A Nikon Z 24-70 mm F2.8 S tesztje – ez aztán nem egy áprilisi tréfa!

A Nikon halálosan komolyan gondolja az áttérést a profi (értsd: full frame szenzoros) tükörnélküli rendszerére, a Z-re, amit tavaly augusztus 23-án mutatott be a nagyérdeműnek. A Z 6 és a Z 7 vázak mellé már érkezett is egy sor natív Z-bajonettes objektív (ezek közül már teszteltem is egy párat, például a Nikkor Z 50 mm F1.8 S-t, vagy a Z 7-tel a Nikkor Z 24-70 mm F4 S-t), ám ezek elsősorban az „igényes amatőrök” igényeit hivatottak kielégíteni. Most azonban a profi(bb) optikákra terelődik a gyártó figyelme, így a sor első tagja a Nikkor Z 24-70 mm F2.8 S, amit majd valószínűleg egy fényerős ultra nagylátószögű zoom, majd a 70-200-as riporterzoom fog követni.

A Nikkor Z 24-70 mm F2.8 S természetesen a full frame méretű (azaz 36 x 24 mm-es) képérzékelők kirajzolására lett tervezve, azon belül is a Z-bajonettes fényképezőgépekhez készült (nem használható a Nikon dSLR vázain). Az időjárás viszontagságai ellen szigetelt tubusban összesen 17 lencsetag található, amiket a mérnökök 15 csoportba rendezve építettek be. A lencsetagok közt található több speciális kialakítású, így 2 db ED (különösen alacsony szórású), valamint 4 db aszférikus, amelyek a színhibák eliminálását és a kemény, kontrasztos rajzot szolgálják. A Nikon népszerű nanokristály bevonata mellé egy újfajtát is felgőzöltek egy pár üvegfelületre: az úgynevezett ARNEO bevonat a lencsetag felületét merőlegesen érő fénysugarak esetében gátolja a tükröződésék és becsillanások kialakulását. A fentiek mellett az elülső és a hátsó lencsetagot fluor bevonat védi, aminek az a jótékony hatása, hogy ezek a felületek könnyebben tisztíthatók, és a szennyeződések is nehezebben tapadnak meg rajtuk.

Az optika rekeszének írisze kilenc darab lekerekített alakú lamellából áll, amiket elektromágneses rendszer vezérel (ennek előnyeiről már többször volt szó). A belső élességállítású objektív szűrőmenetének átmérője 82 mm, tömege 805 gramm, mérete 89 x 126 mm. A legkisebb tárgytáv 38 cm, a legnagyobb nagyítás 0,22-szeres.

A Nikkor Z 24-70 mm F2.8 S 24 mm-es állásban a legrövidebb; ahogyan 70 mm felé forgatjuk, úgy válik kb. 5 cm-rel hosszabbá:

A tubuson összesen három vezérlőgyűrű található: a frontlencséhez legközelebbivel élességet tudunk állítani, a középsővel a gyújtótávolságot választhatjuk meg, míg a legalsó, ami a bajonetthez a legközelebb esik, többféle funkciót láthat el. Ezeket a funkciókat a fényképezőgép menüjében tudjuk kiválasztani (lásd később). A Nikkor Z 24-70 mm F2.8 S egy OLED kijelzővel is fel lett szerelve, amin többféle paraméter jeleníthető meg a tubuson található „DISP” nyomogatásával.

Alaphelyzetben az aktuális gyújtótávolság olvasható le róla, de ugyanígy megtudhatjuk az aktuális rekeszértéket, vagy távolsági értéket is. A kijelzőn e három paraméter automatikusan is megjelenik, ha rekeszértéket, gyújtótávolságot, vagy élességet állítunk.

A fém bajonettet négy csavarral rögzítették az objektív tubusához. A lenti képen a szigetelés céljából felhelyezett gumigyűrű is kivehető:

Egyébként a hátsó lencsetag nem lát el záró/szigetelő feladatot, az a tubus belsejébe behúzódik, ahogyan elkezdünk zoomolni a 70 mm irányába.

Fentebb már megemlítettem a „DISP” feliratú gombot és annak funkcióját. A Nikkor Z 24-70 mm F2.8 S oldalfalán azonban van egy szabadon programozható „L-Fn” jelölésű gomb is, amit szintén a menüben tudunk életre kelteni. A gombhoz számos szolgáltatás és funkció közül választhatunk, míg a vezérlőtárcsa esetében csupán két opció között kell döntenünk.

