Február elején leplezte le újdonságát a japán gyártó: a Sigma 50 mm F1.4 DG DN | Art a csúcskategóriás ötvenesek köreibe jelentkezett be. Már a bejelentő is sejtette, hogy a tükörnélküli, full frame szenzoros fényképezőgépekre tervezett objektív minden szempontból egy etalon lesz – felépítése alapján jobbat ne nagyon keressünk nála, de ezt már beharangozó videómban is elmeséltem a lencserendszerről:
A(z egyelőre) Leica L- és Sony E-bajonettel megvásárolható lencserendszer mellé a szokásos félkemény tokot, napellenzőt, illetve első és hátsó lencsevédő kupakot kapjuk. Így fest a Sigma ötvenesének optikai formulája: tizenegy csoportba rendezve összesen 14 lencsetagot találhatunk az időjárás viszontagságai ellen szigetelt tubusban; az üvegelemek közül 3 db aszférikus és 1 db SLD kialakítású, amelyek a színszórást, illetve az asztigmiát, a geometriai torzítást hivatottak csökkenteni, vagy akár teljes mértékben eliminálni. A nagy rekesznyílás ellenére a kép szélein is tökéletes marad a rajzolat: például csillagok, vagy egyéb erős fényforrások is pontszerűen jelennek meg a fotón.
A Sigma 50 mm F1.4 DG DN | Art tubusán számos vezérlő található: az elektromechanikus élességállító gyűrű mellett ott van még az AF/MF kapcsoló, egy felprogramozható AFL gomb, a rekeszgyűrű, illetve az azt lezáró reteszelő kacsoló, valamint a rekeszgyűrű működését fokozatmentessé tévő kapcsoló („kattanás mentes” működés).
A fürge élességállításért a Sigma új, úgynevezett High-response Linear Actuator, avagy gyors reagálású lineáris fókuszmotorja felel. A fókuszcsoport ráadásul egyetlen egy, kétoldalas aszférikus lencséből áll, így a motornak kis tömeggel kell megbirkóznia munka közben. Az új AF motornak és az egylencsés fókuszcsoportnak köszönhetően az objektív mérete is csökkent a dSLR vázakhoz kapható Sigma 50 mm F1.4 DG HSM | Art terjedelméhez képest, ami az újdonság tömegében (670 gramm) is visszaköszön.
A blendevezérlő alapvetően 1/3 FÉ értékenként „kattan” egyet, de fokozatmentesen is működtethető, le is zárható
A 46,8°-os látómezőt kínáló objektív F16-ig szűkíthető blendéje 11 db lekerekített alakú lamellából áll, ami kellemes háttérelmosást ígér. A Sigma 50 mm F1.4 DG DN | Art 78,2 x 109,5 mm-es terjedelméhez 72 milliméteres szűrőmenet átmérő párosul. Bár nálam a Sony E-bajonettes változat járt, az L-bajonettes variáns érdekessége, hogy a kézi élességállításnál lineáris és nem-lineáris sebességű között is választhatunk.
A Sigma 50 mm F1.4 DG DN | Art természetesen kompatibilis a Sony DMF, AF+MF módjaival, illetve a vázba programozott torzítás-korrekciókkal (ezeket JPEG-ben való fényképezés során alkalmazhatjuk). További tulajdonságok: „Super Multi-Layer” bevonat az üvegfelületeken, ami ráadásul a frontlencsén olaj- és víztaszító hatású; masszív bronzból kialakított bajonett, az USB DOCK UD-11-gyel való kompatibilitás (L-bajonettes verzió), valamint „Made in Japan” minőség (lásd videó).
A Sigma 50 mm F1.4 DG DN | A bár nem olyan rövid, mint az F1.8-as ötvenesek, vagy a manuális F1.4-esek, a Sony A7 III vázon mégsem fest otrombán, kézbe véve pedig kellemes az egyensúly.
Mivel az objektív szigetelt, ezért az erősen párás, szemetelő esős időjárás sem okoz gondot – feltéve, ha a fényképezőgép, amire csavarjuk, szintén rendelkezik ehhez hasonló, vagy jobb szigeteléssel. A bajonett körül itt is jelen van a szokásos gumigyűrű. Mivel a lencserendszer elektromechanikus fókuszgyűrűvel rendelkezik, nem tudtam megnézni, hogy a hátsó lencsetag hogyan mozog fókuszáláskor.
A külsőségek után lássuk, milyen a Sigma 50 mm F1.4 DG DN | Art képminősége, mert végül ez lesz a mindent eldöntő szempont. A teszthez használt Sony A7 III fényképezőgéppel RAW módban fotóztam, a nyersfájlokat pedig az ipari szabványnak tekinthető Adobe Camera RAW legfrissebb, 15.2.0.1381-es verziójával dolgoztam fel. Ebben az ACR verzióban már benne van a Sigma 50 mm F1.4 DG DN | Art képjavító profilja is, ezért a nyersfájlokat a profil használatával és használata nélkül is konvertáltam 10-es minőségű JPEG-gé. A konverzió során csupán az expozíciós értékeket módosítottam ízlés szerint, sem az élességhez, sem a színtelítettséghez, sem egyéb paraméterhez nem nyúltam, azokat a „gyári értékeiken” hagytam. Kezdjük is a geometriai torzításokkal:
Bevallom, kissé meglepődtem a lencserendszer párnatorzításának mértékén, ami még az ACR profil bekapcsolása után is jól látható maradt. Aki teljesen „egyenes” vonalakat szeretne képeire, annak manuálisan kell kiegyengetnie a fotóit. Szerencsére a görbület egyenletes, nincs benne hullámvonal („bajusz”).
