Bevallom, az első, bevezető rész óta már kicsit túl sok víz folyt le a Dunán, így hát időszerű folytatni fegyverfotózásról szóló gondolataimat. Ezúttal egy revolver fotózása kapcsán szeretném megosztani az érdeklődőkkel azokat a felmerülő problémákat, amiket valahogy meg kellett oldanom a kompozíció összeállítása, a képhívás és az utómunka során. Lássuk a szóban forgó fegyvert (Keserű Művek Pitbull 19-M szemcseszórt rozsdamentes acél gáz-riasztó revolver, szabadon megszerezhető és tartható 18 éves kor fölötti „felnőtteknek”):
Kattints!
1) A fotó célja
A fenti fénykép célja egy az operációs rendszeremhez való háttérfotó készítése volt. De miért is fontos ez? Általában már a fénykép célja megadja, megmutatja azt az irányt, amerre a kompozíció összeállítása során el kell, el lehet indulni, tehát már ez is nagy segítséget jelenthet a fotós számára. Mivel ez egy öncélú feladat volt, ezért nem egy steril katalógusfotót kellett elkészítenem (tudod, sima fehér, vagy fekete háttér előtt), hanem elmehettem kissé absztrakt, „művészi” irányba.
2) Szükséges kiegészítők
Általában a fényképezéshez a fényen és a témán kívül kell még más is. Jelen esetben háromlábú állványra, gömbfejre, egy A3 méretű, fekete kartonlapra (bármelyik papír-írószer boltban beszerezhető), illetve egy vörös és kék fényt adó zseblámpára volt szükségem. Akinek vastagabb a pénztárcája, az vásárolhat RGB LED lámpákat, amiket kifejezetten fotózáshoz és videózáshoz terveztek, én egy régi Energizer zseblámpát használtam.
3) A kompozíció
Fegyverek képelésénél nincs túl sok opció, ha a legtöbbet akarod megmutatni belőlük, akkor, bizony, oldalról kell lekapni őket. Választhattam a fektetett és az állított pozíció közül, most az állítottat választottam, mert ez lebegett belső szemeim előtt. Érdemes azonban többféle pózt kipróbálni, szerencsére a fegyverek roppant türelmesek, nem óbégatnak és nem sülnek el akár több órányi pózolgatás után sem.. Szóval, az állított fegyver mellett döntöttem. Szerencsére ez a revolver magától „megáll” az egyenes felületeken, nem kell hozzá támaszték (azokról majd később).
Fekete felületet választottam és teljesen sötét szobában kaptam lencsevégre a témát, hogy a színes LED-ekkel körberajzolhassam azt. A fényképezőgépet úgy állítottam fel, hogy az merőleges legyen minden tengely mentén a revolver síkjára. Az expozíciós beállítások: 6-10 mp-es záridő, F8-as rekeszérték, ISO 100-as érzékenység. Mivel teljesen sötétben fotóztam, az élességet modellező fény mellett állítottam be, majd átváltottam az objektívet kézi élességállításra, hogy a próbálkozások során ne kelljen arra külön odafigyelnem.
A riasztópatronokból azért hatot tettem fel az asztalra, mert a revolver is hatlövetű – a patronok pozícionálásánál érdemes odafigyelni arra, hogy ne essenek ki (túlzottan) az élességi síkból (hacsak nem ez a cél, ugye).
Az expozíció során kék LED fénnyel megvilágítottam a hátteret a fegyver mögött, majd magát a fegyvert is felülről, hogy erős, markáns árnyék vetüljön alá. Miután ez megvolt, a második expozícióban vörös fénnyel rajzoltam meg halványan a kontúrokat. Ez elsősorban a markolathéjon látszik. A beeső fény szépen kihozta a fegyver felületének érdességét, az acél csillogását, de akadtak olyan részletek, amelyek nem tetszettek.
4) A képhívás és az utómunkák
Soha ne JPEG formátumot válassz, mert annak nincsenek tartalékai a szerkesztéshez! RAW-ban fényképeztem, így tudtam némileg módosítani a fehéregyensúlyon (kissé kékesebbre állítottam), levettem a csúcsfényeket, hogy ne legyen kiégett folt sehol, a feketéket is kissé visszahúztam, így még sötétebb lett az, ami már eleve sötétbe borult. A kontraszthoz nem nyúltam, és a többi értéket is nagyjából a fényképezőgépben beállított számon hagytam. Nem növeltem az élességet, nem szűrtem zajt, hogy a textúrák ne sérüljenek. Eltüntettem a fegyver sorozatszámát és a dobon látható apró karcokat, illetve szösz- és pormentesítettem a markolatot és a többi részeket. A felületi hibáknál érdemes a klónozó és a „tapasz” eszközöket felváltva használni – hol melyik válik be jobban anélkül, hogy elrontanánk a textúrákat. Végül a képet megvágtam 16:9 arányban, a felbontást beállítottam 3840 x 2160 pixelre, a „pontsűrűséget” pedig 72 dpi-re állítottam.
Az eredménnyel elégedett vagyok, de nem maradéktalanul. Szerintem a markolathéjat érdemes lett volna egy leheletnyivel jobban megvilágítani, és érdemes lett volna a dobba is tenni pár patront, de ez már ízlés kérdése. Folytatás következik!
