A Tamron 70-210 mm F4 Di VC USD tesztje

A Tamron 70-210 mm F4 Di VC USD egy viszonylag kicsi, könnyű riporterzoom, ami arany középutat jelenthet a nagy és nehéz (no, meg drága) F2.8-as, illetve a kissé „fényerőtlen” és valljuk be, nem épp a legjobb képminőséget nyújtó variánsok mellett. Az objektív kirajzolja a teljes kisfilmes szenzorméretet, s összesen 17 lencsetagot tartalmaz 12 csoportba rendezve. Az A034 kódjelű lencserendszer, ami (egyelőre?) Canon EF és Nikon F bajonettekkel készül, három alacsony szórású LD lencsetagot is tartalmaz, amelyek csökkentik a színhibákat. A termék csupán 860 grammot nyom (a Nikon verzió 850 grammos), 176,5 x 76 mm terjedelmű (a Nikon valamivel kisebb: 174 x 76 mm-es), és 67 mm-es szűrőmenet átmérővel rendelkezik. A legkisebb fókusztáv 95 cm, a 9 lamellából álló íriszt F32-ig lehet szűkíteni. Ja, igen: a beépített képstabilizációs rendszer (VC – Vibration Compensation) 4 FÉ előnyt ígér.

A Tamron 70-210 mm F4 Di VC USD úgy lett kialakítva, hogy sem zoomoláskor, sem élességállításkor nem változik a hossza (a hátsó lencsetag sem végez semmiféle mozgást, így a pornak nagyon kicsi esélye van arra, hogy bejusson a tubus belsejébe). A tervezőmérnökök ráadásul arra törekedtek, hogy a mozgó lencsetagok minél kisebb utat járjanak be, így használat során nagyon minimálisan változik a súlypont. A Tamron 70-210 mm F4 Di VC USD természetesen időjárásálló szigetelést is kapott, aminek része a bajonettet körbeölelő gumigyűrű:

További védelmet nyújt a frontlencse speciális, zsír- és víztaszító magnézium-fluorid bevonata, ami a tisztítást is nagymértékben megkönnyíti. Mint a gyártó összes új objektívje, úgy a 70-210 mm F4 Di VC USD is kompatibilis a TAP-in dokkolóval. Bár önsúlya nem teszi szükségessé, opcionális kiegészítőként megvásárolható a termékhez egy Arca Swiss kompatibilis állványcsonk (ez magnéziumötvözetből készült, tehát könnyű és igen merev kialakítású).

A tubuson csupán két kapcsolót találunk: az egyikkel kézi, illetve automatikus élességállítás között válthatunk (persze, ha szükséges, kézzel bármikor beavatkozhatunk az AF-be), míg a másikkal a képstabilizátort kapcsolhatjuk be, vagy ki. Ebben az (ár)kategóriában nem elvárás a fókuszkorlátozó, vagy a többféle működési képstabilizátor, de bevallom, örültem volna legalább a fókuszkorlátozónak (lásd majd később).

A frontlencse körül nincsenek feliratok, így a 70-210 mm F4 Di VC USD teljesen diszkrét megjelenést tesz lehetővé.

A Tamron 70-210 mm F4 Di VC USD tubusa műanyagból készült, s bár nem rossz minőségű, kézbe véve nem kelt olyan masszív hatást, mint az F2.8-as változata.

Mind a fókusz-, mind a zoomgyűrű nagyon könnyen jár. A fókuszgyűrű közelebb esik a bajonetthez, és a végtelenhez jobbra kell tekerni (a teljes ív a két végpontja között kb. 180 fok, tehát kézzel is viszonylag finoman lehet élességet állítani, pontosítani). A zoomgyűrű jobbra tekerve éri el a 210 milliméteres állást, a bejárandó ív kb. 80 fok.

A Tamron 70-210 mm F4 Di VC USD a kisebb vázakkal is jól harmonizál, nem válik orrnehézzé – a Canon EOS 5Ds R fényképezőgépen, amivel a teljes tesztet végeztem, olyan könnyű volt, hogy alig lehetett érezni fotózás közben.

A Tamron 70-210 mm F4 Di VC USD-t – amint említettem – egy Canon EOS 5Ds R dSLR vázzal teszteltem. Fotózáskor kizárólag RAW állományokat készítettem, amelyeket az Adobe Camera RAW 10.4.0.976-os változatának alapértékeivel, a képjavító profilok betöltése nélkül dolgoztam fel (persze, az expozíciós értékeket igény szerint módosítottam). Lássuk, mit nyújt a kis zoomobjektív képminőség téren!

Kattints!

Elsőként a képstabilizátort tettem próbára, ahol 210 mm-es gyújtótávolságon végigpróbáltam a szokásos 1/5, 1/10 és 1/15 mp-es záridő értékeket. Amint azt a fenti kép is mutatja, az eredmény vegyesen alakult, ráadásul a rövidebb záridők alatt még rosszabbul teljesítettem, mint kellett volna, ami meglepő volt. A próbák során kb. 2,5-3 FÉ előnyre voltam képes a Tamron VC rendszerével.

