„Gyakorlat teszi a mestert” – tartja a közmondás nem véletlenül, és ez nincs másképp a fényképészettel sem. Főleg a kreatív műfajok igényelnek rendkívül sok gyakorlást, hogy amit lelkünkkel, elménkkel meglátunk, azt kezünkkel meg is tudjuk valósítani. Mint minden kezdő – de akár a profik is – hibákat követünk el. Ezzel nincs is semmi baj, hiszen ezekből a kisebb-nagyobb baklövésekből lehet aztán sokat tanulni. Persze, a hibáknak is van súlyossági sorrendje, ezért nem mindegy, hogy csak az objektívsapkát felejtjük fent és így elszalasztunk egy nagyszerűnek ígérkező témát, vagy az akár több milliós felszerelést ejtjük bele egy szakadékba..
Hányszor mosolyogtuk meg barátainkat, ismerőseinket, családtagjainkat? Hányszor fetrengtünk a röhögéstől, amikor balszerencsés fotósról néztünk meg egy videót a youtube-on? Ugye, milyen sz@r érzés tud lenni ezek után, ha saját magunk követünk el egy olyan baklövést, amiről azt hittük korábban, hogy ez velünk soha nem fordulhat elő? Nos, a fényképészetben is van pár klasszikus, újra és újra visszatérő „hiba”, amit elkövetünk, elkövethetünk még akkor is, ha lélekben felkészültünk rá. Íme, egy messze nem teljes lista:
Első hiba: ingyen dolgozol
Szinte az összes kezdő, illetve amatőr (amatőr a szó klasszikus értelmében véve) elköveti ezt a banálisnak nem nevezhető hibát. Annak reményében, hogy majd később tovább ajánlanak bennünket, hogy megszerezhetjük a kellő tapasztalatot egy nagyobb, fontosabb melóhoz, hogy így majd takarózhatunk azzal a kifogással, hogy „olcsó húsnak híg a leve” (tehát a meg nem fizetettséggel kibújhatunk a felelősségre vonás alól, ha nagyon elkefélnénk a munkát) sokan ingyen kezdenek el dolgozni. Pedig nem kellene. Elmondom miért: költségeid mindig is lesznek, hiszen meg kellett venned a fotós cuccot, ami aztán kopik, így idővel biztos, hogy szervizelni kell majd, akkor el kell valahogy jutnod a helyszínre, ahol fotózol (BKV jegy, bérlet, taxi, benzin, parkolójegy, kocsi amortizációja stb.), de ha nálad van a fotózás, akkor például az áramfogyasztásra kell félretenni (egy pár egész nap meghajtott stúdió lámpa, vaku, ventilátor, számítógép is termelhet komoly pluszköltséget) és sorolhatnám még. Ha ingyen vállalsz munkát, azzal nem csak mínuszba vered magad (költségek, ugye), hanem rontod a saját és kollégáid esélyeit is arra, hogy a későbbiekben egy jó fizetést kérhess el az igenis fárasztó munkádért. Ezt a pontot még nagyon sokáig lehetne részletezni, de nem teszem. Megtették már mások helyettem.
Második hiba: be vagy tojva
Ne-légy-beszari! Ha a városban grasszálsz és meglátsz egy érdekes embert, ne légy megijedve, bátran lépj oda hozzá, mondd meg neki őszintén, hogy felfigyeltél rá, mert érdekes ruhát visel, érdekes a fizimiskája, mert szép a haja, mert.. és le szeretnéd fényképezni. Megengedi-e? Így nyugodt lehet a lelkiismereted, mert engedélyt kértél rá és mert megvalósítottad, amit szerettél volna. Nincs mit vesztened, hiszen ha beszélgetésbe kezdesz valakivel, akkor szinte garantált a siker, azaz a beleegyezése egy fényképbe. Persze, légy észnél és tudd, hol vannak a határok!
