Úgy tűnik, hogy a jövő mindenképp a mesterséges intelligenciára támaszkodik – legalábbis, ami a képalkotást illeti. Már egyre több fejlesztőcég foglalkozik az okostelefonok kameramoduljainak felturbózásával, de a jobb képminőséget nem a jobb képérzékelők és a fejlettebb optikák megrajzolásával szeretnék elérni, hanem a gépi mélytanulás, a neurális hálózatok, illetve a mesterséges intelligencia nyújtotta potenciál által. Ez valahol érthető, hiszen a legújabb trend, a legfrissebb divatirányzat egyértelműen a MI malmára hajtja a vizet. Csak azért érdemes észben tartani, hogy a MI mi alapján operál: már létező, az emberiség által megalkotott tudásból, és adathalmazból merítenek az algoritmusok, de saját gondolkodással, „ésszel”, logikával még (szerencsére) nem rendelkeznek a gépek. A legjobb, legfejlettebb mesterséges intelligencia is csak a már meglévő adatok alapján hoz döntéseket, nincs saját véleménye, nincs alkotói ténykedése!
A kép csak illusztráció
A digitális képek felturbózása is valahol szemfényvesztés. Bár szubjektív módon „jobbnak” ítéli meg a nézelődő a kimeneti képet, hiszen alacsonyabb a zajszint, nagyobb az élesség, több a részlet, de ha alaposabban, a nagyító alatt is megvizsgáljuk a látottakat, akkor láthatjuk, hogy ami nem volt ott, azt nem is lehetett utólag odabiggyeszteni, a gép is csupán „odaálmodta” a hiányzó pixeleket, megsaccolta a környezetből, hogy minek kellene ott lennie. Ezek (a hiányzó pixelek) azonban csak utólagos adatpótlások valós alap nélkül. Lehet, hogy igazából nincs is ott az a szeplő, hosszabbak a szempillák, más az írisz mintázata és még sorolhatnám. Szóval, a MI által feljavított kép már nem a valóságot ábrázolja, hanem annak egy továbbépített, „odaképzelt” részletekkel bővített verzióját. Valóban, ezek a mesterséges „fotók” valóban mutatósak, mivel látszatra jobb minőségűek, mint az eredeti; de óvatosan élvezzük az utólagosan nyert pluszinformációt, mert az, bizony, hamis!
Véleményem szerint egy „tökéletes” optikát, ami egy csúcstechnológiákra épülő képérzékelőre vetít, és egy ergonomikus kezelőfelületet, amin keresztül a fotós megalkotja a fényképet, nem lehet pár algoritmussal pótolni. Azonban az átlagfelhasználó majd ámulatba esve lesi a körömpiszoknyi szenzor és a pár műanyaglapból összetákolt optika által kiköpött 600 MP-es „fotót”, ami olyan részleteket tár majd elé, amik valójában csak a kreálmányon léteznek. Sajnos, azonban ezek a júzerek vannak többségben, és ők tartják el a „fotóipart”, ezért hát az ő igényeiket kell kielégíteni. Igényeket azonban ki is lehet alakítani, és nyilván a gyártók nem ok nélkül ezt az utat választották: olcsó szemkápráztatás kell a népnek! Szép jövő vár ránk, mert a minőség, az emberi intellektus és alkotás már nem fog számítani, hiszen mindent is jobban tud a MI..
