A Pentax HD D FA* 70-200 mm F2.8 ED DC AW objektív bemutatója

A Pentax üde színfolt a többi nagy gyártó között: manapság nem kevés olyan terméket dobott piacra, ami egyedi jellemvonásaival hívta, és hívja fel magára a fotósok figyelmét. Talán az egyik legszembeszökőbb ilyen teremtés a K-1 jelölésű, full frame szenzoros fényképezőgép, ami számtalan okossággal segíti a fényképész dolgát. S bár megvan a márka hű rajongói tábora, valahogy, valamiért mégsem tudott eddig olyan mértékben érvényesülni, mint azt megérdemelné. Nyilván egyik rendszer sem tökéletes, és a Pentax termékeinek is akadnak gyengébb oldalai. Nekem viszont az a véleményem, hogy a többletérték, amit a Ricoh alá tartozó márka termékei nyújtanak, bőségesen ellensúlyozzák az esetleges negatívumokat. No, most hogy könnyítettem lelkemen, térjünk át írásom főszereplőjére, a Pentax HD D FA* 70-200 mm F2.8 ED DC AW objektívre!

Az első, ami feltűnt a HD D FA* 70-200 mm F2.8 ED DC AW kézbe vételekor, hogy milyen nehéz. A maga 1755 grammos tömegével (állványcsonk és napellenző nélkül!) 445, illetve 215 grammal nehezebb, mint a másik két piacvezető márka hasonló termékei. A Pentax HD D FA* 70-200 mm F2.8 ED DC AW nem tartalmaz beépített képstabilizációs rendszert, tehát munka közben a váz szenzormozgatásos egységére támaszkodik. Felépítése így sem nevezhető egyszerűnek, hiszen 16 csoportba rendezve összesen 19 lencsetagot találunk a tubusban, melyek közül több Super ED (szuper alacsony szórású), ED (alacsony szórású), illetve EOD (Extraordinary-low dispersion – rendkívül alacsony szórású) jellegű. A Csillagos (*) szériás objektív a gyártó etalonját képviseli, így ennek megfelelően Aero Bright és HD Bevonattal egyaránt kezelve lettek a lencsék.

A Pentax HD D FA* 70-200 mm F2.8 ED DC AW jelölésből kiderül, hogy a lencserendszer por- és cseppálló, tehát időjárásálló szigetelést kapott. Felépítéséről körülbelül ugyanazt lehet elmondani, mint egy Tigris tankról: brutális! A fém és üveg alkotóelemek a legjobb minőségűek, a tubus felületkezelése hibátlan. Igazából meg kell fogni, ízlelgetni kell egy kicsit, hogy kialakuljon róla bennünk a megfelelő kép.

Az optika két vezérlőgyűrűt kapott: a szélesebbik, ami a bajonettes végétől távolabb esik, a gyújtótávolságot váltja, míg a keskenyebbikkel az élességet állíthatjuk. A páros remek elhelyezéséről csak annyit, hogy ha bal kezünkkel az állványcsonkot alátámasztjuk, akkor a hüvelyk- és a gyűrűsujjunkkal kényelmesen forgathatjuk az élességállító gyűrűt. Apropó állványcsonk: a fenti képen látható csavar kilazításával a csonkot teljesen körbeforgathatjuk a tubuson (90 fokonként egy-egy kattanás jelzi a pontos pozíciót), így portréállásba is kényelmesen átfordítható a fényképezőgép-objektív páros anélkül, hogy azt le kellene venni az állványról.

Az állványcsonk két részből áll. Az egyik a gyűrűs része, amit nem lehet levenni a tubusról, míg a másik a csonk, amit az állványfej cseretalpához csavarozhatunk. Szerencsésebb lenne, ha ez a fém-csonk Arca Swiss kompatibilis kialakítású lenne, mert akkor cseretalp közbeiktatása nélkül lehetne a megfelelő állványfejhez rögzíteni. A csonkot le is lehet csavarni:

A kézi csavart lazítsuk ki teljesen, majd nyomjuk befelé. Tartsuk nyomva, és közben húzzuk le előre a csonkot. Szállításkor jól jön ez a leszerelhetőség, mert a közepes méretű fotós hátizsákokba csak így fér bele a szett.

Itt láthatjuk még egyszer részletesebben a fémcsonk felépítését és reteszmechanikáját. A fent középen látható kis retesznyelv rögzíti a csonkot a gyűrűhöz.

Az objektív tubusán csupán két kapcsolót találunk, melyek a fókusztartomány korlátozását, illetve a fókusz módját kapcsolják. A fókusztartományt teljes, 1,2-4 méter közti, illetve 4 métertől a végtelenig tartó pozíciókba lehet állítani. Az élességállítás módját választó kapcsoló három állása az MF (kézi élességállítás), a QFS/M (kézi élességállítás AF közben), illetve a QFS/A (AF folyamat utáni kézi élességállítás). A Pentax HD D FA* 70-200 mm F2.8 ED DC AW automatikus élességállítása egyébként nem a leggyorsabb, de ha összeszokunk vele, és aktívan használjuk a fókusztartomány korlátozását, akkor nem maradunk le semmiről.