Harmadik hiba: a módválasztó tárcsa nem jó helyen áll és úgy fotózol
Ettől retteg a fél internetes fotós közösség: a korábban megfelelő módban leparkolt fényképezőgépen minden elállítódik, amikor azt a táskából elővesszük, hogy egy témát megörökítsünk. Igaz, én még csak 1999 óta használok digitális fényképezőgépeket (előtte filmessel nem sok dolgom volt), de még soha, egyetlen egyszer sem történt meg velem, hogy a gép előbányászásakor bármit is elállítsak rajta véletlenül. Nyílt már ki kártyafoglalat ajtaja, kiejtettem az akkut, leesett az objektívsapka, de a módválasztót valahogy még soha nem sikerült elpöckölnöm a helyéről. Mindegy, az, hogy velem még nem történt ilyen, nem jelenti azt, hogy másokkal, azaz veled például nem eshetne meg. Tehát sok bánattól és bosszankodástól kímélheted meg magad, ha a fotózás előtt legalább egy rövid pillantást vetsz a beállításokra. Nehogy véletlen verőfényes napsütésben ISO 25600-on legyen az a gép, amivel előző éjjel a barátnődet fotóztad a paplan alatt..
Negyedik hiba: retkes maradt az obi frontlencséje
Igen, velem is megesett már, hogy véletlenül ráfogtam egy kompakt gép frontlencséjére és szép zsíros ujjlenyomatokkal fényképeztem. Később csodálkoztam is, hogy mi a bánatért olyan lágyak a napsütésben készített képeim.. A véletlen összekoszolódás nem védhető ki teljes mértékben (egy napellenző azért sokat segít), de ha fényképezés előtt rápillantasz az objektívre, akkor még elkerülheted a későbbi kellemetlen következményeket.
Ötödik hiba: hoppá, kártya betelt és nincs másik!
A lányom kiscsoportos az oviban és pár hete volt az évzáró ünnepélyük, ahová nagy nekifutással és felkészüléssel mentem videózni. Csakhogy véletlenül a 8 GB-os kártya maradt a gépben a vélt 16-os helyett, így – szerencsére – a videóra ugyan még volt elég hely, de a fényképekre már nem. Előző este mindent megnéztem, hogy nem hagyok-e otthon valami fontosat, feltöltöttem az akkut is, csak épp a kártyafoglalatba nem néztem bele. Mivel notebookot nem vittem magammal a szülőkkel amúgy is túlzsúfolt terembe, ezért még azt se tudtam megtenni, hogy gyorsan átmásolom a megtelt kártya tartalmát a gépre és egy formázás után folytatom. No, meg másolás közben azért sok érdekességről maradhattam volna le.
Hatodik hiba: nem megfelelő adattárolás
Erre mindig is nagyon odafigyeltem. Fájljaimat általában minimum kettő, de inkább három külön merevlemezen tartom. Ráadásul a HDD-k közül csak az van a számítógépemben, amit folyamatosan használok, a többi antisztatikus zacskóba bugyolálva a fiókban pihen. Az egyikre heti, a másikra havi rendszerességgel készítem a mentést, tehát a legeslegrosszabb esetben is maximum egy hónapnyi fényképet, videót bukok el. Az óvintézkedéseket még lehet tovább is fokozni például azzal, hogy az egyik (mondjuk a havi mentéses) lemezt nem otthon, hanem egy másik helyszínen tárolod. Vagy használhatsz felhős tárolást is, ha nem vagy annyira paranoiás.