Mint minden zoomobjektív, úgy a Tamron 70-210 mm F4 Di VC USD középpontja is elmozdul valamelyest zoomolás közben. A tesztábra fotózáskor kb. 120 cm-re volt a frontlencsétől.

70 milliméteres állásban enyhe hordótorzítás látható, ami 100 mm-re tekerve átmegy enyhe párnatorzításba. Ahogy haladunk a 210 mm-es csúcsérték felé, úgy erősödik a párnatorzítás, de mértéke még ott is minimális, valós témák fotózásakor nem látható.

A fókuszlégzés (a látómező változása a fókuszgyűrű elforgatásával) viszonylag nagy, s mivel az összes, a tubuson jelzett gyújtótávolságon azonos mértékű, ezért csak a 70 mm-es állásban rögzített jelenséget animáltam meg. A többi animáció ide kattintva tekinthető meg.

A Tamron 70-210 mm F4 Di VC USD parfokális, azaz a képélesség megmarad a teljes zoomtartományban, így újrakomponáláskor nem kell élességet állítani (persze, úgyis fogunk, hiszen bármi okozhat melléfókuszálást).

A vignettálás, avagy a peremsötétedés 70, 100, 135 mm-en körülbelül azonos terjedelmű, de minden esetben F5.6-ra, F8-ra való rekeszeléssel megszüntethető. 210 mm-es állásban a legnagyobb a vignettálás, de F8-ra szűkítve a rekeszt itt is teljesen eltűnik.

Kattints!

A képélesség a próbáim során 135 mm-es állásban volt a legjobb, de ezt majd picit lentebb látni fogjuk még. A képélesség vizsgálatához a rendszert egy Manfrotto 055-ös állványra helyzetem (490-es gömbfejet közbeiktatva), majd élőképes megjelenítést használva, a legnagyobbra nagyítottam a keresőképet, és kézzel állítottam be az élességet. A kioldáskor 2 mp-es önkioldót használtam. 70 mm-en a kép közepe F5.6-tól már tökéletesnek mondható, a képek szélei F5.6-F8 körül válnak nagyon széppé.

Kattints!

100 mm-en a kép közepére ugyanez mondható el: F5.6-on már tökéletes! A képszélek viszont csak később, F11 után lesznek jók.

Kattints!

135 milliméteren F4 és F5.6 között én nem látok különbséget, már teljes nyitva is borotvaéles a kép közepe. A szélekre ez nem mondható el, ugyanis itt is kb. F11-re kell rekeszelni az objektívet, ha majdnem tökéletes képminőséget szeretnénk.

Kattints!

210 milliméteres végállásban a „leggyengébb” a Tamron, itt már akár F8-ra is le kell rekeszelni a blendét, ha borotvaéles fényképeket szeretnénk készíteni. A képsarkak is későn érik el csúcsminőségüket, amint az a tesztképeken látható.

A színhibákat és a becsillanásokat külön nem teszteltem „steril” körülmények közepette, hanem a való világban próbáltam kideríteni az esetleges turpisságokat. Az objektív valóban jól korrigált, tehát csak ritkán látni lilás él-elszíneződéseket, de a becsillanások még a felcsavart (és gyárilag mellékelt) napellenző ellenére is megzavarhatják a képet, ha erős fényforrásokat helyezünk a kompozícióba. Az autofókusz sebessége lassabb volt, mint vártam, és tízből legalább kétszer nem oda állt élesre a rendszer, ahová szerettem volna (minden esetben kizárólag a középső fókuszmezőt használtam). Megesett, hogy napsütéses időben is kézzel kellett a kívánt tartományba tekerni a fókuszgyűrűt, ahol aztán már az AF is át tudta venni a szerepkörét. A képmintákat itt találjátok.

Értékelés

A Tamron 70-210 mm F4 Di VC USD egy kicsi, könnyű, elfogadható árú zoomobjektív, ami ideális a klasszikus értelemben vett „riporterkedéshez”, vagy például a hétvégi kocafotózáshoz az állatkertben. Tetszett benne, hogy már teljesen nyitva, F4-en is éles, részletgazdag képeket „gyárt”, hogy van benne képstabilizátor, hogy szép a háttérelmosása, hogy ritkán látni színhibákat, hogy védett az időjárás viszontagságai ellen, hogy nem változtatja használat közben a hosszát, és hogy kisebb fényképezőgépekkel sem lesz orrnehéz a szett. Hiányzott viszont a fókuszkorlátozó, és esetenként lassú volt az AF. Canonosokat zavarhatja a zoom fordított működése, illetve az is megszokást igényel, hogy a fókuszgyűrű esik közelebb a vázhoz. Tőlem jár neki a „Jóféle” értékelés!

Tamron 70-210 mm F4 Di VC USD

A Tamron 70-210 mm F4 Di VC USD bruttó 249 900 forintért vásárolható meg a Tripont Foto Video Kft. webshopjában, illetve szaküzletében. A műszaki paramétereket itt találjátok.

Hirdetések:
Weboldal készítés

.

Ezek is érdekelhetnek...