „nyúlik meg”; a felső vezérlőgyűrűvel az élességet, míg az alsóval a gyújtótávolságot módosíthatjuk. Az elektronikus élességállító gyűrű kellemesen csillapított, aminek hatására jobban lehet érezni a fókuszálás menetét. Mindkét gyűrű jól tapadó gumírozással van ellátva, így még nedves kézben sem válnak csúszóssá.

A Sigma alapzoomján megtalálható az AF/MF kapcsoló, valamint egy „AFL” jelölésű gomb, amihez a fényképezőgép menüjében többféle funkciót rendelhetünk. A 24-70 mm F2.8 DG DN | Art 24 mm-es állásban lezárható, így gépünket lóbálva sem fog kizoomolni az objektív. Érdekessége a retesznek, hogy a zoomgyűrű elforgatására automatikusan kiold, így nem maradunk le egy pillanatfelvételről sem.


A hátsó lencsetag rögzített állású, azaz lezárja az objektív hátoldalát a bajonett felől

A Sigma 24-70 mm F2.8 DG DN | Art a teszteléshez használt Sony A7 III vázzal nagyon jó párost alkotott, azaz tökéletes volt az egyensúly gép és optika között: még 70 mm-re zoomolva sem vált orrnehézzé a szett.

Végül álljon itt még pár termékfotó, amelyek a Sigma 24-70 mm F2.8 DG DN | Art méretét hivatottak bemutatni más objektívekkel összemérve:

A lencserendszer külsejének és működésének elemzése után lássuk, mire képes az optikai formula! A tesztelés során a fényképezőgép (Sony A7 III) menüjében kikapcsoltam az összes képjavító funkciót (vignettálás kompenzáció, torzítás kompenzáció, színeltérés kompenzáció), majd a felvételek mentését RAW-ra állítottam. Lássuk a geometriai torzítást:

A képjavító funkciók bekapcsolása nélkül sem mondanám komoly mértékűnek a hordó-, illetve a párnatorzítást. 24 és 35 mm-en hordózás, míg 70 mm-en párnázás látható. 50 mm-es állásban nagyjából teljesen egyenes vonalakat láthatunk. A valóvilágban ezek a torzítások egyébként messze nem ennyire szembetűnőek, de erről majd a képminták tanúskodnak.

A Sigma 24-70 mm F2.8 DG DN | Art fókuszlégzése meglepően csekély, tehát a filmkészítőknek eggyel kevesebb dolgot kell észben tartaniuk!

A Sigma alapzoomja épp csak nem parfokális! A próbák során 24, 35 és 50 mm-en nagyjából azonos volt az élesség (azaz szemmel nem látható eltérésű), majd 70 mm-re csavarva kissé életlenné vált a kép.

Eddig nem nagyon találkoztam olyan zoomobjektívvel, ami a gyújtótávolság váltásakor megtartotta volna a középpontot. Nos, a Sigma 24-70 mm F2.8 DG DN | Artnak ez majdnem sikerült, ahogy az a fenti ábrán is látható.

A peremsötétedés, avagy vignettálás számomra egy kedves kérdés, hiszen szeretem azt a hatást, amit egy kis a kép élein látható sötétedéssel el lehet érni. A Sigma 24 mm-en láthatóan vignettál, ami 35 mm-en már kisebb mértékűvé szelídül. 50 és 70 milliméteres állásban nagyjából egyforma mértékű a peremsötétedés. Aki nem csípi ezt a hatást, az a nyersképek hívása során könnyedén, a képminőség romlása nélkül eliminálhatja azt.

Színhibákkal 24 és 35 mm-es gyújtótávolságon egyáltalán nem kell számolni, viszont 50 és 70 mm-re csavart zoomgyűrűnél már látni a lilás él-elszíneződéseket. Ezek 70 mm-en a leglátványosabbak, de F5.6-F8 közé rekeszelt blende hatására szépen eltűnnek. Végül nézzük meg, milyen a kép élessége!

Kattints!

24 mm-en a kép közepe gyakorlatilag már teljesen nyitott blendénél is ugyanolyan éles, részletgazdag és kontrasztos, mint rekeszelve, azaz tökéletes képminőséget kapunk! Ugyanez a helyzet a képsarkokkal is, csupán a legextrémebb csücskök igényelnek íriszszűkítést. A diffrakció átka F13 környékén jelentkezik, így az összehasonlításba az F22-es képeket már be se tettem.

Kattints!

35 mm-en még egy fokkal jobb lesz a képminőség! Középen ugyanaz tapasztalható, mint 24 mm-en, de a sarkok itt bő két F-értékkel kevesebb rekeszelést igényelnek.

Kattints!

Még jobb a helyzet 50 mm-en, ahol már F2.8-as blendeértéken is szinte saroktól sarokig makulátlan a képminőség! Egyedül a peremsötétedés csökkentése és a mélységélesség növelése miatt válhat szükségessé az írisz szűkítése.

Kattints!

A zoomtartomány végén, azaz 70 milliméteren F2.8-on kissé kevesebb a kontraszt, mint mondjuk F4 mellett: ez a színezésnek tudható be. Cserébe viszont a képsarkok már F2.8-on is kiválóak! A száraz és unalmas laborképek mellett érdemes megnézni a képmintákat, amik esetenként sokkal többet tudnak elmondani egy optika teljesítményéről. Ezeket a felvételeket itt találjátok.

Értékelés

A Sigma 24-70 mm F2.8 DG DN | Art jött, látott és győzött – gyakorlatilag csak szuperlatívuszokban lehet róla beszélni, hiszen pár apróságtól eltekintve (színezés, kisebb kontraszt 70 mm-en F2.8 mellett) a japán gyártó megalkotta általa a „tökéletes” alapzoomot! Az objektív szigetelt, a fókuszálás gyors, néma és pontos, a fókuszgyűrű kellemesen csillapított működésű, van kiosztható funkciógomb, van egy nagyon praktikus reteszelés, a képminőség a teljes tartományban már nyitott rekesz mellett is makulátlan! Az objektív felépítése 1A minőségű és méretének, tömegének köszönhetően az A7 III vázzal való egyensúlya is rendben van. Ha hozzávesszük bruttó 399 990 forintos árát, akkor úgy vélem, nem is lehet neki mást adni, mint egy „Kedvenc” plecsnit! Nem akarom visszaadni..

Sigma 24-70 mm F2.8 DG DN | Art

A Sigma 24-70 mm F2.8 DG DN | Art objektívet a márka hazai képviseletétől kaptam kölcsön. A lencserendszer műszaki paramétereit itt találod.

Hirdetések:
Weboldal készítés Komel Kft. Matéria Kft.

.

Ezek is érdekelhetnek...