Akkor jó egy fényképezőgép rendszer, ha bőséges a termékválaszték, s nem csak vázakból, hanem objektívekből is van rendes kínálat. Egy új rendszer kifejlesztése rengeteg pénzbe kerül, s általában évekig tart, mire éretté válik, mire mindenki megtalálja a saját igényeinek megfelelő összeállítást. A gyártók nyilván szeretnének némi pénzt keresni új fejlesztéseikkel, így nem csoda, ha védik azt a külsősöktől, a „gyártóidegen” megoldásoktól. Persze, ez a helyzet egy labilis mérleghez hasonlít, hiszen ha nincs választék, kevesen választják majd az új rendszert, de ha szinte mindent csak mások gyártanak hozzá, akkor meg máshova megy a nyereség is. Többféle megoldás létezik: akadnak olyanok, akik például csak a manuális élességállítású, vagy csak a teljesen manuális vezérlésű lencserendszerek fejlesztését engedik másoknak, de vannak, akik teljes szabadkezet adnak az idegen gyártóknak a minél előbbi piaci részesedés reményében (ilyen volt anno a Sony az E-bajonettel).
A Canon mindig is makacs volt, így nem csoda, hogy az EOS R rendszeréhez sokáig senkit sem engedett közel. Aztán „lassú víz partot mos” alapon végre sikerült meggyőzni az illetékeseket, hogy engedjék a gyártóidegen, teljesen automatikus vezérlésű optikák gyártását is. Hogy a háttérben milyen megállapodás köttetett a Sigmával, azt nem tudom, de a jelenlegi kínálatból látszik, hogy (egyelőre) az APS-C méretű képérzékelőt kirajzoló objektívek gyártását engedi nekik a Canon. A Sigma jelenleg hatféle, az EOS RF-bajonettre felcsavarható, s azzal teljes mértékben kompatibilis lencserendszert kínál: két zoomot és négy fix gyújtótávolságút vásárolhatunk meg Canon vázunkra. Nem új fejlesztésekről van szó, már mindegyik verziót bemutattam Sony E-, vagy FujiFilm XF-bajonettel (illetve m4/3-dal is), így a mai cikk két főszereplőjéről, a 30 mm F1.4 DC DN | C-ről és az 56 mm F1.4 DC DN | C-ről is volt már szó bőségesen.
A Sigma két kis optikája fantasztikusan rajzolt a fentebb említett rendszereken, így nem is számítottam másra a Canon EOS R10 vázzal összepárosítva sem (a fényképezőgépet a Fotoplus Kft. bocsátotta rendelkezésemre, amiért örök hálám kergesse őket!). Elsősorban arra voltam tehát kíváncsi, hogy tényleg teljes-e a kompatibilitás, illetve mennyire fürge, mennyire pontos az autofókusz a két Sigmával.
Nos, felcsavartam hát egymás után a 30 és az 56 milliméteres Sigma objektívet a Canon EOS R10 vázra, majd elmerültem a fotómasina menüjében, hogy kiderítsem, elérhetőek-e a különféle korrekciós funkciók (ezeket értelemszerűen csak a JPEG állományokra érvényesíti a rendszer, RAW fájlok esetében a képhívó szoftvernek kell kezelnie az optikákat). Ám még mielőtt kitérnék a tapasztaltakra, lássuk, milyen tulajdonságokkal rendelkeznek ezek a lencserendszerek:
A Sigma 30 mm F1.4 DC DN | Contemporary Canon EOS RF-bajonettes verziójának optikai formulája hét csoportba rendezve összesen kilenc lencsetagot tartalmaz, amelyek közül kettő darab aszférikus kialakítású. A kilenc lekerekített alakú lamellából kialakított blende íriszét F1.4 és F16 közti értékekre lehet szűkíteni. A legkisebb tárgytávunk 30 cm lehet a szenzorsíktól mérve, így a legnagyobb nagyítási arány 1:7-hez. A 285 grammot nyomó termék 69 x 71,3 mm terjedelmű, szűrőmenetének átmérője 52 mm.
A Sigma 30 mm F1.4 DC DN | C tubusán nem található egyetlen kapcsoló sem, minden funkciót a vázon érhetünk el.
A kis Sigma jól illik az EOS R10-hez mind méretben, mind pedig súlyban, így – mondhatni – tökéletes párosítást alakíthatunk ki a két szereplővel.
