Ismét nagyot dobott a Tamron, hiszen egy olyan objektívet jelentett be még tavaly december elején, ami – legalábbis a paraméterek alapján – tökéletes mindenes lehet a Sony APS-C képérzékelős fényképezőgépein! A Tamron 17-70 mm F2.8 Di III-A VC RXD az igen népszerű ekvivalens 25,5-105 milliméteres tartományt fedi le. A tubusban 12 csoportba rendezve összesen 16 lencsetag található, amelyek között van egy hibrid aszférikus, két öntött aszférikus, valamint két alacsony szórású is. A néma és gyors élességállításról a beépített „Rapid eXtra-silent stepping Drive” (RXD) léptetőmotor gondoskodik. Az objektív legkisebb tárgytávja 19 cm, legnagyobb nagyítása 0,21-szeres. 524 grammos tömegéhez 120 x 74,6 mm-es terjedelem társul. A szűrőmenet átmérője 67 mm, a kilenc darab, lekerekített alakú lamellákból felépített blende íriszét F22-ig lehet szűkíteni. A Sony E-bajonettel gyártott lencserendszerhez gyárilag jár a napellenző és a védőkupakok. A tubus természetesen szigetelt, így ellenáll az időjárás viszontagságainak (a frontlencsét pluszban fluorbevonattal látták el, ami könnyíti a tisztítását és megnehezíti a por és egyéb szennyeződés megtapadását az üvegfelületen).
A kb. 4,1-szeres átfogású objektív beépített képstabilizátort is tartalmaz (VC, avagy Vibration Control egység), ami a Sony vázak saját stabilizációs rendszerével való együttműködésre is képes. Érdekessége ennek, hogy dedikált, függetlenül működő processzorral rendelkezik, s mesterséges intelligencia alapú a működése, ami elsősorban mozgóképek készítése közben jelenthet előnyt a hagyományos VC rendszerekkel szemben (a gyártó honlapján nem található bővebb információ arról, hogy mit is takar ez a MI pontosan). A lencserendszer AF motorjának elektronikája együttműködik a Sony Fast Hybrid AF és Eye AF módjaival, ami további sebességnövekedést eredményezhet.
Amint fentebb említettem, a Tamron 17-70 mm F2.8 Di III-A VC RXD legkisebb fókusztávja 17 mm-en csupán 19 cm (a szenzor síkjától számítva!), így szinte makrózni is lehet vele. Ha 70 milliméterre tekerjük a gyújtótávolságot, még mindig csak 39 cm-re nő a legkisebb tárgytáv. A B070 kódjelű optika – természetesen – a full frame fényképezőgépekkel is használható, igaz, ekkor azok képvágásos módját aktiválni kell.
A tubuson egyetlen egy kapcsolót sem találunk, így az automatikus és a kézi élességállítás közti váltást, a képstabilizátor aktiválását a fotógép menüjéből kell vezérelni. A zoomgyűrű kellemesen széles, gumírozása nedves kézzel is biztos fogást tesz lehetővé. Az elektromechanikus fókuszgyűrű kissé keskeny, a gyártó talán ezzel is utal arra, hogy használjuk bátran az autofókuszt, ha már olyan profi rendszert kaptunk kézbe. Az automatikus élességállítás egyébként tényleg fürge, működés közben halk surrogást lehet hallani (ezt a fotóson kívül valószínűleg senki sem fogja érzékelni).
Az optika hátsó lencsetagja fix pozícióban van elhelyezve, zoomoláskor sem végez tengelyirányú mozgást, de körülötte apró rések találhatók, így a szigetelésben nem vesz részt. A bajonett körüli gumigyűrű megakadályozza a por és a nedvesség bejutását a rendszerbe. Ezt a gumigyűrűt érdemes tisztán tartani, s időnként minimális mennyiségű szilikonzsírral átlehelni. A fém bajonettet egyébként négy darab csavar rögzíti a tubushoz.
A hátsó kupakkal együtt is csak 13,8 cm hosszú objektív teljesen kizoomolva sem lesz vészesen terjedelmes: 16,5 cm a maximális hossza. Nem csoda hát, hogy jól illik a Sony kisebb vázaihoz (a képen a teszteléshez is használt full frame szenzoros Sony A7 III látható):
A gyártó az objektívet a lehető legdiszkrétebb módon alakította ki, ezért nem is csoda, hogy a frontlencse körül nem találunk semmiféle árulkodó feliratot. Amúgy sem vagyok híve a messziről is jól látható, hófehér festékkel felmázolt típusjelöléseknek..
A Tamron 17-70 mm F2.8 Di III-A VC RXD külső vizsgálgatása után most nézzük, hogyan muzsikál optikailag egy 24 MP-es full frame szenzorral szerelt vázon! APS-C képérzékelős fotógép hiányában a jó „öreg” Sony A7 III sietett segítségemre. A menüben kikapcsoltam az összes képjavító funkciót, és aktiváltam az automatikus képvágást. A váz megfelelően felismerte a Tamron lencserendszerét, és beállította az APS-C kroppot. Az így elért kb. 10 MP-es felbontás nem izzasztotta meg a Tamront, így ezt a tesztképek és a képminták nézegetésekor mindenképp vegyétek figyelembe! Milyen a geometriai torzítása az üvegnek?
Amint az animációban látható, 17 mm-es állásban jól kivehető a hordótorzítás, ami azonban 24 mm-es gyújtótávolságra átállva meg is szűnik, hogy majd 35 mm-en átváltson párnatorzításba. Ahogy haladunk a 70 mm felé, úgy erősödik a párnatorzítás mértéke, de szerencsére sosem válik „vészessé”, ráadásul nincsenek hullámok a képben, így azt akár manuálisan is könnyedén korrigálhatjuk például az Adobe Camera RAW beépülő modulban (egyelőre nincs beépített profil, azaz nem ismeri az objektívet az ACR).
