A fókuszsík eltolódása egy olyan optikai probléma, amely a lencsetag(ok) szférikus aberrációja (hibás leképezése) miatt jön létre, ha a témát teljesen nyitott rekesznél állítjuk élesre, majd lerekeszelve exponálunk (újrafókuszálás nélkül). A fókuszsík-eltolódás életlen, elmosódott képeket, és élességállítási hibákat eredményez, ha közeli (kis, rövid) tárgytávolsággal dolgozunk nagy F-értékű objektívekkel. Ha teljesen tág rekesznyílást használunk, a beeső fénynyalábok egymástól eltérő fókuszpontokban metszik egymást, ha az adott lencsetag szférikus leképezési hiba által sújtott.
Ha azonban lerekeszeljük az optikát, akkor a fénysugarak immár nem érik el a lencsetag „perifériáját” (azaz szélét), csak az optikai középvonalhoz közeliek haladnak át a lencserendszeren. Ennek eredményeként az ideális fókuszsík, ahol a legtöbb fénynyaláb metszi egymást, azonban elmozdul, mint az a fenti animációban is látható. Ha tehát rekeszelés után nem állítunk újra élességet, a fókusz el fog mozdulni, a kép „elé-fókuszált” (front-focus) lesz (portré esetében a szemek helyett az orr lesz éles).
A legtöbb fókuszsík-eltolódás által érintett objektív igen nagy F-értékű (f/1.0, f/1.2, f/1.4), ahol a lencsetag (szinte) teljes felülete be van vonva a képalkotásba. Az ilyen lencserendszerek, ahol nincsenek korrigálva a szférikus leképezési hibák, pedig minden esetben problémásak lesznek. De ne higgyük, hogy csak az f/1.4 alatti optikákat érinti a jelenség: az f/1.8 vagy kisebb F-értékről induló objektíveknél is tapasztalható a fókuszsík-eltolódás jelensége, csak ott nem annyira szembetűnő.
Fázisérzékeléses AF és a fókuszsík-eltolódás
Amit sokan nem tudnak, hogy a fázisérzékeléses AF rendszer minden objektívnél annak legtágabb rekeszén áll élesre. Ennek az az oka, hogy a fázisérzékelő AF rendszer két kis szenzort alkalmaz az AF pontosságának mérésére (a beeső fény szögétől függően), melyeknek rengeteg fényre van szükségük a hatékony működéshez. Ezért is van az, hogy hiába rekeszeljük le az objektívet, a rekesze csak a kioldó teljes lenyomásakor áll át az általunk beállított értékre. Szűkebb rekesznyílásokon a fény sokkal laposabb szögben érkezik, ami megnehezíti az AF érzékelők dolgát. Ezért is szerepel a gyártók leírásaiban, hogy „Az AF csak F5.6-F8-nál nagyobb rekeszértékű objektívekkel működik”. Érdekes, hogy a fázisérzékeléses AF rendszerekhez az f/2.0-f/4.0 közötti lencserendszerek az optimálisak; az f/2.0-nél nagyobb rekesznyílású objektívek túl kicsi mélységélességgel rendelkeznek, aminek az lesz az eredménye, hogy jóval lassabban „tér észhez” az AF.
Kontrasztérzékeléses AF és a fókuszsík-eltolódás
Ezzel ellenben a kontrasztérzékeléses AF rendszert nem érinti a hiba, mivel ott a kép kontrasztja alapján történik az élességállítás, a rekeszérték átállítása egyből mutatkozik az élőképen, a képérzékelőn magán vannak az AF szenzorok.
A fókuszsík-eltolódás mértékének csökkentése
Amint látható, a fókuszsík-eltolódás eléggé problematikus és idegesítő jelenség tud lenni, ha épp érintettek vagyunk objektívünkkel. Persze, léteznek olyan trükkök, melyekkel csökkenthető a fókuszsík-eltolódás mértéke, sőt, akár teljesen meg is szabadulhatunk tőle, azonban ezek zöme nem épp praktikus. Hacsak nem állnak elő a gyártók olyan fókusz-finomhangolási módszerrel, amely lehetővé teszi az F-értékenkénti AF hangolást, még sok bosszúság elé nézhetünk. Persze, lehetne gyártani olyan, aszférikus lencsetagokat is alkalmazó objektíveket, melyek csökkentik a szférikus aberrációt és így a fókuszsík-eltolódás problémáját. Az se lenne utolsó, ha a fókuszsík-eltolódási adatokat a vázak vezérlőszoftverébe programoznák a fejlesztők.
Trükkök a fókuszsík-eltolódás mértékének csökkentéséhez
- Használd a rendszeredet legtágabb rekeszen
- Használd a fényképezőgépet AF finomhangolását azon az F-értéken, amit leggyakrabban használsz
- Használj kisebb F-értékű objektívet (f/1.8-től)
- Használj kontrasztérzékeléses AF-t (dSLR-nél élőképes módban elérhető)
- Használj kézi élességállítású objektíveket
Készült a photographylife.com cikke alapján.
