Pár napja beszámoltam arról, hogy a Christie’s aukciós ház 4,3 millió dollárért adta el Andreas Gursky „Rhein II” című fényképét, amit egy 3,6 méter széles lapra nyomtattak ki. Nos, a szakfórumokat olvasgatva, úgy tűnik, hogy nem csak én nem értettem, mi a csuda kerül ezen a fotón majd’ 1 milliárd forintba. Azóta több hozzáértő ember és szaklap foglalkozott a kérdéssel és többféle válasszal álltak elő.
A The Telegraphtól írja Florence Waters: „[…] valószínűleg sokat kell majd várnunk egy olyan alkotásra, ami Gursky művét felülmúlhatja. Ez a kép szinte vibrál – gyönyörű és emlékezetes, sőt, akár azt is mondhatnám, hogy feledhetetlen. Ez kortársi elferdítése a németek híres és kedvenc zsánerének és témájának, a romantikus tájképnek és az ember természethez fűződő kapcsolatának.
De még ettől is több. Minden látszólagos egyszerűsége ellenére ez a fénykép egy dedikált vallomás a mesterség felé. A kései 80-as évek, amikor Gursky a figyelem középpontjába került, voltak azok az idők, amikor a fényképészet betalált a galériákba és elfoglalták helyüket a festmények mellett. […] Ezen túlmenően persze Gursky képei rendkívüli technikai teljesítmények, hiszen akár több hónapos előkészületeket és rengeteg utómunkát vesznek igénybe, hogy „pont jók” legyenek.”
Netes kedvencünk, Ken Rockwell is papírra vetette véleményét: „Értékes, mivel művészet, s nem csak egyszerűen egy fotó. A szabályok itt értéküket vesztik. Ha Gursky csak egy egyszerű fotós lenne, s nem pedig művész, akkor lebénította volna a nem létező „harmadolás szabályának” mítosza: a horizontot máshová helyezte volna. De az ő művén a horizont pont középen robban ki a képről, ami erőt ad hatásának, belevisz az egészbe egy kis kényelmetlenséget. Elménk azt kérdi, mi van ezzel a képpel? Olyan sivár, olyan üres – hol van ez a hely?
Ráadásul, ha nem filmre fotózták volna, nem lenne művészet. Művészek alkotják a műveket, nem fényképészek. Bár művészek választhatják a fényképészetet, de mégis mindennél fontosabb maga a tény, hogy művész vagy-e, vagy sem. Egyetlen egy emlékezetes, ikonikus fénykép sem létezik szerintem, amit digitális fényképezőgéppel készítettek volna.”
Harmadik véleményező Jakob Schiller a Wiredtől, aki szerint az is közrejátszott a magas árképzésben, hogy egyedi technikával és óriási méretben nyomták ki ezt a fényképet. További értéknövelő tényező a ritkasága, mivel világszerte csupán hat példány létezik ebből a fotóból (ebből három nyilvános múzeumban, egy példány egy magán múzeumban, további kettő pedig privát gyűjteményekben lelhetők).