Természetesen nem maradt le a Nikkor Z 24-70 mm F2.8 S-ről az AF/MF kapcsoló sem, de kézzel bármikor belenyúlhatunk az automatikus élességállításba is. Jut eszembe: a fókusz- és a vezérlőgyűrű elektronikus összeköttetésben áll a rendszerrel, azaz nincs mechanikus kapcsolat a tubus belsejével. Ennek előnye, hogy fotózásnál, de videózásnál is hangtalanul állathatjuk a blendeértéket. A zoomgyűrű két végpontja között kb. 85 fokot jár be, tehát viszonylag gyorsan kezelhető dinamikusabb gyújtótávolság-váltást igénylő munka közben is.

A Nikkor Z 24-70 mm F2.8 S tökéletes egyensúlyban van a Z 6 és a Z 7 vázakkal, így akár egy egész napos fotós túra során sem kell a korai elfáradástól tartania a fotósnak. Az objektív frontlencséje körül diszkrét, de látható felirat árulkodik a termékről:

Miután megismerkedtünk az objektív fizikai tulajdonságaival és paramétereivel, lássuk, hogy milyen teljesítményt nyújt képminőség terén! A tesztek elkészítéséhez a fényképezőgép (Z 7) menüjében kikapcsoltam az összes lehetséges képkorrekciót (geometriai torzítás, peremsötétedés kontroll, színhiba szűrés stb.), és legjobb minőségű JPEG, illetve RAW állományokat használtam. A RAW fájlok hívásakor nem kapcsoltam be az objektívhez korrekciós profilt, az Adobe Camera RAW 11.2.0.135-ös verzióját használtam, és kizárólag az expozíció korrekcióját szolgáló csúszkákat mozdítottam el.

A geometriai torzítások vizsgálata során egy érdekességre bukkantam: a fényképezőgép kijelzőjén, az élőképen látni lehetett, mekkora geometriai torzítással kell számolnom, s a fotómasina saját JPEG motorja által legyártott fájlok mind tükrözik is ezeket a hordó-, illetve párnatorzításokat, ám az ACR segítségével hívott RAW fájlokból készített JPEG-ek mind korrigáltak lettek, noha nem aktiváltam korrekciós profilt (nincs is még ehhez az optikához). A fenti animáció tartalmazza a „gyári” JPEG-eket és a nyersfájlokból konvertált állományokat egyaránt. A fájlokat eredeti méretben feltöltöttem a szerverre a képminták közé.

Második lépésben arra voltam kíváncsi, hogy a Nikkor Z 24-70 mm F2.8 S parfokális-e, azaz megtartja-e az egyszer beállított élességet a teljes zoomtartományban. Amint azt a fenti animáció szemlélteti, a Nikkor nem parfokális, tehát zoomolás után újra ellenőrizni kell az élességet. Ez nem hiba, számtalan zoomobjektívnél találkozhatunk ezzel a tulajdonsággal.

A lencserendszer fókuszlégzése átlagos mértékű, filmkészítőknek, operatőröknek oda kell majd figyelniük fókuszhúzáskor, hogy ne változzon meg a látómező.

Mint a zoomobjektívek zöme, így a Nikkor Z 24-70 mm F2.8 S középpontja is kissé elmozdul zoomolás közben. A felvételsort stabil állványról (Manfrotto 055 Pro, 490 Maxi gömbfej), önkioldó és elektronikus zár használatával készítettem (csakúgy, mint a többi tesztképet is). A fényképezőgép eközben kb. 50 cm-re volt a tesztábrától.

A bevezetőben említettem, hogy a lencsetagok közt több különleges elem is szerepel, így a színhibák mértéke elvileg igen csekély kell legyen. S valóban, a teljes zoomtartománynak csak egy igen szűk szekciójában lehet látni némi színezést, de azt is csak teljesen nyitott rekesz mellett. 40-50 mm környékén találkoztam némi él-elszíneződéssel, ezt szemléltettem a teljes tartomány két szélső értékével összehasonlítva.

Kattints!

A kapott képek élességét vizsgálva kellemes meglepetés ért: 24 mm-en a kép közepe már teljesen nyitott blendénél is tökéletesen éles, kontrasztos, további rekeszeléssel csak a sarkok lesznek jobbak (F5.6-on már hibátlan a teljes képterület). A Z 7-en F11 után már a diffrakció hatása kezd el látszani, a rajz lágyabb lesz.

Kattints!

28 mm-re tekerve a zoomgyűrűt szinte ugyanazt tapasztaltam, mint 24 mm-en: a kép közepe már F2.8-tól makulátlan, de itt már elég F4-re rekeszelni, ha a sarkokban is a tökéletességre törekszünk!

Kattints!

Az igen népszerű 35 mm-es állásban sem változik a helyzet: F2.8-tól jó a képminőség. Itt csupán a kontraszt tűnik leheletnyivel gyengébbnek, de F4-től ez is rendben van. A sarkok itt is F4-től már nagyon jók.

Kattints!