Furcsa látványt nyújt a hatalmas RF-bajonett, hiszen a többi, amire szintén kapható a 30-as Sigma, nem ilyen testes.
A Sigma 56 mm F1.4 DC DN | Contemporary tubusa hat csoportba rendezve összesen tíz lencsetagot tartalmaz, ahol aszférikus és SLD kialakítású üvegtagokkal is találkozhatunk. A blende íriszét itt is kilenc lekerekített lamella alkotja, s a rekesznyílást ennél az optikánál is F1.4-F16 közti értékekre állíthatjuk. Itt már 50 cm-re nő a legkisebb tárgytáv, a nagyítási arány pedig 1:7,4-re módosul. A 290 grammos tömeg mellé 69 x 57,5 mm-es terjedelem társul, tehát ez az objektív még a 30-as társánál is zömökebb. A szűrőmenet átmérője picivel nagyobb, 52 mm helyett ide már 55 milliméteres szűrőket csavarhatunk.
Csakúgy, mint 30-as társán, így az 56 mm F1.4 DC DN | C tubusán is hiába keresünk kapcsolókat, az olyan funkciókat, mint például az AF/MF váltás a vázon érjük el.
A Sigma 56 mm F1.4 DC DN | Contemporary és a Canon EOS R10 párossal még kompaktabb szettet vihetünk magunkkal.
No, de visszakanyarodva a fényképezőgép menüjéhez, ahol a rá felcsavart objektív képkorrekciós funkcióit találjuk:
Ahogy a fenti animációban látható (és nyilván mindkét Sigma lencserendszerre érvényes), gyakorlatilag az összes képkorrekciós funkció elérhető, mint például a peremsötétedés, a torzítás (geometriai), a színtorzítás (CA), vagy a diffrakció korrigálása. Ezeken túlmenően választható a „Digitális objektív optimalizáló” szolgáltatás is, de aktiválhatjuk az állandó elektronikus kézi fókuszt, eldönthetjük, hogy az objektív fókuszgyűrűjéhez milyen funkciót szeretnénk hozzárendelni (pl. ISO állítás), megfordíthatjuk a fókuszgyűrű irányát, sőt, annak érzékenységét is beállíthatjuk (lineáris, illetve forgatás sebességéhez illeszkedő).
A másik igen fontos dolog – valószínűleg nem csak számomra – az volt, hogy mennyire gyors és pontos az autofókusz. Itt figyelembe kell venni, hogy az AF teljesítménye nem csak az objektívtől, hanem a vele együtt használt váz AF rendszerétől (annak beállításaitól), illetve a körülményektől is erősen függ. Az EOS R10-et alaphelyzetbe állítottam; úgy próbálgattam a Sigma objektíveket, mint egy kezdő, a rendszerrel most ismerkedő fotós. Az élességállítást F1.4-es rekeszértéken használtam, ahol kellemesen gyors, „pattogós” volt az AF működése közeli és távoli, ám statikus témák közt váltogatva. Portrézáskor az 56 milliméteres Sigma jól követte az alany szemét, az gyakorlatilag folyamatosan éles volt a keresőben. Mozgó témák esetében sem tapasztaltam problémákat az automatikus fókusz működése kapcsán – nyilván ki lehet fogni olyan gyors témát és olyan rossz körülményeket (pl. belógó ágak, gyenge fény stb.), ahol esélytelen lesz az éles kép elkészítése, de ez már nem az objektív hibája lesz.
Nem ismétlem magam, a két Sigma Canon RF-bajonettes variánsáról is csak ugyanazt tudnám leírni, amit már korábban is leírtam. A 30-asról alkotott véleményemet itt, az 56-osról írtakat pedig itt tudjátok elolvasni. Jelen esetben is jár mindkét terméknek a „Kedvenc” biléta, mert ezzel a két kis gyöngyszemmel semmiképp sem lehet mellélőni!
Sigma 30 mm F1.4 DC DN | Contemporary
Sigma 56 mm F1.4 DC DN | Contemporary
A Sigma 30 mm F1.4 DC DN | Contemporary és a Sigma 56 mm F1.4 DC DN | Contemporary objektíveket a márka hazai képviseletétől, a Canon EOS R10 fényképezőgépet pedig a Fotoplus Kft.-től kaptam a bemutatóhoz.