A fókuszlégzés mértéke is jelentős, ezért a filmkészítőknek külön oda kell majd figyelniük a látószög változására a fókuszhúzás során. Nyilván egy jól megtervezett jelenet során el lehet kerülni a meglepetéseket, de ez némi plusz figyelmet igényel majd.
A peremsötétedés, avagy vignettálás jól látható, ez egyfajta kellemes hangulatot adhat képeinknek. Aki viszont nem szereti, az könnyűszerrel kiveheti ezt a hatást a nyersképek hívásakor, de F4.0-től már amúgy sem mérvadó a jelenléte.
Kattints!
A színkorrekció jól sikerült, él-elszíneződések, avagy a kromatikus aberráció csak pár pixelnyi szélességben (avagy inkább mélységben) látszódik, de F2.8-tól már sehol sem vettem észre ezek jelenlétét.
Kattints!
A Sigma 50 mm F1.4 DG DN | Art igazi erőssége viszont a képélesség és a kontrasztosság: a fenti képek jól mutatják, hogy nem csak a kép közepe, hanem a kép extrém sarkai is borotvaélesen rajzolódnak már tág blendenyílások mellett is. A sarkokban szinte csak a peremsötétedés zavar be az összképbe, de F2.0-tól már nem nagyon lehet belekötni semmibe. A Sony A7 III 24 MP-es képérzékelőjével párosítva csak F11-nél szűkebb rekesznyílásokon jelentkezik a diffrakció képlágyító hatása.
A becsillanások csak akkor zavarnak bele a képbe, ha az erős fényforrást belevesszük a kompozícióba. Fent például a Napot raktam bele úgy a képbe, hogy az a legjobban „védett” objektíveknél is problémás legyen. A Sigma ötvenese meglehetősen jól kezelte gorombaságomat, de azért látszik némi becsillanás a fotó bal alsó harmadában.
A lencserendszer bokeh-ja kellemesen „krémes”, a háttér és az előtér elmosása nagyon jól használható a központi téma kiemelésére, térbeli ábrázolására. A képmintákat itt találjátok.
Kattints!
Értékelés
A Sigma 50 mm F1.4 DG DN | Art jól kezelhető, a Sony A7 méretű vázakkal jó egyensúlyt nyújtó objektív. Bizonyára vannak nála kisebb és könnyebb F1.4-es ötvenesek, de a japán gyártó újdonsága már jóval kisebb, mint még a tükörreflexes korszakban megismert F1.4-esei. Kézbe véve hozza az „Art” sorozat érzetét: kiváló felépítés, anyaghasználat, sehol kotyogás, lötyögés – az objektív jól szigetelt az időjárás viszontagságai ellen. Valóban érződik a „Made in Japan” minőség! Az alacsonyabb kategóriákban induló ötvenesekhez képest nagyon jó minőségérzetet kapunk, de ott vannak még a dedikált vezérlők is, mint például a blendevezérlő gyűrű (ami lezárható „A”, vagy manuális tartományban, illetve fokozatmentessé tehető), a felprogramozható AFL gomb, az AF/MF kapcsoló, vagy a már említett retesz és „kattanás-mentesítő”.
Plusz biztonságérzetet ad a retesszel ellátott napellenző, így azt nem lehet „véletlenül” lecsavarni az objektívről. A „pont jó” csillapítású elektromechanikus fókuszgyűrű kellően széles, bordázott gumis felülete pedig jó tapadást biztosít nedvesen is. Az automatikus élességállítás – köszönhetően a lineáris motornak – nem csak néma, de fürge is, ami főleg témakövetésnél jelent előnyt, hiszen a fókusz jobban „tapad” a célpontra.
A Sigma 50 mm F1.4 DG DN | Art képélessége kimagaslóan jónak mondható, hiszen már teljesen nyitott blende mellett is borotvaéles a teljes képterület. Ha nagyon szőrszálhasogató akarok lenni, akkor azt mondanám, hogy az extrém sarkokban F2.0-ig érdemes azért rekeszelni. A kromatikus aberráció jól kontrollált, talán a hosszanti irányú valamivel jobban látható, de csak pár pixelnyi él-elszíneződésről van szó, pánikba esni nincs okunk. A bokeh kellemesen lágy, de ha erős fényforrások is szerepelnek a kompozícióban, akkor számítsunk arra, hogy ezek „macskaszem” alakúak lesznek tág blendénél a szélek felé.
Bár bruttó 399 990,- forintos árcédulájával nem kap helyet a „kedvező árú ötvenesek” klubjában, három éves garanciával, jó képminőséggel és kiváló anyaghasználattal mindenkép jó befektetés lehet a Sigma 50 mm F1.4 DG DN | Art. Ehhez hasonló minőséget csak jóval drágábban kapunk a Sony/Zeiss 50 mm F1.4 SSM, vagy a Sony 50 mm F1.2 GM személyében. Tőlem jár neki az „Ajánlom” biléta.
Sigma 50 mm F.14 DG DN | Art
A Sigma 50 mm F.14 DG DN | Art objektívet a gyártó hazai forgalmazójától kaptam bemutatóra. A termék honlapja itt található.
