Kétféle ember létezik: van az, akinek már volt adatvesztése, és van az, akinek majd lesz. Körülbelül így lehetne röviden, egy mondatban leírni a digitális korban élők helyzetét. Az adatmentés fontosságáról már többször ejtettem szót; főleg a fényképek digitális formátumaival zsonglőrködőknek lenne a legfontosabb, hogy gondoskodjanak az állományok biztonságáról. Általános ökölszabály, hogy mindenről készítsünk több másolatot: legyen legalább két különálló helyszínen két különböző adathordozón egy-egy példány munkáinkról! Bármennyire is idejétmúlt technológia például az írható DVD és Blu-ray lemez, ezek még mindig igen megbízhatóan képesek viszonylag sokáig tárolni adatainkat, tehát a merevlemezes tárolással párhuzamosan jó alternatívát nyújthatnak Átlag Józsefnek. Aki viszont professzionális szinten foglalkozik a fényképészettel, annak messze nem elég egy-egy ilyen lemez kapacitása, tehát valami más után kell nézni.
Az évek során én is felhalmoztam pár merevlemeznyi fotót (zömében a cikkekhez tartozó tesztképek, képminták, termékfotók), és lassan kezd égetővé válni, hogy ezeket valamilyen rendezett, biztonságos „halmazba ölelve” tárolhassam. Még 2012-ben vásároltam is e célra egy HP Microservert (cikkem róla itt található – a sors fintora, hogy a cikkhez készült fotók pont egy adatvesztés áldozatai lettek..), de mivel nem vagyok szoftverguru, ezért viszonylag hamar befuccsolt a projekt, a gépet csalódottan el is adtam. Egy szervert feltelepíteni, konfigurálni, és a megfelelő szoftverekkel ellátni nem egy átlag halandónak való feladat – ezt saját bőrömön is megtapasztaltam. Eleve milyen operációs rendszert használjunk? Milyen adatmentő szoftvereket telepítsünk? Hogyan konfiguráljuk be a hálózatot, a hálózaton keresztüli automatikus mentést, fájljaink tükrözését, állandó frissítését? Kérdés tehát akad bőven, s bár rengeteg lelkes szaki kínálja segítségét a szakfórumokon, nem biztos, hogy össze is tudjuk rakni magunknak ezt a hatalmas kirakóst.
Mi lehet akkor a megoldás? Ha nem vagyunk szerverspecialisták, ha nem fekszünk és kelünk a számítógépes hálózatok rejtelmeivel, ha fogalmunk sincs arról, hogy milyen adatmentő szoftverek léteznek, s ha épp nincs kedvünk/időnk egy gyakorlatilag új/más szakmában elmerülni, akkor mégis hogy a csudába gondoskodjunk adataink biztonságáról? Ezt a kérdést tettem fel magamnak a napokban, és arra a következtetésre jutottam, hogy elkerülhetetlen lesz egy NAS rendszer beszerzése. Igaz, anno, a HP Microserver beszerzése után azt írtam ezekről a rendszerekről, hogy: „a piacon számtalan egy-két merevlemez befogadására képes NAS (Network-attached storage, avagy hálózatra csatlakoztatott tároló) található, de amint szaporodik az otthon elfekvő és csatlakozásra vágyó vinyók száma, úgy ritkul és nem utolsó sorban ugrásszerűen drágul a kínálat. Ráadásul az a bökkenő a NAS-ok többségével, hogy első indításkor hosszú órák alatt építik fel a beállítások szerinti (saját) fájlrendszert (EXT2/3/4, HFS+, XFS és egyéb káromkodások), aminek során – természetesen – teljesen lenullázzák a behelyezett lemezeket, azaz minden, a legesleghuncutabb bit is törlődik. Ez persze nem baj akkor, ha épp új életet kezdünk és frissen vásárolt diszkeket szereltünk a dobozba. De mi van akkor, ha már több terabájt adattal (képekkel, videókkal) rendelkezünk és épp nincs se kedvünk, se időnk, se lehetőségünk ezeket ideiglenesen átmenteni valahova?”.
Szóval, tervem a következő: szeretnék vásárolni több darab, egyenként 4 TB kapacitású, kifejezetten 0/24-es üzemre tervezett, új merevlemezt, tehát nem baj, ha a NAS esetleg egy gyalulással kezdi a munkát. Mivel adataim már amúgy is éveket pihentek egy fiók mélyén, így az a pár plusz óra már nem oszt, nem szoroz, amíg a NAS felépíti a fájlrendszert és a RAID-et (ráadásul az adatmásolás után a régi vinyókat is meghagyom, így már eleve lesz egy mentésem, amit egy külső helyszínen tudok tárolni – két légy egy csapásra).
Mivel a projekt legeslegelején tartok, azaz egyelőre csak a gondolataimmal játszom, ezért semmi sincs lefixálva, minden képlékeny. Még nem tudom, hogy milyen NAS-t, milyen gyártmányú, típusú HDD-ket szerezzek be; páran az ismerőseim közül már ajánlották nekem a Synology termékeit. A választáshoz azonban azt is el kellene döntenem, hogy mire szeretném majd konkrétan használni a NAS rendszert. A Synology magyar nyelvű weboldalán találtam ehhez egy segédletet, ami egyrészt felvázolja, hogy eleve mi minden jöhet szóba, azaz mire használható egy NAS (fájlszerver és szinkronizálás, adatok biztonsági mentése, multimédiás központ, hatékonyság, virtuális gép a NAS eszközön), másrészt megmutatja, hogy az adott témakörhöz melyik egység illik a legjobban. Mivel számomra a „fájlszerver és szinkronizálás”, illetve az „adatok biztonsági mentése” a legfontosabb, ezért ezeket az opciókat választottam. A NAS-hoz eleve csak én egymagam csatlakoznék, tehát a következő lépésben az „1-5” opcióra kattintottam. A weboldal végül több terméket is feldobott, melyek közt szerepel egy-, illetve többlemezes NAS is.
Mivel tudom, hogy maximum négy darab, 3,5”-os merevlemezzel szeretnék dolgozni, ezért tovább tudtam szűkíteni a szóba jövő eszközök körét: választhatom a DiskStation DS218j-t, vagy a DiskStation DS418j-t – előbbi kettő, míg utóbbi négy merevlemezzel bővíthető. Nos, egyelőre itt tartok; bevallom, a négylemezes DiskStation DS418j felé húz az eszem, de itt figyelembe kell vennem azt is, hogy mélyebben a zsebembe kell majd nyúlnom, hiszen nem csak maga a NAS ára lesz magasabb, hanem a négy HDD is többe kerül kettőnél. Folyt. köv.
