A digitális korban minden fotós előbb, vagy utóbb rádöbben, hogy bizony kinőtte a merevlemezét. Miután megvette a nagyobb kapacitásút, pedig rá fog jönni, hogy de jó is lenne a tárolt fényképeket a notebookról, vagy az asszony gépéről is elérni. Ideje hát (minőségi) szintet lépni: jöhet a NAS!
A piacon számtalan egy-két merevlemez befogadására képes NAS (Network-attached storage, avagy hálózatra csatlakoztatott tároló) található, de amint szaporodik az otthon elfekvő és csatlakozásra vágyó vinyók száma, úgy ritkul és nem utolsó sorban ugrásszerűen drágul a kínálat. Ráadásul az a bökkenő a NAS-ok többségével, hogy első indításkor hosszú órák alatt építik fel a beállítások szerinti (saját) fájlrendszert (EXT2/3/4, HFS+, XFS és egyéb káromkodások), aminek során – természetesen – teljesen lenullázzák a behelyezett lemezeket, azaz minden, a legesleghuncutabb bit is törlődik. Ez persze nem baj akkor, ha épp új életet kezdünk és frissen vásárolt diszkeket szereltünk a dobozba. De mi van akkor, ha már több terabájt adattal (képekkel, videókkal) rendelkezünk és épp nincs se kedvünk, se időnk, se lehetőségünk ezeket ideiglenesen átmenteni valahova?
Jómagam is kétségbeesve fürkésztem a netet olyan NAS után, ami megfelelne elvárásaimnak (4+ merevlemez, NEM törli az adatokat, nem 100 000 forint), aztán egyre inkább elszomorodtam: túl nagy kompromisszumot kéne kötnöm, bármit is választanék. És ekkor jött a briliáns ötlet egy ismerősömtől: „Miért nem veszel egy HP mikroszervert?” – egy mit? Gyorsan utánanéztem a felemlített eszköznek és állam leesett. A pontos neve a cuccnak „HP Proliant Microserver N40L”, a lelke pedig AMD alapokon nyugszik.
„Egy szervert NAS helyett? Na ne őrjíts! Ez be se fér a szobámba és zabál vagy több száz wattot – nem kell!” – ugyanezt gondoltam elsőre én is, utána elolvastam a speckókat:
- CPU: AMD Turion II Neo N40L 1.5 GHz, két mag – untig elég egy fájlszervernek, sőt!
- Lapkakészlet: AMD RS785E/SB820M
- RAM: 2 GB (maximum 2×4 GB támogatott) DDR3 unbuffered ECC (elvileg „sima” RAM-mal is megy, de még nem próbáltam, egyelőre elég a gyári 2 GB – frissítés: igen, megy)
- HDD vezérlés: AMD SATA RAID 0,1, eSATA vezérlő (1x)
- Támogatott merevlemezek száma: 4 + 1 (4 mehet az alsó keretekbe + 1 az ODD helyére, felülre, külön SATA vezérlőről)
- Maximum tárhely: 4×2 TB, amit máris meghazudtoltam, mert nálam 5db 2 TB-os merevlemez dohog benne. A neten pedig többen használják 3 TB-os lemezekkel is.
- Hálózati adapter: NC107i PCI Express Gigabit Ethernet Server Adapter – ez egyelőre elég lesz
- Bővíthetőség: 1db PCIe Gen 2 x16 szlot és 1db PCIe Gen 2 x1 csatlakozó (ide jöhet majd egy 10 Gbites karesz – majd)
- USB aljzatok: 7db USB 2.0 – hát igen, lehetne legalább egy USB 3.0 szabványú.
- Tápegység: 150 Watt – a pécés világban manapság már egyáltalán nem számít ritkaságnak az 1 kWattos táp, így eleinte féltem, hogy kevés lesz a nafta; egy 3,5”-os vinyó induláskor (amikor felpörög a motorja) maximum 20 Wattot kér, utána beáll 10 Watt körüli értékre a fogyasztása, a lapka és a CPU meg bőven belefér csúcson járatva is a maradék 50 Wattba. A gyári leírás szerint a rendszer teljes kiépítettség és terhelés mellett is csak 72,3 Wattot fogyaszt (4db HDD, 1db ODD és egy x16 PCIe eszköz).
- Aljzatok: D-SUB VGA, RJ45 Ethernet, eSATA (külső SATA vinyót is csatlakoztathatsz hozzá, így már akár 6db merevlemezzel üzemelhet a masina!)
