Gondolom, nem vagyok egyedül, aki fotós felszerelését nem kizárólag új (sőt!), hanem használt kellékekkel, objektívekkel kénytelen kiegészíteni. Ebben az írásomban arra szeretnék kitérni, mire ügyeljünk használt objektívek vásárlásakor.
Első kör: a piszkos anyagiak
Ha úgy érezzük, szükségünk van egy új optikára, ami egy adott feladatkört hivatott betölteni, úgy első körben keressünk rá a neten az új árára. Most ne amerikai vagy más országok áraiból induljunk ki (hacsak nem online szeretnénk vásárolni), hanem a hazai piac kínálatát térképezzük fel. Ilyen célra nekem nagyszerűen bevált az árgép. Vegyünk egy konkrét példát: tegyük fel, szeretnék vásárolni egy Nikon AF-S DX Micro-Nikkor 40 mm F2.8G makró objektívet. Beírom az árgép keresőjébe az optika nevét (nem szükséges mindent betűről-betűre beírni – a fenti példához pl. csak annyit írtam be, hogy Nikon 40 mm), majd rákattintok a listázott termékek közül arra, ami a keresett terméket takarja.
A megjelenített árak itt bruttóban szerepelnek, tehát már nem kell 1,27-tel megszorozni. Nézzük meg a listát, adjuk össze a legalacsonyabb és legmagasabb árat, osszuk el kettővel és szorozzuk meg 0,7-tel. A példám esetében ez ((63 305 + 98 988) / 2) * 0,7 = 56 802. Mit jelentenek ezek a számok? Nos, a két szélsőséges ár átlagolásával megkapjuk a piaci átlagárat, a 0,7-tel való szorzás pedig levonja az áfát és még némi minimális összeget, ami egy újszerű, legfeljebb fél éves (tehát legalább fél év garanciával rendelkező) optika reális használtpiaci árát adja. De mi ez az áfa-levonás? Alapelv, hogy amit megveszel és kihozol a boltból, az már az üzlet kapujában egy áfányit vesztett az értékéből. Hiába nem nyitotta még ki senki a dobozt, hiába teljesen új a termék – ez sajnos így van nagyjából minden tartós fogyasztási cikk esetében.
Tehát, most már van egy kiindulási pontunk, ami az árat illeti. Erre azért van szükség, hogy 1) tudjunk mérlegelni, kellően nagy-e a (vélt, kalkulált) használtpiaci és az új ár közti különbség, hogy mit éri meg (nekünk) inkább venni: újat, vagy használtat, 2) ne bután nézzünk ki a fejünkből, ha olvassuk a hirdetéseket és több olyan obit kínálnak, amire szükségünk lenne, de fogalmunk sincs arról, melyik ára reális(abb).
Második kör: kapcsolatfelvétel az eladóval és első benyomások
Az elmúlt években egyre csökken a „nepperek” és a hivatalos viszonteladó boltok árai közti különbség. Míg 4-6 évvel ezelőtt egy drága (példának okáért: 600 000 forintos) objektív akár 100 000 forinttal is olcsóbban megvásárolható volt „használtan” (értsd: behozta a nepper az új cuccost Amerikából úgy, hogy kidobálta annak dobozát és leírását, hogy a vámnál ne vegyék elő) a feketézőknél, úgy ma már ennek csak töredékét kell „felárként” a boltban hagynunk. Cserébe megkapjuk a hivatalos garanciát, a nevünkre szóló számlát, és a dobozon kívül az összes tartozékot, ami jár a megvásárolt készülékhez.
No, ha megtaláltuk a kiszemelt objektívet, vegyük fel a kapcsolatot az eladóval. A legjobb telefonálni (ne sajnáljuk azt a rongyos százast a beszélgetésre), hiszen mindent gyorsan le lehet egyeztetni, nem kell fölöslegesen várni az emailváltásokra. Sajnos, nem egy lopott eszközt próbálnak meg itt-ott elsütni (főleg online fórumokon, ahol az anonimitás mögé lehet bújni), ezért lehetőleg csak olyan terméket vegyünk meg, aminek megvan a doboza (kicsi rá az esély, hogy dobozzal együtt lopnának el bármit) és/vagy hivatalos okmánnyal (számla, garancialevél, de NEM sajtpapírra kézzel írott adásvételi!) tudja igazolni az eladó, hogy ő rendelkezik annak tulajdonjogával.
