A Tamron SP 150-600 mm F5-6.3 Di VC USD G2 (A022 – Nikon) bemutatója

A Tamron új szuper telefotó zoomobjektívje az elődmodell (A011) megjelenése után három évvel érkezett, és gyorsabb élességállítást, hatékonyabb, több módban működő képstabilizációt, valamint jobb képminőséget ígér. A gyártó mérnökei az SP 150-600 mm F5-6.3 Di VC USD-t egészen az alapoktól újratervezték, így lett belőle a „G2” utótagot viselő termék. Persze, a Tamron SP 150-600 mm F5-6.3 Di VC USD G2 nem csak tartalmilag és képminőségileg, hanem külalakra is megújult: a tervezőmérnökök ennek az objektívnek a külsejét is a legújabb lencserendszereikhez igazították – a G2 elegánsabb és modernebb hatást kelt.

Nézzük, fizikailag milyen újdonságok fogadnak a második generációs szuper telefotó zoomobjektív kézbevételekor: egyrészt sokkal jobb minőségűek a gyűrűk gumibevonatai (zoom és fókusz), másrészt jóval több kapcsolót találunk a tubuson; összesen ötöt helyeztek el az objektíven ezekből a túlnyomórészt kétállású egységekből. Találunk egy fókuszkorlátozót (teljes fókuszút, 10 m-től a végtelenig), egy AF/MF kapcsolót, egy képstabilizátor be/ki kapcsolót, egy fókuszmód kapcsolót (háromállású), valamint egy kapcsolót, amivel 150 mm-es állásban lezárhatjuk a zoomolást. Ez utóbbi kissé fölöslegesnek tűnik, ha figyelembe vesszük a Tamron SP 150-600 mm F5-6.3 Di VC USD G2 egyik újítását, amit kicsit lentebb mutatok meg.

Most már nem csak 150 mm-es állásban lehet lezárni a tubust, hogy az szállításkor, vagy „nyakunkban lógva” ne zoomoljon ki (bár annyira nem megy könnyen a zoom, zökkenéskor megindulhat a tubus kifelé), hanem tetszőleges gyújtótávolság mellett: ehhez csak a zoomgyűrűt kell kissé előre tolni – zseniális megoldás!

Egyébként ezekre a zoom-zárakra szükség is van, mert a Tamron SP 150-600 mm F5-6.3 Di VC USD G2 600 mm-es állásban igen hosszú, és sérülékeny, ha épp nem tartjuk kordában. Ekkora:

 

Egy további újítás, hogy az új Tamron már nem mechanikus, hanem elektronikus úton állítja a blendét a Nikon vázakon, azaz a régi fém tüskét a bajonett oldalán már hiába keressük, a gyártó leváltotta és eltüntette. Az elektronikus rekeszvezérlésnek főleg a gyors sorozatfelvételek készítésekor látjuk előnyét, mert sokkal pontosabb rekeszvezérlést valósíthatunk meg általa, azaz pontosabb lesz az expozíció.

A Tamron SP 150-600 mm F5-6.3 Di VC USD G2 időjárásálló, ami azt jelenti, hogy az enyhe esőt, esőszitálást még elviseli, de „özönvízbe”, homokviharba azért továbbra se vigyük. A foglalatot egy viszonylag puha gumigyűrű veszi körül, ami szépen felfekszik a váz bajonettjére. Időnként érdemes tisztítani és vazelinnel átkenni ezt a gumigyűrűt, hogy tökéletes legyen a szigetelés objektív és fényképezőgép között.

Zoomoláskor a hátsó lencsetag mélyen bekúszik a tubusba, tehát pumpáló mozgást tapasztalhatunk, ami a port is valamelyest vonzza. Egyébként az új objektív úgy van kialakítva, hogy az a legújabb 1,4x és 2x Tamron telekonverterekkel kompatibilis legyen. Ezeknek a weboldalát itt találjuk.

Természetesen a Tamron SP 150-600 mm F5-6.3 Di VC USD G2 is megkapta a gyártó legmodernebb lencsebevonatait, mint például az eBAND-ot, vagy a fluoritot, amikkel csökkenthető a szellemkép mértéke, és növelhető a kép kontrasztja úgy, hogy közben még a szennyeződések lerakódását is megnehezítik.

A Tamron SP 150-600 mm F5-6.3 Di VC USD G2 kompatibilis a TAP-in Console-lal (az oldal alján található a bemutató róla), így az objektív vezérlőszoftverét otthon is frissíthetjük, de finomhangolhatjuk az AF és a képstabilizátor működését is, ha arra szükségünk lenne.

A fenti táblázatban összefoglaltam a A Tamron SP 150-600 mm F5-6.3 Di VC USD G2 és az eggyel korábbi modell közti fizikai különbségeket. Látható, hogy a második generációs modell több lencsetagot tartalmaz, rövidebb a legkisebb tárgytávja, valamivel nehezebb, fél FÉ-vel hatékonyabb képstabilizátort tartalmaz, és nem utolsó sorban drágább, mint az előd.

