Bemutató: Panasonic 100-300 mm F4-5.6 Power OIS

A Panasonic idén január elején négy igen népszerű zoom objektívjének frissítését jelentette be. A szóban forgó optikák a LUMIX G X VARIO 12-35 mm F2.8 II ASPH. POWER O.I.S., a LUMIX G X VARIO 35-100 mm F2.8 II POWER O.I.S., a LUMIX G VARIO 45-200 mm F4.0-5.6 II POWER O.I.S., valamint a LUMIX G VARIO 100-300 mm F4.0-5.6 II POWER O.I.S. – ez utóbbi jelen cikk főszereplője.

Mind a négy objektív megjelenését felfrissítették, de megújultak a beépített képstabilizátorok is, melyek immár hibátlanul illeszkednek a Panasonic Dual IS rendszeréhez. Az íriszeket is módosította a gyártó, így azok finomabb mozgásra képesek, mint korábban (ennek a módosításnak elsősorban videózás közben vehetjük hasznát, ahol immár nem észlelhető hirtelen „fényerőugrás”, ha például P vagy S módban az automatikára bízzuk a rekeszállítást). Lássuk a részleteket!

Első pillantásra, ha csak a műszaki paramétereket tartalmazó táblázatot nézzük, úgy tűnhet, hogy elég csekély a két generáció közti különbség. Az optikai felépítés, a rekeszlamellák száma és alakja, a méretek és a külalak mind maradt a régiben. Ha azonban felnyitjuk a motorháztetőt, akkor jönnek csak szembe az igazán fontos módosítások: a LUMIX G VARIO 100-300 mm F4.0-5.6 II POWER O.I.S. – amint azt már neve is elárulja – az újabb, nagyobb teljesítményű képstabilizátort kapta (Power OIS), aminek ez a „tuningolt” változata teljes mértékben kompatibilis a fényképezőgépek szenzormozgatásos rendszerével, ami a legújabb Panasonic vázakban megtalálható (lásd például a GX80-at, a G80-at, a GH5-öt).

A LUMIX G VARIO 100-300 mm F4.0-5.6 II POWER O.I.S. külseje szinte teljes mértékben megegyezik a korábbi kiadáséval, csupán a színvilág és a feliratok fontja változott meg némileg. Az újabb verzió valamivel nehezebb, mint a régi, ez a kis hízás – szerintem – a szigetelésnek és az eltérő képstabinak tudható be.

Az objektív mellé gyárilag jár a napellenző is, így azt már nem kell külön kalandos utakon beszereznie senkinek. Használat közben el lehet lenni nélküle, de erős napsütésben azért érdemes felcsavarni (bajonett), hogy megmaradjon a jó kontraszt.

Méreteit tekintve a LUMIX G VARIO 100-300 mm F4.0-5.6 II POWER O.I.S. elsősorban a GH és a G jelölésű gépcsaládok tagjaihoz illeszkedik harmonikusan (meg még talán a GX8-hoz), a kisebb vázakkal – köszönhetően az 500+ grammos tömegének – erősen orrnehéz szettünk lesz.

300 milliméteres állásában a leghosszabb az objektív, itt majdnem kétszer akkora lesz, mint 100 mm-es pozícióban. Lefelé tartva csak akkor kezd el kizoomolni a kb. másfél milliméter kotyogású belső tubus, ha közben rázzuk, ám teljes hosszára ekkor sem nyílik ki.

Az objektív elölről zárt, a frontlencse nem forog sem zoomoláskor sem élességállításkor, viszont ahogyan növeljük a gyújtótávolságot, úgy húzódik be egyre nagyobb mértékben a hátsó lencsetag. Mivel hátul nincs lezáró lencse, így zoomoláskor nyitottá válik a tubus belseje, ezért előfordulhat, hogy idővel némi szennyeződés (finom por) bejuthat a tubusba. Persze, a fém bajonettet egy gumigyűrű veszi körbe, így a port az objektív csak a vázból szívhatja át.

A tubuson csak a képstabilizátor kapcsolója található. Ennek a kapcsolónak két állása van: be- és kikapcsolhatjuk vele a bemozdulások ellen védő rendszert.

Mint a legtöbb m4/3-os objektívnek, úgy a LUMIX G VARIO 100-300 mm F4.0-5.6 II POWER O.I.S.-nek is elektronikus összeköttetésben áll a fókuszgyűrűje a lencsetagokat mozgató motorral. Ez azt jelenti, hogy AF módban bármikor manuálisan is beleszólhatunk az élességállításba, ám kézi élességállítást választva csak akkor fognak mozogni a lencsetagok, ha az objektív áram alatt van. Az élességállító gyűrű megfelelően tompított, de mivel a termék fókuszmotorját elsősorban automatikus élességállításra hegyezték ki, ezért elég ritkán fogjuk kizárólag MF módban használni.

