A nagy New York-i Nikon kaland – első rész

Túl izgatott voltam ahhoz, hogy vasárnap este korán lefeküdjek, így végül olyan éjjel egy körül keveredtem ágyba, de elaludni csak később tudtam volna, ha épp az egyik üvegvázánk nem gondolja úgy, hogy ő most leugrik a konyhaszekrényről és össze nem törik vagy húszezernyi apró szilánkra. Utazás előtti éjjel végül is mi jobbat lehetne csinálni, mint kézzel összeszedegetni a legeslegapróbb üvegszilánkot? Porszívó nem játszott, a gyerekek így is könnyen ébrednek.
Három körül ismét bepróbálkoztam egy kis alvással, de a bosszantó eset a vázával a maradék álmot is kiverte a szememből, ezért nagy nehezen, ha két órát sikerült aludnom, már sokat mondok. Reggel fél hétkor kelés, gyorsan le a közértbe, hogy még beszerezzek ezt-azt a családnak és magamnak is (étcsokit, amit végül otthon is felejtettem), majd 8.10-kor taxival irány a reptér, ahol a többiekkel találkoztam 9-kor. Megvolt a becsekkolás, s 10.50 körül fel is szállt velünk a gép Isztanbulba, hogy majd onnan a nagygéppel menjünk tovább New York-ba. Közvetlen járat híján ez volt még a legnormálisabb megoldás, bár így is körülbelül 4,5 órát várakoztunk az átszállásra.
Már nagyon fáradt és nyűgös voltam, amikor az út java még előttem állt; görcsbe rándult a gyomrom, amikor eszembe jutott, hogy még tíz órányi repülőút előtt állok. A többiek jobb kedvűek voltak, nekik sikerült az éjszaka 🙂
Körülbelül harminc éve repültem utoljára és bevallom, nagyon féltem, pedig semmi okom nem lett volna rá – ha eltekintünk a New York-i leszállástól, ahol a nagyon erős oldalszél miatt majdnem felborultunk (!). Ez adta a végső adrenalin-löketet, amivel még kibírtam a New York-i biztonsági vizsgálatot és az utat a szállodába. Ja, igen, a szálloda: említettem már, hogy Manhattanben, a The Standardban szálltunk meg? Én kaptam hármunk közül a legmagasabban fekvő szobát, ablakom (ami a menyezettől egészen a padlóig tart) a tizenkettedik emeletről tekint a városra.
Most reggel végre volt időm és energiám is ahhoz, hogy végre kézbe vegyem a D800 Nikont, az úton erre nem volt megfelelő alkalom. Az én csomagomban egy 24-120 mm F4, egy 50 mm F1.4 és egy 45 mm TS optika van, így ezeket fogom első körben próbára tenni. Ma ebéd után megyünk ki először „terepre” a gépekkel, meglássuk, hogyan teljesítenek. Azt azonban már most megígérem, hogy én nem csak az 500 forintos hátoldalát fogom vele fotózgatni 🙂 Majd még jelentkezem, addig is pár kép az útról: (a hotel netje reménytelen, majd próbálkozom a képfeltöltéssel még..)
Hirdetések:
Weboldal készítés

.

Ezek is érdekelhetnek...