A nagy, avagy széles látószög használata a fotográfia egyik szakterülete. „Szélesben gondolkozni” nem is olyan egyszerű, mint azt sokan gondolnák; az átgondolt kompozíció kritikus eleme ezen érdekes ágazatnak. S csakúgy, mint a nagylátószög használata a fényképészetben, úgy a nagylátószögű objektívek tervezése is igen nehéz, semmiképp sem nevezhető rutinműveletnek az objektív tervezésekor. A thephoblographer.com csapata összeszedte a szerintük öt legérdekesebb, legradikálisabb „nagylátót”, amit emberfia valaha látott, íme:
Zeiss Hologon 15/16 mm F8
A Zeiss Hologon az 1960-as évek vége felé született, s az eredetileg 15 mm-es f/8-as optikát kifejezetten a 35 mm-es filmet használó, fix objektíves Hologon nagylátószögű kamerához tervezték. 110°-os átlós látószöge, két 180°-os meniszkusz lencsetagja (egy-egy elől és hátul), valamint egy gyújtó lencséje volt. A film és az objektív hátsó lencsetagja között csupán 4,5 mm távolság volt. S bár úgy tűnik, a felépítése nem volt túlzottan bonyolult, a gyártás során igen szigorúan vették az intoleranciákat – erre a képminőség miatt elengedhetetlenül szükség is volt.
Amikor 1972-ben csődbe ment a Zeiss Ikon, akkor a Leitz Wetzlar (a mai Leica) felvásárolta a megmaradt Hologon objektívek készletét és átalakította ezeket M-bajonettesre. Ezek után sok-sok évig a Hologon volt az M-rendszer legnagyobb látószögű optikája. A koorai 1990-es években a Hologon egy röpke felvirágzást élt át, amikor áttervezték 16 milliméteresre a Contax G rendszerhez, amit a japán Kyocera készített. Ennek a 16 mm-es változatnak valamivel eltér a felépítése, itt ugyanis már nem három, hanem öt lencsetag (három csoportba rendezve) alkotja az objektívet.
Manapság az M-bajonettes változatból többféle létezik: a „hivatalos”, Leitz konverziós M-bajonettes Hologon, az eredeti Hologon átalakított változatai (amit a Hologon kamerákba építettek) és a későbbi 16 milliméteres Hologon, amit a Contax G rendszerhez gyártottak. Az utóbbi volt egyben a legmodernebb is, hiszen itt már a híres Zeiss T* lencsebevonatokkal is találkozhattunk. Ám egyik változata sem olcsó a Hologonnak, mivel a nagylátók között is „legendás státusznak” örvend világszerte.
Nikon halszem Nikkor 6 mm f/2.8
Az extrém nagylátószögű optikák között ez a legextrémebb: az 1972-ben bemutatott és csak rendelésre gyártott Nikkornak 220°-os látószöge, több mint 5 kilogrammos tömege és f/2.8-as kezdő fényértéke van. Mivel ez egy retrofokális objektív, ezért az összes – akár mai digitális – tükörreflexes Nikon fényképezőgépen használni lehet anélkül, hogy fel kéne csapni előzőleg a tükröt. Egy ekkora látószögű optikánál ez nagy szó; némi túlzással a fotós szinte saját háta mögé láthat vele, ha belenéz a keresőbe. Manapság a Nikkor 6 mm f/2.8 halszem objektív egy igen keresett darab, így érthető, hogy a csupán pár darab legyártott egység igen borsos, bőven 100 000 dollár fölötti árakon szokott gazdát cserélni.
Kép forrása: Japancamerahunter on Flickr
Voigtländer Ultra Wide-Heliar 12 mm f/5.6
Ez egy viszonylag friss lencserendszer, amit 2000-ben mutattak be a nagyközönségnek. A Voigtländer Ultra Wide-Heliar 12 mm f/5.6 az az objektív, amely letaszította trónjáról a Hologont és ezzel elhappolta a világ legnagyobb látószögű M-rendszerű objektíve címet. Látószögével (121° versus 110°) és kezdő fényértékével (f/5.6 versus f/8) egyaránt jobban teljesített. Rektilineáris képével (tehát nem halszem) egyike azon objektíveknek, amik a világ legszélesebbjei a 35 mm-es rendszerben. További előnye a Hologonnal szemben, hogy nem csak M39-es csavarmenettel készült, hanem Nikon S- és F-bajonettel egyaránt. Azonban utóbbi esetben csak felcsapott tükörrel használható (d)SLR vázakon, különben a tükör beleérne a hátsó lencsetagba.
