Csakúgy, mint az emberi szem, a rovarok látószerve is ékes példája a természet kiváló mérnöki munkájának. Azonban a rovarok látása teljesen másképpen működik, mint a miénk. Az ő szemük ívelt és rengeteg ommatidiumokból áll, melyek egyenként, „pixelszerűen” dolgoznak. A Nature magazinban jelent meg egy cikk arról, hogy amerikai, dél-koreai, szingapúri és kínai kutatók együttműködése eredményeként létrejött az első olyan működő kamera, amely a rovarok látását mimikázza – annak előnyeivel és hátrányával együtt.
Mivel a rovarok szeme több száz, illetve egyes fajoknál akár több tízezer kis apró, kupolába rendezett „pixelből” áll, ezért ebből a felépítésből adódóan alapvetően két előny és egy hátrány származik:
Az előnyök: közel 180 fokos a látómező, amihez majdnem végtelen mélységélesség társul (minden „fókuszban van”).
A hátránya: a maximális felbontás megegyezik az ommatidiumok (pixelek) számával. Míg a tűzhangyák csupán 180 ilyen „látócsáppal” vannak felszerelve, addig a szitakötők körülbelül 20 000 ilyen optikai egységgel rendelkeznek – szemenként.
Nos, a kamera, amit a tudósok megépítettek, pontosan ezeket az előnyöket és hátrányt vonultatja fel. A szenzor gyakorlatilag egy gumiszerű alapanyagú, lapos, kör alakú ballon, amelynek egyik oldalán a pixelek találhatóak. Működésbe lépés előtt ezt a ballont levegővel fújják fel, így 160 fokos látómezőt kapunk torzításoktól mentesen (igen, a képszélek is „tökéletesek”). Csakúgy, mint a rovaroknál, itt is minden éles, mindegy, mekkora a tárgytávolság.
Egyelőre a „műszem” csupán 180 látóegységgel rendelkezik és csak fekete-fehérben képes a képalkotásra, de mint minden egyéb műszaki újdonság, ez is – valószínűleg – hamarosan rohamos fejlődésnek fog majd indulni. Az újdonság alkalmazási célterülete endoszkópok, vagy akár kémkamerák is lehetnek, ezt majd a piac és az igények kialakítják. (Forrás: petapixel.com)
