Előszó, és egy másik roller
Tavaly október vége felé született meg a gondolat, hogy kellene valami alternatív közlekedési eszköz, ha mondjuk a környéken szeretnék elmenni valahova (pl. pékség, cukrászda, vagy csak fel a hegyre fotózni), mert autóba ülni nem gazdaságos ilyenkor; ráadásul ahol lakom, néha veszekedni kell a parkolóhelyekért, mert sok az ingázó, aki szívesen teszi le az utcánkban a verdát, holott itt van például a MOM mélygarázsa (a bevásárlóközponté és a kulturközponté egyaránt, de azok hétvégén is fizetősek, ugye). Szóval, elkezdtem matekozni, és arra a következtetésre jutottam, hogy garázs és egyéb zárható beálló hiányában egy elektromos roller lehet az ideális megoldás, amit „a hónom alá csapva” felhozhatok magammal a lakásba (a negyediken lakom..).
Körvonalazódtak hát a paraméterek: mivel körülbelül 105 kiló a saját testsúlyom, ezért több olyan roller azonnal kiesett a pixisből, amivel korábban egyébként szimpatizáltam. Fórumokat és tesztoldalakat bújva kirajzolódott egy olyan e-roller képe, ami/aminek:
- Nem drágább 250 000 forintnál,
- Legalább 600 Wattos a motorja,
- Kellően nagy teljesítményű az akkuja, hogy ne tíz kilométerenként kelljen tölteni,
- Van rugózása, s mivel még nincs vesekövem, ezért nem is akarok semmit kirázatni,
- Lehetőleg „nagy” kerekeken gördül,
- Van idehaza is szerviztámogatása, és lehetőleg ne hónapokat kelljen várni egy-egy alkatrészre, kiegészítőre,
- Van valódi fékrendszere (nem csak a motor fékez),
- Van világítása,
- Felhozható a negyedikre.
Szóval, a fentiek alapján az első kör nyertese a Zero 9 volt (hamarosan látni fogjátok, miért hozom be a képbe ezt a rollert), hiszen 250 000 Ft alatt beszerezhető, 600 W teljesítményre képes a motorja, elfogadható kapacitású az akkuja, elől és hátul is van saját rugózása (igaz, elég rövid rugóutakkal), 9”-os kerekeken gördül, ismerős tudja szervizelni, elől tárcsa-, hátul dobfék állítja meg, úgy világít, mint egy karácsonyfa, 18 kg. Róla van szó:
Barátságunk tavaly télen kezdődött, ugyanis csak decemberre érkezett meg a járgány. Nem bírtam ki, gyorsan (hehe, „gyorsan”) feltöltöttem, majd levittem egy körre. A házunktól körülbelül 500 méterre szólított le egy taxis, hogy lapos a hátsóm, és tényleg. Némi kényszerpihenő után hozzájutottam egy új belső gumihoz, majd annak cseréje után (igen, tanulva az esetből már „Slime-ot” is tettem bele) ismét elvittem – immár egy hosszabb – körre a rollert. Körülbelül tíz kilométert tettem meg vele, mikor furcsának, nyúlósnak éreztem a gépállat hátsóját: újabb defekt! Ezúttal nem packáztam tovább, megrendeltem két darab tömörgumit, hogy többé ne kelljen vacakolnom a kilyukadt belsőkkel.
Az e-rollerekkel foglalkozó ismerősöm hiába figyelmeztetett, hogy baromi rázós lesz a tömörgumi, úgy voltam vele, hogy teszek rá, még mindig jobb egy kis rezonancia, mint kilométereket tolni a jószágot egy lapossal. Mivel Szingapúrból kellett megrendelni az alkatrészt, újabb másfél hónapos kényszerpihenő következett. Az utak az eső/hó keverékétől amúgy is folyamatosan taknyosak voltak, tehát annyira nem bánkódtam emiatt. Aztán megérkeztek a gumik, gyorsan fel is pattintottam hátulra az egyiket, majd ismét irány az utca! A tuti aszfaltjainkon és macska-, illetve térköves útjainkon a tömörgumi hihetetlen módon berázta az egész rollert, a rezonancia velőig hatolt, még néha a fogaimat is összekoccoltam.
Egy „hosszabb túra” után viszont be kellett látnom, hogy a 105 kilós önsúlyom és a 600 Wattos motor nem jó barátok, és a Zero 9 saját rugózása nem képes kompenzálni a tömörgumi keménységét. Lényegében a rollerezés nem nyújtott örömöt, sok helyre el se jutottam a járgánnyal a gyenge motorja miatt (hegyvidék, ugye), és az akku kapacitásától se voltam lenyűgözve (mivel folyamatosan kínlódott, erőlködött alattam a szerencsétlen, ezért kb. 15-20 km-re volt elég egy töltet).
Noha a Zero 9 minősége igen jónak mondható (kategóriájában szerintem egyike a legjobbaknak), meg kellett válnom tőle, mivel nem volt számomra megfelelő. Tehát a fenti felsorolást revideálnom kellett..