A LUMIX G VARIO 100-300 mm F4.0-5.6 II POWER O.I.S. vizsgálatakor több dologra voltam kíváncsi. Egyrészt az optikai tulajdonságokra, másrészt viszont a működésre, a szolgáltatásokra (stabilizátor, AF sebessége, pontossága) szerettem volna rávilágítani. Az objektívet egy Panasonic DMC-GH4 fényképezőgépre csavarva használtam alábbi eredményekkel:

A Mega OIS fölött egyértelműen eljárt az idő, ezen nincs mit szépítgetni. Ezt a gyártó is belátta, és részben ezért, részben pedig az új, szenzormozgatásos vázak miatt volt kénytelen az újabb, „finomhangolt” Power OIS-re váltani. Mivel a GH4-ben még nincs beépített stabilizátor (fixen áll a képérzékelője), ezért külön meg tudtam vizsgálni az objektív rendszerének hatékonyságát. Csalódás nem ért, ekv. 600 mm-en is meg tudtam tartani az 1/10 másodperces záridőt!

A LUMIX G VARIO 100-300 mm F4.0-5.6 II POWER O.I.S. jól tartja a középpontot: 100 és 300 mm között csak nagyon kicsi az elmozgás mértéke.

Az újonc nem parfokális, tehát ha változtatunk a gyújtótávolságon, akkor mindig állítanunk kell majd az élességen is!

Mivel a m4/3 rendszer soha nem az objektívek „natív” képét adja bele a RAW fájlokba (sem a JPEG állományokba), hanem kvázi „beégetett” profilt ad át, ezért nincs értelme szétboncolgatni az optikai torzítást és a beépített korrekció mértékét. Ennek tükrében nem volt meglepő, hogy a LUMIX G VARIO 100-300 mm F4.0-5.6 II POWER O.I.S. gyakorlatilag semmiféle geometriai torzítást nem mutatott.

 

A peremsötétedés mértéke az összes gyújtótávolsági érték mellett jól látható. 100 és 200 mm-en F8-ra, 300 mm-en F11-re kell rekeszelni, ha meg szeretnénk szabadulni a vignettálástól. Persze, az is megoldás lehet, ha RAW-ban fotózunk, és híváskor egy csúszkát arrébb húzunk..

A LUMIX G VARIO 100-300 mm F4.0-5.6 II POWER O.I.S. használata közben azt vettem észre, hogy az AF közepes/gyors sebességű, néha picivel melléfókuszál a 300 mm-es vége felé, így kétszer-háromszor is le kellett félig nyomnom a kioldót, hogy oda kerüljön az élesség, ahová én szerettem volna. A GH4-en a középső AF mezőt használtam úgy, hogy az AF területet a legkisebbre vettem. Az objektív képminőségével meg voltam elégedve, gyakorlatilag a teljes gyújtótávolsági tartományban már nyitott rekeszállással is éles képek születhetnek. Az elődmodellt korábban sokan bírálták, hogy 300 mm felé már valamelyest csökken a képélesség. Nos, lehet, hogy csak egy észrevétlen félrefókuszálás okozta a problémát, mert anno az én saját példányom is ehhez az új változathoz hasonlóan jól muzsikált. A képmintákat feltöltöttem a szerverre, ahonnan teljes felbontásban le is lehet őket tölteni, az EXIF adatok minden fájlban megvannak.

Kérdés, hogy érdemes-e váltani a régiről erre a változatra, illetve érdemes-e beruházni azoknak, akik egy elérhető árú telefotó zoomot keresnek. Nos, aki a korábbi változatról szeretne váltani, annak a LUMIX G VARIO 100-300 mm F4.0-5.6 II POWER O.I.S. „csak” a jobb képstabival és a javított időjárás elleni védelemmel nyújt többet. Idővel azonban majd csak ezt a változatot lehet megvásárolni újként, hiszen a régi gyártásával leállt a Panasonic. Ekkora gyútávot nem nagyon kapunk sehol olcsóbban, ráadásul a képstabilizátor teljesítménye és a képminőség is rendben van – számomra nincs más kérdés, jár neki az Aranyérem, avagy a LUMIX G VARIO 100-300 mm F4.0-5.6 II POWER O.I.S. is igazi „Kedvenc” lett!

Panasonic 100-300 mm F4.0-5.6 II POWER O.I.S.

A Panasonic LUMIX G VARIO 100-300 mm F4.0-5.6 II POWER O.I.S. objektívet a Panasonic Magyarországi képviseletétől kaptam bemutatóra. Ezt az objektívet megvásárolhatod például a Fotoplus szaküzleteiben bruttó 201 890,- forintért. A képmintákat itt találod.

Hirdetések:
Weboldal készítés

.

Ezek is érdekelhetnek...

  • Kigyós Lajos

    Köszönöm a bemutatót. Nagyon hiányzik róla az 5 m feletti élességállító kapcsoló, ami a 100-400-ban benne van.
    Mennyire gyors? A régi -300-as 4-5 képet készít másodpercenként, a -400-as 11-et is tudott az új dual stabival G80-on.