A Panasonic DC-LX100 II – csoda a kabátod zsebében

Bevezető, külsőségek

Hosszú négy évet kellett várniuk a márka rajongóinak, hogy a DMC-LX100 csúcskompakt végre utódot kapjon: idén augusztusban megérkezett a várva várt DC-LX100 II, ami nem csak nagyobb felbontással, de csokornyi új funkcióval is kiegészíti az előd örökségét. Mivel a külső igen jól bevált, ezért nem igazán változtatott rajta a gyártó, csupán egy-két gomb lett átnevezve, amint azt majd a termékfotókon látni fogjuk.

Már a fényképezőgép előlapján feltűnik, hogy más lett a markolat kialakítása: az elődnek vaskosabb, kissé kiállóbb volt a fogantyúja, míg az LX100 II-nek elegánsabb, formatervezettebb lett ez a része úgy, hogy közben a gép fogása nem romlott. Az új markolatra – szerintem – azért volt szükség, hogy az LX100 II ne csak tudása, hanem külvilága szempontjából is tökéletesen beleolvadjon a Panasonic új gépgenerációjába. További módosítás az előlapon, hogy eltűnt a jobb alsó sarokból a Lumix „L” betűje.


Az előző változatnál vaskosabb a markolat és ott van a Lumix jele is a jobb alsó sarokban

A Panasonic DC-LX100 II ugyanazt az optikát kapta, mint elődje, tehát itt is a Leica DC Vario-Summilux 10,9-34 mm F1.7-2.8 teljesíti szerepkörét, aminek ekvivalens 24-75 mm-es gyújtótávolsági tartománya van. Azonban a Mark II képérzékelője már nem 12,7 MP-es képeket alkot, hanem 17 MP felbontású felvételek készülnek (a szenzor a GX9-ből származik). Maradt a kb. 1,3-szoros képvágás is, tehát a képalkotás során nem hasznosítja a készülék a teljes CMOS felületet. Ennek a megoldásnak az egyik előnye, hogy az optika kisebb méretű lehet, míg a másik előnye, hogy a szenzort „multi aspect” elven lehet használni, azaz a különböző oldalarányok használata során hasonló maradhat az átlós látószög.

Az optika elején, egy díszgyűrű mögött bajonett található, amire közgyűrű erősíthető fel – erre azért van szükség, hogy például a látószöget különféle módon megváltoztató előtétlencséket használhassunk. Megmaradt az analóg fotózás élményét felelevenítő rekeszgyűrű; a fókuszmódokat és az oldalarányokat külön kapcsolóval változtathatjuk meg.


A fentebb megnevezett kapcsolók már az eredeti LX100-on is megvoltak

Az egyik legkomolyabb változás a fényképezőgép hátoldalán található: a 3”-os kijelző bár továbbra is fixen rögzített, de immár nagyobb felbontású és érintésérzékeny, aminek számos előnye van, mint például a fókuszmező ujjal való mozgatása arcunkhoz emelt gép mellett is („tarck pad”).

Ha a fenti és a lenti termékfotót összehasonlítjuk egymással, akkor észrevehetjük, hogy a kezelőfelület, a gombok elrendezése ugyanaz maradt, csupán pár nyomógombnak más lett a neve.

Az elektronikus keresőhöz nem nyúlt a gyártó, az maradt a régi 2,764 millió képpontos, 0,38”-os egység. Ez az EVF egyáltalán nem rossz, de az elmúlt négy évben már jobbakkal is találkozhattunk (házon belül is), így hát felmerül a kérdés, miért nem cserélték le a mérnökök? Azt vettem észre, hogy gyors mozgatáskor, svenkeléskor esetenként egyfajta szivárványozást lehet látni („RGB tearing”), de ennek hatása minimális és nem zavaró.

Bár a csatlakozók száma és jellege szintén megegyezik a két generációnál, az LX100 II esetében szélesebb USB aljzat került a vázra, aminek hozománya, hogy immár ezen a csatlakozón keresztül is tölthető a fényképezőgép akkuja.


A régi LX100-nál még nem tölthettük USB-n keresztül az áramforrást

A gépváz alján nem fedeztem fel eltérést a két fotómasina közt. A fém állványmenet továbbra sem az optikai középvonal alá esik, és felszerelt cseretalp mellett nem nyitható az akku/memóriakártya ajtaja.


Az akku és a memóriakártya közös fachban kapott helyet

A Panasonic DC-LX100 II tetőlemezén is nagyon hasonló kép fogadott, mint az LX100 esetében. Az eltéréseket az átnevezett Fn1/Filter gomb és a zoomgyűrű valamivel nagyobb, könnyebben kezelhető pecke jelenti:


A régi fotógépen még „Filter” névre hallgatott az Fn1 gomb és kisebb volt a zoomgyűrű pecke

Továbbra is nagyon tetszik a Panasonic DMC-LX100 által képviselt formavilág – az LX100 II szerencsére nem változott meg, az előd lényege, szellemisége megmaradt: analóg jellegű, teljesen manuális kezelhetőség (az optikán található rekeszgyűrűnek és a tetőlemezre szerelt tárcsának hála, amivel a zársebességet állíthatjuk be).

Oldalnézetből is nagyon csinos a Panasonic csúcskompaktja. Ilyen letisztult formákkal csak annál a bizonyos méregdrága német luxusmárkánál találkozhattunk korábban. Kikapcsolt állapotban, azaz behúzott optikával egy kabátzsebben is kényelmesen elfér a készülék.

Hirdetések:
Weboldal készítés

.

Ezek is érdekelhetnek...