Tíz jó tanács kutyák fotózásához

Kiskoromban, valamikor a múlt évezred hetvenes éveiben, volt egy nyaralónk a Bakonyban. Egy eldugott kis falu „főútjának” legvégén, a régi malomromot övezte a telek. A falu olyan kicsi volt, hogy a szó szoros értelmében véve „mindenki ismert mindenkit” – 2015-ös adatok szerint is alig 300 a helység lélekszáma. Gyakorlatilag mindenki tartott háziállatot, így a tyúk, a szarvasmarha, a birka, a malac, a pulyka, de még a páva (!) sem volt ritka – a kutya, a macska pedig „kötelező alaptartozéka” volt minden udvarnak. Sajnos, akkoriban még nem vették olyan komolyan az állatok érdekeit, mint manapság, így a kiskedvenceket fogyóeszközként tartották számon. A nemkívánatos szaporulattól az emberek általában „megszabadultak” – eljutott hozzám az információ, hogy az egyik udvarban van egy pár hónapos kiskutya, amire hasonlóan végzetes sors vár. Nos, gyerekfejjel nem gondolkoztam sokat, egy százassal a zsebemben elindultam „megváltani” az ebet.

Néró mindig élvezte a havat

Néróval együtt nőttem fel, s bár az együtt töltött 17 év nem volt mindig felhőtlen, a kutyám egy biztos pont volt az életemben, akinek harapására mindig számíthattam. Utólag már nagyon sajnálom, hogy csak rossz fotók készülhettek róla, de még így is minden egyes kép élénk emlékeket ébreszt. Most, 2020-ban viszont már olyan technológiák állnak rendelkezésünkre, hogy a legbutább okostelefonnal is kiváló felvételeket, emlékeket lőhetünk hű társainkról. Rachel Hughes, aki autodidakta módon sajátította el a család- és az állatfotózás fortélyait, megosztott velünk tíz tanácsot, amelyek betartásával még jobb, még emlékezetesebb fényképeket készíthet bárki négylábú kedvenceiről. Íme:

1. A fotós felszerelés

Az ideális objektív egy 70-200 mm F2.8-as zoom, amivel állati jó portrékat lehet lőni. A fényképezőgépen érdemes a hátoldali gombos élességállítást használni. Vakut ne használjunk, megzavarhatja az állatot – inkább a természetes fényre hagyatkozzunk.

2. Kellékek

Készülj fel rá, hogy kutyafotózás közben bepiszkítod magad. Térdelsz, fekszel, hasalsz majd a földön, ezért érdemes „játszós” ruhában nekiállni a dolognak. Legyen nálad mindig jutalomfalat, hogy a kutyus tudja, érdemes követni a parancsaidat. Ne felejtsd el az eb kedvenc játékát se: tartsd azt az objektív fölé, vagy mellé, így mindig biztos lehetsz benne, hogy a kutya a megfelelően éber kifejezéssel néz a kamerába. A sípoló gumicsirkével érdekes, vicces „arckifejezéseket” csalhatsz elő! Ha van asszisztensed, ő lefoglalhatja addig a kutyust, míg te előkészíted a felvételt, de akár dobhatja is a labdát, játékot.

A háztartási keksz volt a nagy kedvenc

3. Ereszkedj le a kutya szintjére!

Azaz ne fentről lefelé fotózd, hanem légy vele azonos szemmagasságban! Térdelj le, hasalj, feküdj – hidd el, megéri!

4. Elsőként mindig a portrékat készítsd el

Egy fotósorozatnál mindig a portré álljon az első helyen, mert a friss eb még nem koszos, nem kócos a szőre a játéktól, hempergéstől, és még nem lóg ki a nyelve sem a sok rohangálástól.

5. Fókuszálj a szemekre

Csakúgy, mint az emberi portréknál, mindig a hozzád közelebb eső szemre élesíts – nem hiába mondják, hogy a szem a lélek tükre, ez a kutyákra is érvényes! Célszerű egymezős autofókuszt használni. Tipp: helyezz egy jutalomfalatot az objektíved napellenzőjére, így az eb pont bele fog nézni a kamerába.

6. Mozgás közben is örökítsd meg a kutyát

Bár futkározás, ugrándozás közben a legnehezebb lekapni a négylábút, ilyenkor születnek a legjobb, legérdekesebb, legviccesebb felvételek. Bizonyára sok szerencsére is szükséged lesz fotózáskor, de van pár tipp, amelyek betartásával sokat javíthatunk a sikerrátán:

Ugra-bugra közben meglepve

  • Ne zoomolj rá nagyon, később képvágással is élhetsz
  • Oda fókuszálj, ahol majd szerinted a kutya feje lesz a nagy rohangászásban
  • Használj rövid záridőt: 1/500 mp fölé nem érdemes menni, inkább az 1/1000 mp lesz a nyerő. Tedd automatikusra az érzékenységállítást (ISO)
  • A rohanó ebet kisebb fókuszmező-csoporttal érdemes követni
  • Állítsd a fényképezőgépet „Sport” módra, illetve folyamatos/követő AF-re
  • Használd a gyors sorozatfelvételi módot

7. Fekete ebek fotózása

A fekete bundás kutyákat mindig nehezebb lefényképezni, hiszen a fényképezőgép autofókusz rendszere nem lát elég kontrasztot a pofáján, hogy ott legyen éles a kép, ahol mi azt szeretnénk. Lágy, egyenletes fényben (árnyékban, vagy beborult égbolt mellett) nagyobb az esély az éles képre. Kora reggel, vagy az „arany órában” is nagyon jó fotókat lehet készíteni. Próbálkozz az alulexponálással, így a fotógép kellő részleteket tud megörökíteni – az utómunka során felhúzhatod a felvételt a megfelelő értékre.

8. Örökítsd meg az érzelmeket

Gazdi és kutyus közt erős (érzelmi) kötődés van – ezt próbáld meg megörökíteni. Ne feledd: a fényképen ne csak a kutya, hanem a gazdája is legyen éles! A rekeszértéket állítsd F5.6-ra, esetleg F8-ra, majd várd ki a megfelelő pillanatot.

9. Természetes fény és bokeh

Egy jó háttér különbözteti meg a közepest a kiváló felvételtől. Válassz olyan hátteret, ami nem tartalmaz figyelemelterelő elemeket, ami egyenletes mintázatú, színvilágú. Nyisd ki teljesen az objektív blendéjét, hogy a háttér kellően elmosódjon. A természetesen szűrődő lágy fény, a viharfelhős égbolt például garantált hűha faktor.

10. Légy türelmes és élvezzétek a fotózást!

Ha a kutya (vagy a kutyád) látja rajtad, hogy élvezetből, örömből fényképezed, s nem pedig kötelező jelleggel állsz a gép mögé, akkor ő is örömtelibb lesz, és így sokkal több olyan emléket örökíthetsz meg, ami tényleg egy boldog kutyát ábrázol.

Rachel Hughes gyönyörű felvételeit megcsodálhatod weboldalán, de Facebookon, illetve Instagramon is fent van! (Forrás: petapixel.com)

Hirdetések:
Weboldal készítés

.

Ezek is érdekelhetnek...