Az objektívet 50 mm-re állítva ugyanaz látható, mint amit a színhibáknál említettem: 40 mm fölött valamivel némi lilás él-elszíneződés látható nyitott blendénél. Ez itt a kontrasztot lágyítja, de 1 FÉ-t szűkítve a blende íriszén már nem látható semmiféle negatív hatás. A képsarkok már F2.8-on is nagyon jó minőségűek, egyedül a peremsötétedés miatt érezhetjük itt kicsit gyengébbnek a rajzot.

Kattints!

Végül elérkeztünk a tartomány végéhez, a 70 mm-es értékhez. Itt középen valamivel gyengébb, azaz lágyabb az optika rajza, de F4-en már nem lehet mibe belekötni. A sarkokban szintén jó a képminőség már nyitott rekesszel is, de F4-től kapjuk meg a Nikkor igazi teljesítményét.

Végül a peremsötétedés mértékére voltam kíváncsi. 24 mm-en – ahogy más, nagylátószögű optikánál is – picit erősebb volt a vignettálás; szinte a teljes rekesztartományban marad valami belőle, de F8-tól már nem mérvadó tényező.

28 mm-en már egy fokkal gyengébb a hatás, de itt is még F16-ig halványan látható marad a képeken. Ugyanúgy, mint 24 mm-nél, itt is F8-tól szabadulhatunk meg tőle.

35 mm-nél megint jobb lesz 1 FÉ-vel a helyzet, hiszen F11 után már annyira gyenge a peremsötétedés jelenléte, hogy alig látszik. F5.6-6.3-tól már csupán gyenge fátyolként van jelen a felvételeken.

50 mm-es gyújtótávolság mellett szintén ugrottunk egy fényértéknyit, azaz immár F8-as blendeértéken tűnik el teljesen a vignettálás. Az F5.6 már „mentesnek” mondható rekeszérték.

A gyújtótávolsági tartomány végén, 70 mm-en ugyanazt láthatjuk, mint 50 mm-nél, tehát itt is az F5.6 mondható vignettálástól mentes értéknek, de F8-as rekesszel már teljesen kiirtható a peremsötétedés.

A képmintákat ide kattintva tekinthetitek meg (mindegyik fotó a Nikon Z 7 váz közreműködésével készült).

Értékelés

A Nikon Z-rendszerének első profi objektívje a Nikkor Z 24-70 mm F2.8 S. A lencserendszer kialakításába, külső minőségébe nem lehet belekötni, egyszerűen tökéletes úgy, ahogy van. A Nikkor Z 24-70 mm F2.8 S kisebb és könnyebb, mint az F-bajonettes testvére, az AF-S Nikkor 24–70 mm F2.8E ED VR, ráadásul az ára is kedvezőbb, igaz, nincs benne VR egység (erre nincs is szükség, hiszen a Nikon Z vázak beépített képstabilizátorral rendelkeznek). A Nikkor Z 24-70 mm F2.8 S szolgáltatásaival nagyon meg voltam elégedve: a kis OLED kijelző a kor elvárásainak sokkal jobban megfelel, mint egy „unalmas” analóg skála; a programozható nyomógomb és a vezérlőtárcsa számtalan esetben lehet gyorsító/könnyítő tényező a fotós, vagy a filmkészítő munkája során. Az objektív formailag és tömegét tekintve is nagyon jól illik az eddig kiadott Z vázakhoz.

A Nikkor Z 24-70 mm F2.8 S képminősége is nagyon ott van a szeren, hiszen már teljesen nyitott blendével is kontrasztos, részletgazdag a képe. A nagylátós végén kicsit rekeszelni kell, ha a képsarkokban is a tökéletesre vágyunk; színhibákkal nem kell foglalkoznunk, azok még az említett 40-50 mm környékén is 1 FÉ blendeszűkítéssel teljes mértékben megszüntethetők. Tükröződéseket, szellemképeket, becsillanásokat keresve sem találtam, a gyártó új „ARNEO” bevonata nem csak üres, marketinges szlogen, hanem tényleg segít ezek kiszűrésében! Az autofókusz néma és villámgyors, de másra nem is számítottam egy profi objektívnél. A Nikkor Z 24-70 mm F2.8 S jelenleg valamivel 800 000 Ft alatti összegért rendelhető meg – bár ez nem tűnik kevés pénznek, azért kapunk is cserébe bőségesen a jóból, ráadásul több fix gyújtótávolságú optikát válthatunk ki vele. Tőlem jár neki az „Ajánlott” biléta!

Nikkor Z 24-70 mm F2.8 S

A Nikkor Z 24-70 mm F2.8 S objektívet és a Nikon Z 7 vázat a Nikon magyar képviseletétől kaptam kölcsön a teszthez. A lencserendszer műszaki paramétereit itt találod.

Hirdetések:
Weboldal készítés

.

Ezek is érdekelhetnek...