A KAF3 végű objektív a teljes gyújtótávolsági tartományban F2.8-ról indul, és legfeljebb F22-ig lehet szűkíteni a lekerekített alakú, 9 lamellás íriszt (F2.8 és F5.6 között teljesen kör alakú a blendenyílás). A legkisebb tárgytáv 120 cm, a legnagyobb nagyítás 0,13-szoros. A szűrőmenet átmérője 77 mm, az objektív teljes terjedelme pedig 203 x 91,5 mm.

Egyéb észrevételek:

  • A hátsó lencsetag pozíciója fix, a tubus mindkét vége így zárt,
  • a teljes zoomtartományt a zoomgyűrű 90 fokos elforgatásával be lehet járni,
  • a fókuszgyűrű két végpontja között körülbelül 190 foknyit lehet tekerni azon; ez szokatlanul sok, így a kézi élességállítás is finomabban kivitelezhető. Cserébe valamivel lassabb az AF működése (lásd fentebb).

A Pentax HD D FA* 70-200 mm F2.8 ED DC AW használata során vizsgáltam például a geometriai torzítások mértékét alábbi eredménnyel:

Az animáción látszik, hogy gyakorlatilag a teljes tartományra az enyhe hordótorzítás a jellemző. Míg 70 mm-en ez a jelenség még szemmel jól látható, addig 200 milliméterre érve a torzítás szinte teljesen megszűnik, az már csak vonalas méréssel mutatható ki.

Érdekes, hogy elvileg a becsillanások egyáltalán nem jellemzőek a Pentax HD D FA* 70-200 mm F2.8 ED DC AW-ra, de például a Nappal szemben állva előidézhető egy érdekes belső tükröződés, ami „szivárványhatás” megjelenését okozza a képen (jellemzően a képsarkokban attól függően, hogy a Nap, illetve az erős fényforrás hogyan helyezkedik a kompozícióban).

A peremsötétedés itt is jelen van, mint általában szinte az összes fényerős objektív esetében. 70 mm-es állásban F8 környékén tűnnek el teljesen a sötét sarkok, 135 mm-en F5.6-8 között válik fehérré a teljes kép, 200 mm-en pedig már az F5.6-os rekeszérték is „tiszta” fotót eredményez.

Külön tesztképet nem készítettem a színhibákról, ugyanis a képmintákon majd látszik, hogy ezeket nagyon jól eliminálja a Pentax HD D FA* 70-200 mm F2.8 ED DC AW. Teljesen nyitott rekesszel sem volt látható sehol lilás él-elszíneződés.

A kép élességével kapcsolatban is nagyon jó tapasztalatokat szereztem. A legjobb teljesítményt 70 mm-en nyújtja az objektív, ahol már F2.8-on is borotvaéles a teljes képfelület (F4-re rekeszelve válik tökéletessé). 135 milliméteren hasonló a helyzet, de a szélek F4-től lesznek nagyon pengék. 200 mm-re tekerve annyiban lesz „rosszabb” a kép, hogy F2.8-on nem látható olyan élesség, mint mondjuk 70 mm-en, de egy FÉ-t rekeszelve nagyot ugrik a képminőség a jó irányba. Gyakorlatilag F4-nél szűkebb rekesznyílást fölösleges használni a K-1-gyel párosítva, mert nem lesz jobb a lencserendszer teljesítménye (persze, ha nagyobb mélységélességet szeretnénk, akkor kell szűkíteni a blendét, de képminőség-javulást nem fogunk tapasztalni). A képmintákat itt lehet elérni.

Értékelés

A Pentax HD D FA* 70-200 mm F2.8 ED DC AW egy csodálatos lencserendszer, ami nem csak brutálisan masszív felépítésű, hanem remek képminőséget is nyújt. A bokeh, avagy a háttérelmosás kellemes, amit portréfotósok fognak majd nagyra becsülni. A Pentax rendszerében ez is tipikusan egy olyan gyöngyszem, amit nem ismernek az emberek (vagy nem elegen ismerik), így inkább más márkák felé veszik az irányt. Szerintem ez részben a Pentax hibája, mert „nem tolja eléggé a piac arcába”, hogy mennyire jó üvegeket gyárt. Negatívumként csak az átlagnál nagyobb tömeget és a picivel lassabb autofókuszt tudnám felhozni, mert a Pentax HD D FA* 70-200 mm F2.8 ED DC AW-nak még az ára is jó: jelenleg, a „Téli Árzuhanás” keretein belül bruttó 599 900,- forintért kínálja a márka hazai forgalmazója, a Fotoplus Kft. Tőlem jár neki a „Kedvenc” plecsni!

Pentax HD D FA* 70-200 mm F2.8 ED DC AW

A Pentax HD D FA* 70-200 mm F2.8 ED DC AW objektívet és a Pentax K-1 fényképezőgépet a Fotoplus Kft.-től kaptam bemutatóra. Az objektív műszaki paraméterei errefelé találhatóak.

Hirdetések:
Weboldal készítés

.

Ezek is érdekelhetnek...