A dSLR gépekhez gyártott objektívek – főleg a luxuskategória – igen erős szerkezetűek, képesek az átlagos napi használat során kapott kisebb pofonokat elviselni, de tartsuk szem előtt, hogy ezek precíziós eszközök. Ugyan még egy nagyobb ütés sem biztos, hogy hagy nyomot a tubuson, de attól még simán elállítódhat a lencserendszer finomhangolása, vagy megszorulhat a zoom-, a fókuszgyűrű. Íme pár tipp, hogyan védjük-óvjuk drága képalkotó eszközeinket:
1. Tegyél védőszűrőt az objektívre. Bár sokan ellenzik a védőszűrők használatát, hiszen plusz egy lencsetag, plusz egy légréteg kerül a téma és a szenzor közé, ami tuti nem javítja a képminőséget. Jómagam sem szívesen használok „fölösleges” szűrőket, de vannak esetek, helyzetek, amikor bizony igen ajánlott a plusz védőréteg használata. Ha például szabadtéri motoros-autós versenyt fotózunk (főleg murvás, laza talajon), mindenképp csavarjuk fel azt a szűrőt, sőt, használjuk a napellenzőt is! A felverődő kavicsok, földdarabkák könnyen sérülést okozhatnak a frontlencsén, illetve annak bevonatán!
2. Tegyél napellenzőt az optikára. Amint azt az előző pontban írtam, a napellenző nem csak a kontrasztot javítja, hanem védelmi szerepkört is elláthat. Ha például állványra szerelve felborul a fényképeződ, a napellenző (és a védőszűrő) akár meg is menthetik az amúgy ripityára törő optikát. A puhább anyagból készült napellenző (műanyag, gumi stb.) egyrészt tompítja a földet érés erejét, másrészt átveszi az ütköző felület szerepét. Nem mindegy, hogy ez a párezer forintos kellék csattan a betonon, vagy az objektív eleje. A védőszűrő pedig a frontlencsét, illetve a szűrőmenetet védi meg ilyen peches esetekben.
3. Ha épp nem fotózol, tedd fel a kupakot az optikára. Ha épp nincs más kéznél, ez a kis gyárilag mellékelt eszköz is „életmentő” lehet az obi részére. Nyilván nem olyan hatékony egy puffanás kivédésében, mint a napellenző, de a semminél mindenképp jobb. És a szűrőmenetet és védi valamelyest.
4. Ha táskádba teszed az objektívet, előtte csavard fel mindkét végére a lencsevédő kupakokat. A táska bélése ugyan puha, de idővel koszolódik, por- és homokszemcsék kerülhetnek a belsejébe és egy idő után maguk is elkezdenek szöszölődni. A lencsekupakok megakadályozzák az objektív elkoszolódását, sőt, akár a frontlencse összekarcolódását! Ja, és az ujjlenyomatok is elmaradnak, mert akárhogyan is vigyázol, bizony előfordul, hogy pont a lencséhez nyomod zsíros, poros, retkes ujjad, amikor érte nyúlsz a táskába.
5. A táskában mindig elkülönítve helyezd el az optikákat. Elég egyértelműnek tűnik, mégis gyakran látok olyat, hogy a gondatlan tulaj csak úgy „belehányja” táskájába a drága obikat. Azért vannak a szeparátorok, hogy használjuk őket; így nem ütődnek, nem karcolódnak eszközeink. Ha elejtjük véletlenül a táskát, akkor is sokkal nagyobb eséllyel élik túl a csattanást a benne lévő tárgyak, ha kellően el vannak egymástól szeparálva. Ha egy új táskát veszel, vidd magaddal a boltba azt a teljes felszerelést, amit bele akarsz majd csomagolni, hogy ott helyben belepróbálhasd. Minden egységnek úgy alakítsd ki a fachját, hogy az kellően szoros legyen. A lötyögő optikát bár gyorsabban és könnyebben ki tudod venni a tatyóból, de védettsége sokkal gyengébb, mint a megfelelően „körbebástyázotté”.
6. Ha nagy páratartalmú levegős vidékre utazol, csavard eszközeidet kis zárható nejlontasakokba. Nyaraláskor (vagy munkához – ahogy tetszik), ha olyan helyre utazol, ahol tengerparton, vagy nagy páratartalmú levegőben leszel huzamosabb ideig, csavard minden eszközödet külön védőtasakba. Igaz, lehet kapni kifejezetten fotós cuccokhoz is ilyen kis áttetsző nejlonzacsikat, de ezek jóval drágábbak, mint a sima uzsonnászacsik. Ha plusz védelmet akarsz, szerezz be nedvességet magába szívó szilikát-párnácskákat. Fontos, hogy felszerelésed minden darabja külön zacskóba legyen csomagolva!
Ha bejegyzésem tetszett és hasznosnak véled, kérlek, oszd meg ismerőseiddel! Köszönöm!