Következőként a fókuszlégzés mértékére voltam kíváncsi, ami szinte elhanyagolható. Ez elsősorban filmkészítőknek jelent jó hírt, hiszen fókuszhúzáskor nem kell számítani a látószög változásával.
Azt is említettem fentebb, hogy a Tamron 17-70 mm F2.8 Di III-A VC RXD igen rövid tárgytávjának hála – némi túlzással, persze – akár makrózásra is használható. A fenti képrészlet 100%-os nagyítású és egy telefon kijelzőjét csodálhatjuk meg rajta 17 mm-en lekapva (F2.8-as rekeszértéket használtam a rossz fényviszonyok miatt).
Kattints!
A beépített képstabilizátort a vázétól elkülönítve nem lehet használni, így csak a teljes rendszer hatékonyságát tudtam megszemlélni. Embertől függ, ki mennyire stabil, nekem ezzel a párosítással az 1/5 mp-es záridőt sikerült megfognom. Filmkészítésnél nem vettem észre semmi különleges jelenséget, talán a Tamron 17-70 mm F2.8 Di III-A VC RXD stabilizátora valamivel „felkészültebben” kezelte a svenkeléseket, azaz oldalirányú mozgáskor nem láttam képrángást.
Kattints!
Színhibákat 50 mm alatti értékeken keresve sem találunk; érdekes módon viszont 50 és 70 mm-en teljesen nyitott rekesz mellett jelentkeznek a lilás él-elszíneződések. Ezektől 50 mm-nél egy FÉ-nyi rekeszeléssel megszabadulhatunk, 70 mm-en viszont már 2 FÉ-t kell szűkíteni a blendén, hogy kitisztuljon a kép.
Zoomobjektíveknél meg szoktam nézni azt is, hogy zoomoláskor mennyire mozdul el az előre beállított célpont. A Tamron 17-70 mm F2.8 Di III-A VC RXD esetében is látható némi mozgás, de ennek mértéke nagyon csekély. Mondjuk, gyújtótávolság váltásakor amúgy is érdemes újrakomponálni a képet, főleg akkor, ha az optika nem parfokális:
A Tamron 17-70 mm F2.8 Di III-A VC RXD tehát nem parfokális, amint tekerünk a zoomgyűrűn, az élesség el fog mászni! Ezt főleg akkor érdemes észben tartani, ha gyakran használjuk a kézi élességállítást.
Bár a Tamron optikáját full frame vázra csavarva használtam, az APS-C-s képvágás miatt ugyanazt láthatjuk peremsötétedés kapcsán, mint amivel egy „igazi” APS-C szenzoros gép esetében szembesülnénk. 17 mm-en jól látható a vignettálás, de F8-ra szűkített rekesznél már (majdnem) teljesen kitisztul a kép. 24 mm-en már F5.6 mondható tisztának csakúgy, mint 35 mm-nél, viszont 50 és 70 mm-es állásban már ismét F8-ig kell szűkíteni a blendét, hogy ne találkozzunk a sötét sarkokkal.
Utolsó lépésben a képélességet vizsgáltam, de mivel a 10 MP felbontású tesztképek nem mondhatóak túlzottan relevánsak, így ezeket nem részletezném nagyon (a tesztképek itt találhatóak). Amit észrevettem, hogy a Tamron 17-70 mm F2.8 Di III-A VC RXD 17 mm-en középen már F2.8-tól éles képet rajzol, a sarkokban F5.6-tól lesz minden tökéletes. 24 mm-en ugyanezt tapasztaltam, majd 35 mm-en F2.8-nál nagyon picit lágyabb lett a rajz (kép közepe), de a sarkokat nem kellett külön rekeszeléssel felhozni. 50 és 70 mm-en a tesztképek közepe F2.8-on is makulátlan (egyedül talán a leheletnyi színhiba látszik az erősen kontrasztos vonalaknál), a sarkokban F4.0-től volt minden tökéletes. A képminták erre vannak.
Értékelés
A Tamron 17-70 mm F2.8 Di III-A VC RXD több okból kifolyólag is egy igazi svájci bicska! Egyrészt a lefedett tartomány (ekv. 25,5-105 mm), valamint a konstans F2.8-as kezdő fényérték miatt, másrészt a szolgáltatásai végett. Gyors és halk a fókuszmotor működése, a beépített képstabilizátor együttműködik a váz rendszerével, gyakorlatilag nincs fókuszlégzés, már teljesen nyitott blendével is éles képet kapunk a teljes zoom-tartományban (lásd fentebb); minimális a színhiba, a peremsötétedést és a geometriai torzításokat pedig jól féken lehet tartani (főleg akkor nem okoznak ezek „gondot”, ha RAW-ban fotózunk). Egyedül a tubusról hiányzó AF/MF (és esetleg a stabilizátor BE/KI) kapcsolót hiányoltam, de még így is együtt lehet vele élni. Gyengélkedő nemzeti fizetőeszközünk miatt az ára idehaza nem mondható kedvezőnek, de a 299 900 Ft-os árcédula dacára is egy „Ajánlott” bilétát oda merek adni neki.
Tamron 17-70 mm F2.8 Di III-A VC RXD
A Tamron 17-70 mm F2.8 Di III-A VC RXD objektívet a Tripont Foto Video Kft.-től kaptam bemutatóra. Az objektív adatlapját itt találjátok.
