Olvastam egy érdekes(nek tűnő) cikket a thephoblographer.com oldalon, ami azt fejtegette, hogyan térhetnének vissza a dSLR gépek, azaz mit kellene csinálnia a gyártóknak, hogy ismét sikere legyen a nagy vasaknak. Nos, az elmúlt évtized során a dSLR elkezdett haldoklani, és ma már nyugodtan ki is mondhatjuk, hogy kimúlt a rendszer: a tükörreflexes digitális fényképezőgépek érája véget ért, helyükre a tükörnélküli (MILC) vázak állnak, a gyártók folyamatosan szüntetik meg a még gyártásban lévő tükörreflexes készülékek és objektívek kínálatát. Sokan azonban a mai napig szeretik, imádják a dSLR-t, ami nem is csoda, hiszen egyrészt idézik a régmúlt filmes érát, másrészt érzed, hogy fogsz valamit a kezedben, ha képelni indulsz. Az elmúlt évek során akadtak is próbálkozások a dSLR felvirágoztatására (pl. Nikon Df), de a mérnökök nem jól közelítették meg a kérdést. Íme, pár ötlet, hogy miként lehetne ismét reflektorfénybe hozni a tükörcsattogtatókat, és melyik ötlet miért halott szerintem:
Legyenek a dSLR vázak kézi élességállításúak, kapjanak nagy, világos keresőt!
A filmes korszak híres tükörreflexes vázainak jellemzően nagy és világos keresői voltak, ami a manuális élességállításnak is kedvezett. A modern gépek csilliónyi AF mezője helyett elég lenne egy központi is. A világos kijelző valóban sokat tud emelni a fotózás örömén, de a kizárólag MF módban használható gépeknek már nem lenne sikere. Az egyetlen AF mezővel nálam nyitott ajtókon dönget a cikk írója, mivel jellemzően csak azt használom jómagam is.
Legyenek a dSLR vázak nehezek, robusztusak, legyenek fémből, ne műanyagból!
Mindig is kedvenceim voltak a nagy vasak; bár nem dSLR volt, de imádtam az Olympus E-10 kialakítását, formavilágát, méretét, hangsúlyos optikáját. Aztán jött a Canon EOS 1D Mark II, majd a Nikon D3 – igazi szerelem volt mind! A nagy testnek és a komoly tömegnek azonban van hátránya is, hiszen egy ilyen döggel nem egy könnyű feladat egész nap fotózni. Ha viszont csak örömködni akarsz, nincs kielégítőbb egy „téglánál”.
Csak a fotográfusoknak szóljon!
Amikor először megjelent a videofelvétel lehetősége a dSLR-ben (Canon EOS 5D Mark II, Nikon D90 – ha jól emlékszem), úgy tekintettem rá, mint fölösleges szolgáltatásra. Ez a mai napig nem változott, szerintem egy új dSLR-ből nyugodtan ki lehet hagyni a filmfelvételi módokat. Nyilván nem lenne szabad kivenni az élőképet, hogy az újoncok is megtalálják az összhangot, de egy igazi „veterán” nem ad az efféle földművesvakításra. Szóval, nuku videó!
Legyen egyszerű, mint a faék – vissza az alapokhoz!
PASM? Jesszus, minek? ASM módok untig kielégítőek, esetleg automata ISO még jöhet, de mosolygós arcocska mód, vagy programautomatika maradjon meg a MILC-es lúzernek 🙂 A képkészítéshez mi kell? Fénymérés, rekesz, záridő, érzékenység – semmi több! Szívem szerint még a menürendszert és a nagy hátsó kijelzőt is elhagynám, minden funkciónak egy dedikált vezérlő és egy státuszkijelző a váz tetőlemezére – ennyi!
Legyen gyors, mint a villám!
1/16 000 mp-es mechanikus zárat a vázba, a lehető leggyorsabb fázisérzékelő AF-t egy középső mezővel, ami aztán csillagirányban is érzékeny, és zéró késlekedést a kioldónál! Mivel nem lenne különösebb operációs rendszere a készüléknek, kvázi „instant on” lehetne bekapcsolást követően, ami azt jelentené, hogy soha nem maradnánk le egy témáról sem.