Bár látószöge nem olyan radikális, mint a 6 mm-es Nikkoré, azért használata nem sokkal kisebb kihívást jelenthet a fotósnak, ugyanis igen nehéz egyenes vonalakat ábrázolni vele a témán. Akinek azonban sikerül kitanulnia a használatát, az gyönyörű nagylátószögű fényképeket készíthet a segítségével, legyen szó tájképről, építészetről, vagy belterekről. Ellenben a Hologonnal és a halszem Nikkorral, a Voigtländer Ultra Wide-Heliar 12 mm f/5.6 jelenleg is gyártásban van és jelenleg is megvásárolható újként az M-rendszerhez (a Cosina gyártja).
Leica Summilux-M 21 mm f/1.4
Az eddigiekkel szemben a Leica Summilux-M 21 mm f/1.4 nem tekinthető extrém nagylátónak, hiszen látószöge „csak” 92°-os. Azonban fényerejét tekintve máris más a helyzet, hiszen ez az objektív f/1.4-ről indul – ezzel ő a 35 mm-es rendszer „legfényerősebb” nagylátószögű lencserendszere.
Az ilyen és ehhez hasonló nagylátók tervezése komoly kihívást jelent a mérnökök részére, hiszen egy sor akadályt kell elhárítaniuk a munkálatok során. Minél nagyobb a kezdő fényérték, annál jobban látszanak az optikai hibák, ami azt jelenti, hogy az optikának és felépítésének közel tökéletesnek kell lennie. A Leica mérnökei ezt a szemléletet próbálják folyamatosan követni, de minél közelebb szeretnénk kerülni a tökéleteshez, annál több lencsetagra lesz szükség az építkezés során. Nos, a Leica Summilux-M 21 mm f/1.4 ezért is olyan nagy, nehéz és – nem utolsó sorban – drága.
Canon TS-E 17 mm f/4
A thephoblographer.com felsorolásában a Canon tilt/shift objektíve, a TS-E 17 mm f/4 szerepel záróakkordként. Nem csak extrém nagylátó eme objektív gyújtótávolsága (104°-os látószög), de jelenleg ez a 35 mm-es rendszer egyetlen olyan 17 mm-es optikája, ami ráadásul tilt/shift-re, azaz perspektívakorrekcióra is képes.
A tilt/shift objektívek felépítése eleve sokkal összetettebb, mint a hagyományosoké, hiszen itt be kell kalkulálni a T/S mechanikát a tervezés során. Ez azt jelenti, hogy a leghátsó lencsetagnak távolabb kell lennie a bajonettől, hogy az optikai belső elmozdulhasson. Ráadásul a rajzolt képkörnek is nagyobbnak kell lennie, azaz túl kell mutatnia a 35 mm-es formátumon, hogy ne lépjen fel semmiféle peremsötétedés (vinyettálás) tilt/shift közben. Ehhez még vegyük hozzá, hogy a mérnökök a lehető legjobb képminőséget is el szeretnék érni, és máris megértjük, hogy a Canon TS-E 17 mm f/4 puszta létezése is felér egy kisebb csodával. A lencserendszer felépítése tehát igen komplex, az objektív nagy és nehéz, és nem is olcsó.
Adalék: az eredeti cikk szerzői valószínűleg csak a fix gyújtótávolságú objektíveket szerették volna feldolgozni, mert különben mindenképp említést tettek volna a Nikon 14-24 mm f/2.8-ról, a Sigma 12-24 mm F4.5-5.6-ról, illetve a Panasonic 7-14 mm f/4-ről is, melyek azonban itt egy másik cikk szereplői.
