A szelfizés jegyében született: Panasonic DMC-GF7

Külsőségek, ergonómia

A Panasonic GF sorozata nem mindig a „barátnőkről” szólt (GF – Girl Friend), hiszen pont a sorozatot elindító DMC-GF1 volt az egyik „legférfiasabb” m4/3-os gép annak idején. Azóta azonban sok víz folyt le a Dunán, a GF eredeti szellemiségét végül a GX sorozat (DMC-GX1 és DMC-GX7) vitte tovább, a GF-ből pedig egyre „lányosabb”, „divatosabb” irányzat lett. A jelenlegi modellel, a DMC-GF7-tel pedig a gyártó már nem csak a női ridikülöket, hanem a szelfizőket is meg akarja nyerni magának: a fényképezőgépet úgy alakították ki a mérnökök, hogy a gyors és könnyed fotózás mellett immár az önarcképkészítésnek is kedvezzen.

A készülék kialakításában a gyártó a klasszikus, „távmérős” vonalvezetést követi – egyedüli zavaró részlet a váztest tetején látható púp, amire egyrészt a beépített villanó, másrészt a kijelző zsanérja miatt volt szükség. És máris itt lennénk a gép lényegénél: a körülbelül 180°-ban felfelé dönthető egérmozira ugyanis az önarcképkészítés miatt hárul fontos szerep, de erről majd kicsit később írok részletesebben.

A Panasonic DMC-GF7 hátoldalát az imént említett kijelző uralja, ami nem is különösebben nagy baj, hiszen a kezelőfelületnek ez egy fontos része: érintésérzékeny mivoltával jól kiegészíti azt a pár nyomógombot és az egy vezérlőtárcsát, ami tőle jobbra található. Aki ezek láttán legyint, hogy a GF7 is csak egy buta kis automata masina, az óriásit téved, ugyanis az egy fizikai és a több „szoftveres” (azaz a kijelzőn elhelyezett) funkciógomb mind szabadon kiosztható, azaz úgy alakítjuk a vezérlők szereposztását, ahogyan azt igényünk diktálja. Ami azonban kicsit el lett hanyagolva, az a váztest fogása, hiszen nincsen külön markolat rajta, de a hátoldali hüvelyktámasz sem ad biztonságérzetet – a GF7 elsősorban kétkezes használatra lett optimalizálva.

Szelfizés közben érdekes módon valamelyest javul a váz fogása: a felhajtott kijelző szabaddá teszi a hátoldalon a vezérlőknél látható peremet, amibe az önarcképet készítő alany bal kezének ujjai jól meg tudnak kapaszkodni. Eközben jobb kezünkkel az érintőkijelzőn a kioldás módját beállíthatjuk, majd exponálhatunk.

A GF7-nek csupán egy HDMI és egy USB csatlakozója van, amiket a mérnökök a váztest jobb oldalára rajzoltak meg. Az aljzatokat egy körömtörő kis műanyag ajtó mögé rejtették, amit nagyon nehéz kinyitni (idővel működése biztos bekopik, de az általam tesztelt gépnél még „szűz” volt a reteszelő karom).


Nem mertem megnyomni..

Érdekes részlet a fényképezőgép hátoldalán a „Rec. Setting Reset” gomb, amivel a felvételi beállításokat helyezhetjük alapállapotba. Ilyennel még eddig nem találkoztam.

A GF7 fenéklemezén a fémből készült állványmenet látható, amit pontosan az optikai középvonal alá helyeztek, valamint megtaláljuk azt a közös fachot is, ahol az akkumulátor és a memóriakártya található.

A Panasonic GF7 tetőlemezére (balról jobbra haladva) egy funkció gomb, a vaku, az intelligens automata módot aktiváló nyomógomb, a kioldó és az azt ölelő bekapcsoló, valamint a módválasztó tárcsa került. A nyomógombok mind nagyon jól érezhető nyomásponttal rendelkeznek, a tárcsa „kattanós”, elforgatása a bordázott kivitel ellenére nedves kézzel kissé nehézkes úgy, hogy ne hozzunk más funkciót is működésbe.

Hirdetések:
Weboldal készítés

.

Ezek is érdekelhetnek...