Kérdezzük meg az eladót, hogy ezek megvannak-e; ha pozitív választ kapunk, jöhetnek a termékre vonatkozó kérdések. Hogy miért akarja eladni, azt teljesen fölösleges megkérdezni. Egyrészt azt mond, amit akar, másrészt semmi közünk hozzá. Inkább tereljük a szót a lencsék, a mechanikai elemek (fókusz- és zoomgyűrű), kapcsolók (manuális/automata fókusz, stabilizátor be/ki, fókuszlimiter stb.) állapotára és az általános megjelenés esztétikájára. Kérdezzük meg, van-e még garancia a tárgyra (fontos, hogy az magyar, azaz valamilyen módon itthon érvényesíthető legyen), ha igen, mennyi idő.
Harmadik kör: a találkozó és az üzlet lebonyolítása
Mivel optikáról van szó, ezért nappal, jó fényviszonyok mellett menjünk el megtekinteni, kipróbálni a kiszemelt eszközt. Lehetőleg olyan helyen találkozzunk, ahol nyugodt körülmények között, nem kapkodva tudjuk megejteni a vizsgálódást és majd akkor sem kell félni (gyanús személyek, szél stb.), ha nyélbe akarjuk ütni az üzletet. Első lépésként nézzük meg az objektíven a sorozatszámot, vessük össze a dobozán, a számlán és a garanciajegyen szereplőkkel, hogy minden egyezik-e. Ha igen, akkor mehet a részletes vizsgálódás.
Negyedik kör: a vizsgálódás
Ha zoomobjektívről van szó, akkor állítsuk leghosszabb állásába és vizsgáljuk meg, mennyire kotyog a frontlencsés vége a bajonetthez képest. Kicsit csacskán fogalmaztam, ezért megpróbálom szemléletesebben: fogd meg az obit a két végénél és óvatosan mozgasd meg, hogy érzel-e kotyogást. Megnyugtatlak, apró mozgás általában minden darabnál (főleg a hosszabbaknál) észlelhető, de ha már több milliméternyi, ne adja az ég, fél centi kilengés tapasztalható, akkor az már nem túl jó. Ilyenkor elmászik az optikai középpont és ezzel együtt a képélesség, a rajz is romlik.
Ellenőrizd a fókuszgyűrűt (tedd előtte M, azaz manuális állásba a kapcsolóját), mennyire sima, zavartalan a mozgása. Az nem baj, ha egy kis ellenállást érzel, de ne szoruljon a gyűrű sehol, hanem simán mozogjon körbe a teljes tartományban. Fogd meg vízszintesen az optikát és a zoomgyűrűt is tekerd végig a két végállás közt. Lehetőleg ne akadozzon sehol, legyen folyamatos a mozgathatósága, de legyen kellő mértékű az ellenállás. Ha ugyanis ez túl kicsi, akkor lefelé lógatva magától „kizoomol” az eszköz. Próbáld ki: tekerd az objektívet legrövidebb állásába, és lógasd lefelé (a bajonettes végét fogd meg, a frontlencse mutasson a föld felé). Akkor még nincs baj, ha csak nagyon lassan (esetleg nem is végig) kezd el mozogni a frontlencsés vége lefelé.
Ha valamelyik gyűrű forgatása közben reszelős hangot hallasz, vagy azok egyike jól érezhetően akadozik, esetleg teljesen elakad, akkor az hibát jelent. Nézz bele a frontlencse felöl a tubusba és forgasd meg azt lassan. Remélhetőleg nem látsz semmilyen apró műanyagdarabot, forgácsot az optika belsejében táncolni..
