Canon EOS 5Ds R – félelmetesen jó!

Bevezető, külsőségek első rész

Már hivatalos bejelentésük előtt sejtettem, hogy a Canon nagyot gurít majd két, 50 MP-es full frame szenzorral szerelt tükörreflexes fényképezőgépeivel, az EOS 5Ds-sel és az EOS 5Ds R-rel. Kettejük közti különbség csupán annyi, hogy az „R” utótagot viselő masinában az „aluláteresztő szűrő hatását kioltó” optikai lemez van a képérzékelő előtt, tehát elvileg valamivel részletgazdagabb képet kapunk, mint az 5Ds-sel. Manapság egyre szélesebb körben divat az AA szűrő elhagyása, de eddig óriási, a monitorról lerívó különbséget még nem láttam a hagyományos, aluláteresztő filteres gépek képéhez képest. Persze, a végső kép(minőség) nem csak a szűrő meglététől/hiányától/hatásának kioltásától függ, hanem a jelfeldolgozó algoritmustól (a fotómasina saját JPEG motorjától), és nem utolsó sorban a fotózás során használt objektív minőségétől, felbontóképességétől. És ahogyan azt már korábban, más gyártók termékeinél is láttuk, a nagy pixelsűrűség komoly üveget kíván, különben a színes paca csak egyszerűen nagyobb színes paca lesz a monitoron, vagy a nyomaton.

A Canon már évekkel ezelőtt tudta, hogy a jövőben egyre nagyobb felbontású, teljes képmezős dSLR vázakkal kell majd orron koppintania a konkurenciát; ráadásul a tükörcsattogók fölött lassan eljár az idő, egyre többen hagyják el a tüköraknát többek között a kisebb méret, a kisebb súly elérése végett. A tükörreflexeseket azonban nem kell félteni a kihalástól, szinte biztos, hogy még jó sokáig „életben” fognak maradni – legfeljebb nem az alsó szegmensben, hanem a középformátum felé irányulva fogunk majd velük találkozni. Lehet, hogy az EOS 5Ds/R készülékekkel is erre készül a Canon?

Korábban, amikor még csak hírként létezett a két 50 MP-es masina, azt a polgárpukkasztó címet mertem adni a bejelentésnek, hogy „A középformátumnak vége […]”. Sokaknak nem tetszett ez a „kijelentés”, és persze, igazuk is volt/van, hiszen a KF létjogosultsága nem csupán egy számtól (értsd: a felbontástól) függ, hanem sok más összetevőtől is (pl. központi záras objektívek, színcsatornánként 16-bites színmélység, amit egyébként úgysem tud senki sem kihasználni stb.). Ennek ellenére a mai napig – és főleg az EOS 5Ds R-rel töltött napok után – az a saját véleményem, hogy igenis retteghet a KF, hiszen a dSLR vázak már évek óta műszakilag, technológiailag szinte mindenben elhúztak a „nagy mamutok” mellett, csupán a kisebb képméret lehetett komoly visszatartó erő – egészen mostanáig. Olcsóbbak az objektívek, kisebbek, könnyebbek, gyorsabbak a 36 x 24 mm-es szenzorral szerelt gépek, és a képminőség sem mondható rossznak (sőt!).

De nem akarok vitát szítani a FF és a KF rajongótábora közt, a különböző formátumok gyönyörűen megférnek egymás mellett is. Hogy ki melyik rendszerbe fekteti a pénzét, azt majd úgyis mindenki maga dönti el. S most végre tereljük a szót a cikk főszereplőjére, az EOS 5Ds R-re, amihez – sajnos – csak pár napig volt szerencsém. A próba során a fényképezőgéppel egy EF 16-35 mm F2.8L II USM és egy EF 50 mm F1.8 STM lencserendszert használtam.

Egy bevált, jól működő felületet minek cseréljünk le valami bizonytalanra? Valószínűleg ezt kérdezhették egymástól a Canon tervezőmérnökei is, amikor megrajzolták az EOS 5Ds/R vázakat. Nos, az EOS 5D Mark III már bizonyított, világszerte igen komoly rajongótábora van, s bizony, a szakemberek nagyon jól eltalálták a készülék külalakját, és a kezelőfelületét. Így hát nem csoda, hogy a két új fotómasina is szinte teljesen ugyanúgy néz ki, mint a Mark III. Kényelmes, vaskos a markolat, de közben van bőven hely ujjaink és az objektív közt, hátul a hüvelykujj nagyszerűen belesimul az ívesen megformált, támaszték árkába – egyszerűen egy élmény kézbe venni az 5Ds R-t. Az előlapon csupán egy nyomógomb található az objektív reteszének kioldója mellett. Letisztult a felület, de azért egy második funkciógombot is szívesen látnék még ott, a bajonett mellett.

Amikor a tükör felcsapódik, akkor tárul elénk a Canon legújabb büszkeségének a szíve, az 50 MP-es lapka, amire az EF bajonettes üvegek képüket vetíthetik.

Ha már említettem a tükör felcsapódását, mindenképp érdemes megemlíteni, hogy a gyártó ennél a két új fényképezőgépnél vezette be a „Canon Mirror Vibration Control System”, avagy a Canon Tükörrezgést Szabályzó Rendszerét, ami „csökkenti a fényképezőgép belső mozgásai által okozott rezgéseket, melyek kedvezőtlenül befolyásolhatják az élességet és csökkenthetik a felbontást. A tükörrendszerben a tükör szabályozottabb módon, hirtelen megállások nélkül csapódik fel és le, ami a zárkioldás hangját is lágyítja.” (forrás: Canon). Tehát a tükör nem csapkod esztelenül, nem pattan a felső és az alsó holtponton, hanem mozgása finom, fogaskerekek és hajtómotor által vezérelt. Körülbelül olyan, mint az EOS 5D Mark III csendes módban (erről még régen készítettem is egy lassított felvételt, lásd a kép alatt).

Hirdetések:
Weboldal készítés

.

Ezek is érdekelhetnek...