- Mérete: 26,7 x 21 x 26 cm – tehát bárhol elfér, mert kis pöttöm az egész gép
- Tömege: fullosra szerelve is 10 kg alatt marad valamivel
A kis Proliantot lehet kapni különféle kiszerelésben, de érdemes a legalapvetőbb rendszert megvenni, tehát no HDD és 2 GB RAM (lásd később, hogy miért). Nézzük, mi szól mellette:
- teljes értékű számítógép (szerver)
- tetszőleges oprendszert telepíthetsz rá
- moduláris, bővíthető, szerelhető
- RAID támogatás, de JBOD-ban is megy (mint nálam pl.)
- nem kell félteni a már meglévő adatokat, nem gyalulja le a behelyezett merevlemezeket (beállítástól függ, ugye)
- sokkal olcsóbb, mint egy 4 HDD-s NAS (erről majd a poszt végén)
- birtoklási vágyat kelt 🙂 (komolyan!)
Persze, vannak hátrányai is, amikkel viszont – szerintem – simán együtt lehet élni:
- neked kell összeraknod (nyugi, csak a vinyókat kell a keretekbe csavarozni..)
- neked kell telepítened rá OS-t (ha a pécédet fel tudod telepíteni, ez is menni fog)
- valamivel nagyobb, mint egy sima NAS (még ez sem biztos)
- nem redundáns a tápja (a NAS-é sem)
- nem cserélhető menet közben a HDD (azaz nem hotszvappos)
Én így raktam össze, ez van benne az én kis prolimban:
4db, az évek során „összegyűlt” 2 TB-os WD Green merevlemezt tettem a keretekbe és egyet az optikai meghajtó helyére egy 3,5”-5,25” átalakító keret segítségével. Ez a külön lemez lett a rendszerlemez, amit két részre particionáltam: 50 GB-ot adtam a rendszernek (az operációs rendszeren kívül semmi más szoftver nem lesz rajta, így ez bőven elég lesz), a maradék pedig egybe lett formázva „dé” meghajtónak. Az optikai egységnek fenntartott helyre sima Molex csatlakozó viszi az áramot, így szükséged lesz egy Molex-SATA tápátalakítóra, de ne felejtsünk el egy extra SATA adatkábelt sem beszerezni, aminek legalább az egyik csatlakozója legyen „L” alakú (az alaplapi aljzat miatt). Az operációs rendszert USB-s DVD olvasóról telepítettem (Linux CentOS, ami egy Red Hat derivátum).
Mivel a masina csak analóg videó kimenettel rendelkezik, ezért külön vásároltam hozzá egy Sapphire HD5450 512 MB DDR3 low profile videokártyát. Miért pont ilyet, miért pont ezt? Minek? Mert ez passzív hűtésű, alacsony profilú (tehát befér a gépbe), mert adnak hozzá gyárilag rövid hátlapot, mert csak 19 Wattot fogyaszt terhelve, mert ebben a kategóriában ez a legerősebb, mert van rajta D-SUB, DVI és HDMI kimenet, mert tuti kompatibilis a rendszerrel (AMD-AMD). Mert így akár HTPC-ként is működhet a gép. Gondolkoztam nVidia Geforce 210-esen is, de abból csak aktív hűtésűt találtam és az már „tetemes” 31 Wattot zabál.
A gépet szerelni könnyű is meg nem is. Könnyű, mert mindennek megvan a helye, minden tökéletesen passzol – az egész egy egységként lett megálmodva. Nehéz, mert a hely nem sok, sőt, igen kevés, így egy felnőtt keze valahol csak trükkösen fér el a gép belsejében. Nehéz, mert minden egység ki- és beszerelésének megvan a sorrendje – ha ezt felborítod, szedheted szét újra az egészet. Ja, majdnem elfelejtettem, hogy a kulccsal zárható előlapi ajtó belsejében az összes szükséges csavar (vinyók és ODD beszereléséhez) megtalálható, ráadásul kapunk hozzá L-alakú torx szerszámot, így minden egyből kéznél van, ha a gépet elővesszük bővítéskor.
A rendszer szoftveres konfigurációja során egyszerű volt a dolgom, mert nekem csupán arra van szükségem, hogy a hálózaton lássam az összes beépített merevlemez tartalmát, tudjak ide-oda másolgatni, törölni stb. A lehetőségek amúgy végtelenek, s mivel nem vagyok Linux guru, ebbe nem is szeretnék nagyon belemenni. A neten számtalan leírás olvasható (akár magyarul is), ahol érthetően, szájbarágósan elmagyarázzák, hogyan állíthatunk be FTP, HTTP szervert, hogyan futtathatunk tetszőleges szolgáltatást.
A végére hagytam a poént: a HP Proliant Microserver N40L házhozszállítással együtt sem került 49 000 forintba! Ár/érték aránya, minősége és rugalmassága miatt nálam abszolút teszt győztes a kis szerver, ezért plecsnit is kap, ni:
