Egyik kedves olvasóm kérdezte tőlem, hogyan lehetne megelőzni a bemozdulásokat, ha a reciprok szabályt betartjuk és az egyéb paraméterek megválasztásával sincs gond. Neki leírtam röviden egy hozzászólás keretei közt, hogy nálam mi vált be, de úgy gondolom, esetleg benneteket is érdekel a téma.
Ismerőseim előtt nem titok, hogy sportlövő voltam, így hát kipróbáltam az ottani technikákat a fotózáshoz is. Nem voltam meglepve, hogy nagyszerűen beváltak a testtartásról és a légzésről szóló trükkök. Tehát, alábbi ötleteket akkor (is) érdemes használni, ha nincs kéznél háromláb, monopod, támaszték (kerítés, bucka, házfal – you name it), képstabilizátor, vagy bármilyen más segédeszköz. Próbáld ki, hátha neked is bejön! Bátran kísérletezz saját testtartással, gépfogással.
1. Az első és talán egyik legfontosabb tényező, hogy egy fotós meló előtt pihend ki magadat rendesen. Nem, nem kell altatót szedned és péppé aludni magad, de nem árt, ha nyugodt körülmények közt tudsz aludni vagy 7-8 órát (általában azt mondják, hogy egy felnőttnek elég a 6-7 óra éjszakai alvás – hát, nekem nem :)). Az sem baj, ha előző este nem alkoholizálsz (nem vicc!). Régebben valahol azt olvastam, hogy az éjfél előtti alvás nagyon sokat számít, tehát tíz körül ágyba kéne bújni (próbáltam, valóban pihentetőbb volt az éjszaka).
2. A helyes testtartás a másik nagyon fontos tényező. Ne légy görcsös, ne izomból fogd a gépet, mert az izmok finom remegéseit karjaid felerősítik és továbbítják a gép felé. A fényképezőgépet mindig fogd minél közelebb a testedhez, a karjaid legyenek a lehető legközelebb a törzshöz. Nálam ez a beállás vált be: enyhe terpesz (saját vállszélességben), ahol a bal lábam lábfeje előrefelé mutat (kb. 45 fokban elforgatva befelé a vállakhoz képest), a hátsó lábam merőleges a vállvonalra, a testem súlypontja pedig körülbelül középre esik. A vázat tartó karom (jobb) közel a testhez, a kézben lazán a váz. Az optikát megtámasztó kar könyöke a csípőm fölött betámasztva, de itt is mindent lazán csinálok, nem szorítom magamhoz görcsösen sem karjaimat, sem a gépet. A kezemmel nem fogok rá az objektívre, hanem alábbi módon villaformát alkotok és közvetlenül a bajonettnél támasztok alá:
3. Természetesen a légzés is jelentős szerepet játszik a bemozdulásoktól mentes kioldásban. Ha statikus témát lövök, akkor a kioldás előtt párszor mélyebb levegőt veszek, majd az utolsó nagy levegő kifújása után (és két szívdobbanás között) kizárólag a legutolsó ujjpercemet mozgatva nyomom meg (finoman) a kioldót. Mozgó témánál derékból fordulok a tárgy után – belégzés a fordulás előtt, forgás közben levegőt kifújom, majd kioldok (közben tartom a fenti testtartást).
4. Ha esetleg úgy veszed észre, hogy az átlagosnál jobban remeg a kezed, esetleg „belső remegést” is érzel, érdemes elmenni a körzeti orvoshoz, hogy megvizsgálja, nincsen-e vitaminhiányod, elég-e a kalcium és magnézium szinted. Fontos: magadtól sose kezdj el szedni semmiféle orvosságot, csakis a háziorvosod ellenőrzése mellett tedd, ha feltétlenül szükséges!
A fent leírtak nálam beváltak, de nem biztos, hogy milliméterre pontosan követve lesz nálad is nyerő. A hangsúly azon van, hogy próbálkozz! Minél többet gyakorlod a beállást, a légzést és a géptartást, annál jobban fog menni és annál könnyebben tudod saját igényeid szerint átszabni a módszereket.