A próbákhoz a Tamron SP 150-600 mm F5-6.3 Di VC USD G2-t egy Nikon D610 full frame szenzoros vázra csavartam, aminek menüjében kikapcsoltam az összes optikai korrekciót (gyanítom, hogy ezek amúgy sem lettek volna hatással, hiszen a váz elsősorban a Nikkor objektívekre van felkészítve e téren). Zömében a középső AF mezőt használtam, ami szinte az összes fényképezőgépnél a legjobb automatikus élességállítási eredményt nyújtja. Pechemre kifogtam a legrosszabb időjárást, és csak másfél napsütéses nap állt rendelkezésemre, hogy kint a szabadban is kipróbáljam az új Tamront. Első körben így hát a stúdióban elvégezhető vizsgálatokat készítettem el. A gyártó büszke az új, nagyobb teljesítményű képstabilizátorra, ezért első körben ennek a tesztelésére kerítettem sort, íme:

Kattints!

Nos, azt hiszem, hogy a fenti ábra láttán senkinek sem kell külön ecsetelnem, mennyire hatékony a rendszer működése! 600 milliméteres gyújtótávolságon az 1/10 mp-es záridő elfogadható, míg az 1/20 mp-es záridő hibátlan eredményt mutatott úgy, hogy az objektívet bal kezemmel alátámasztottam, könyökömet testemnek feszítettem.

A zoomobjektíveknek – főleg a nagy átfogásúaknak, mint amilyen ez a Tamron is – általában elmászik a középpontjuk, ha megváltoztatjuk a gyújtótávolságot, így állványról használva minden esetben ellenőrizni kell a kompozíciót, hogy továbbra is a kiszemelt téma van-e a középpontban. A Tamron SP 150-600 mm F5-6.3 Di VC USD G2 esetében is tapasztalható ez az elmozdulás, ám a mértéke minimális (azt ugye mondani sem kell, hogy a belső tubusnak semmiféle kotyogása nincsen, tehát mechanikailag – újonnan legalábbis – nagyon „ott van” a termék).

Ezek után a parfokalitásra voltam kíváncsi, azaz arra, hogy gyújtótávolság váltásakor ugyanott marad-e az élesség, ha kézi fókuszálással állítottuk be mondjuk 150 mm-en a képélességet. A fenti animáció mutatja, hogy a Tamron SP 150-600 mm F5-6.3 Di VC USD G2 nem parfokális, azaz zoomoláskor nem csak a kompozíciót, hanem a képélességet is ellenőriznie kell a fotósnak.

Ezek után a peremsötétedés mértékét szerettem volna kideríteni. Ehhez 150, 300 és 600 milliméteres gyújtótávolságon vizsgáltam meg a vignettálást. A fenti animáció a 150 mm-es állásban mutatja a peremsötétedést. F8 környékén már semmiféle vignettálás nem tapasztalható, de nyitott rekesszel sem különösen zavaró, mert például RAW híváskor egy csúszkával meg is szüntethetjük a jelenséget különösebb képminőség-romlás nélkül.

A helyzet 300 mm-en sem változik, itt is F8-tól tűnik el a peremsötétedés. Lássuk, mi van 600 milliméteren:

Itt picit szűkebbre kell venni az íriszt, azaz F11-től tekinthető már „tisztának” a kép. De amint azt fentebb már jeleztem, a vignettálástól való szabadulás roppant egyszerű, ha RAW-ban fotózunk.

A színhibák terjedelmére már a szabadban fotózva figyeltem fel, azaz nem, mert a Tamron SP 150-600 mm F5-6.3 Di VC USD G2 teljesen nyitott rekesz mellett is csupán minimális lilás kontrasztéleket produkált, ami a speciális lencsetagoknak és lencsebevonatoknak köszönhető. A képmintákat errefelé találjátok.

Fotózás közben azt vettem észre, hogy 600 mm-en picit lágyabb a kép, mint rövidebb gyújtótávolságokon, de messze nem annyira, mint az az elődmodellnél volt látható. Az AF gyors és tökéletesen néma, de – a D610-zel és a középső AF mezővel legalábbis – nem minden esetben pontos, ráadásul bizonytalankodás esetében másodpercekig keresi az élességet a rendszer. A Tamron SP 150-600 mm F5-6.3 Di VC USD G2 remek egy objektív lett; a hobbi természetfotósnak ideális társa lehet, hiszen magasnak tűnő ára mellett még mindig nagyon jó az ár/érték aránya. Profik is hasznát vehetik, hiszen nem minden esetben jó a jóval nagyobb, nehezebb és nagyságrendekkel drágább 600 mm F4-es szörny (mindegy, melyik márkát nézzük). Tőlem jár neki az ezüstérem, azaz „Ajánlom”!

Tamron SP 150-600 mm F5-6.3 Di VC USD G2

A Tamron SP 150-600 mm F5-6.3 Di VC USD G2 objektívet a Tripont Foto Video Kft.-től kaptam bemutatóra, ahol többféle rendszerhez vásárolható meg bruttó 499 900,- forintos áron 5 év garanciával (regisztrációhoz kötött).

Hirdetések:
Weboldal készítés

.

Ezek is érdekelhetnek...