Nézd meg a frontlencsét elölről, majd kicsit oldalirányból (közben lassan forgasd az objektívet), s figyeld a benne megcsillanó fényt. A felület legyen folytonos, ha apró, vékony karcokat látsz, az utalhat arra, hogy a lencse nem szakszerűen lett megpucolva, s bizony, a bevonat megsérült. Egy-két ilyen apró karc nem a világvége, de már alkualap lehet az árképzésnél. Közben figyeld meg, mennyi por található a tubus belsejében. Minden objektív idővel porosodni kezd, pár tucatnyi porszem nem okoz képminőség-romlást, de lehetőleg ne legyen belül egy fél homokozó.
A hátsó lencsetagot ugyanígy nézd végig, nincs-e rajta karc, vagy fura foltosodás. Ha a lencserendszer többször lett nedves és azt szárítás nélkül elcsomagolták, akkor nagy eséllyel léphet fel gombásodás. Általában a gomba szépen el is pusztítja a lencséket bevonó réteget, mert savas, maró nedvet bocsát ki. Maga a gomba és az általa okozott bevonatsérülés lágyabb rajzot eredményez. Kipucolni a lencsét és teljesen megszabadulni a fungustól igen nehéz, s drága mulatság (főleg újabb, teljesen automata működésű, s drágább objektívek esetén). Az ilyen objektívet jobb inkább nem megvenni.
Ne feledkezz meg a rekesz megvizsgálásáról sem. Ha az adott objektíven nincsen rekeszelő gyűrű, akkor tedd fel egy vázra, válaszd ki a legszűkebb értéket és a mélységélességet ellenőrző (DOF) gomb megnyomásával ugraszd be az íriszlamellákat. Figyeld a mozgásukat, nem akadozik-e, minden lamella egyszerre mozog-e. Tartsd egy kicsit beugrasztott állapotban és nézd meg a blendét, nem látsz-e rajta valahol rászáradt folyadék féle foltot. Ha ugyanis az optika gyakran (néha elegendő egyetlen egy kiadósabb hőfürdő is) volt nagyobb hőnek kitéve (mondjuk nyáron ott napozott a kocsi kalaptartóján egy pár órácskát), akkor előfordulhat, hogy a belső mechanikai elemeken található kenőzsír megolvad és kifolyik a rekeszre, ami a lamellák mozgását korlátozza, lassítja, illetve teljesen meg is állítja.
A bajonett állapotát is érdemes meglesni. Az érintkezők legyenek tiszták, ne legyen rajtuk jól látható, feltűnő kopás (ne az apró karcokra gondolj, az a napi használat során idővel előfordul), de a bajonett vezetőnyelvei se legyenek megkopva. Az riasztó jel, ha ütésnyomok, esetleg forgácsolódás látható rajtuk (utóbbinál a tulaj kicsit ferdén kapatta rá a vázra, majd tekert rajta egy jót a biztonság kedvéért).
Az általános esztétikai állapotot is érdemes számításba venni, de ne feledjük, hogy egy használati eszközről van szó, nem pedig egy vitrinbe tevős dísztárgyról. Ha mechanikailag, optikailag minden rendben van egy obival, akkor egy pár apró festékkopástól, ami nem odaverésből, hanem mondjuk dörzsöléstől származik (szállítás, fogás stb.), nem dől össze a világ.
Addendum: a szűrőmenetet is nézd végig, ne legyen törött, ne legyen tönkremenve a menete!
Ötödik kör: az üzlet megkötése
Ha minden megfelelt és megegyeztetek az árban, akkor már nincs más hátra, mint az üzlet nyélbeütése. Érdemes adásvételi szerződést írni, akár csak pár sorban is, de legyenek benne az eladó, a vevő és a termék adatai, plusz azon kiegészítők listája, amit kaptál a cucchoz. Érdemes arra is kitérni, hogy az eladó vállal-e bármilyen felelősséget (azaz garanciát, ha már nem lenne rá gyári) az objektív iránt.
Remélem, tudtam adni néhány támpontot, ha van még ötleted, kiegészítenéd az itt olvasottakat, akkor kérlek, szólj hozzá a cikkhez!