Hetedik hiba: fotós felszerelésed elpusztítása
Itt nem is a legradikálisabb elhalálozási módokra kell gondolni (leejted, rámész kocsival, felgyújtod stb.), hanem az olyanokra, mint például a beázás, vagy a por általi halál. Ahhoz, hogy az érzékeny elektronikus áramkörök leadják a kulcsot, nem is kell tengerbe dobnod, vagy patak mélyére merítened a gépedet. Egy nem időjárásálló váznak rossz esetben az is elég lehet, ha egy hideg téli éjszakán pár órás használat után beviszed a jól túlfűtött lakásba – a lecsapódó pára simán elintézheti a fényképezőgépet. De a sivatagban való sűrű objektívcsere sem tesz igazán jót a masina bélrendszerének, illetve a kétes eredetű, utángyártott akku sem egy életbiztosítás, főleg nem nyáron, ahol könnyen túlhevülhet minden. Ja, igen: nyáron, tűző napon nem érdemes a fotómasinát az autód műszerfalán (vagy a napsütötte anyósülésen) hagyni, mert a géped – hozzád hasonlóan – nem szereti a 70°C-os hőséget. Az sem árt, ha megfelelő fotós táskában tartod a készüléket és nem csak pőrén, a poros, macskaszőrös szoba sarkába hajítod. (Készült a petapixel.com posztjának ötlete alapján)
Ha veled is előfordult már valami érdekes ostobaság, amit akár tapasztalt fotósként is elkövettél, azt írd meg nekem vagy ide hozzászólásként, vagy emailben. Kíváncsi vagyok 🙂
Azért a frontlencse megfogása nekem nem csak lágyságban szokott megmutatkozni, hanem konkrét foltokban a képen, azzal meg nem sok mindent tudsz kezdeni. Ezért jó az UV szűrő, mert azt csak letekered.
Az elállítgatást rendszeresen beszívom, ISO1600-on marad a cucc, stb., de az a legenyhébb, hogy éjjeli fotózás után 30mp -en marad a záridő, és tekerhetem vissza 😀
8. Lemerül az aksi.
9. Otthon hagysz valami dolgot, ami úgysem kell… és mégis kell.
10. Gyorsan meg kéne csinálni a frissen fotózott képeket és nincs elég hely a merevlemez(ek)en.
1. Az ingyen munkás kifogsással abszolút nem értek egyet, sőt, érthetetlen számomra, hogy általában miért reszelik ezt a témát annyira kétségbeesetten.
Mi van, ha horribile dictu elvből (vagy csak egyszerűen azért, mert „civilben” amúgy is kurva jó munkával keresem a pénzt) nem akarok soha pénzt kérni fotózásért, max. szimbolikusan egy üveg jó bort? Gondoljak a szegény profikra, akiknek épp rontom az üzletét? Na ne már.
Amúgy még egy profi esetében is megdöbbentő pl. az az érv, hogy semmiképp nem végzek el neked egy (kis lélegzetű) munkát, mert 8 ezer euróba került a felszerelésem. És akkor a haverodért sem mész ki ingyen a repülőtérre, mert a kocsid is 8 ezer euróba fáj? Ami ráadásul benzint is fogyaszt, ugye. Mondja azt, hogy az idő nekem is pénz, és amíg neked segítenék, addig mással pont pénzt keresnék, de ne ezzel a nevetséges érvvel hozakodjon elő.
2. Ez viszont tényleg nagyon jó. Falra vele! (A NENYI helyére. 😛 )
3. Na, erre jó az annyira lenézett, de valójában kurva hasznos KÜLÖN iA (full automata) gomb pl. az alsóközép Panasonic vázakon. Ha felmerül a legkisebb gyanú, hogy valami csúnyán el van állítva, és már nincs agyam-kezem megoldani a problémát, mert lemaradnék a témáról: egy gombnyomás! És majd utána lehet visszaállítgatni.
jó a felsorolás…
párszor már rám szóltak ,hogy minek fotózok.. mikor közöltem kinek minek óh hát várjak szólunk még „jancsinak” ő is legyen rajta a képen
Nekem erről a cikről még ez jutott eszembe:
Forrás megjelölése nélkül használsz fel valamit.
@mVik: „Készült a petapixel.com posztjának ötlete alapján”
nice;)
Az ingyenmunkás témán azok szoktak pörögni akik a fotózásból élnek meg, és szerintük így elveszik előle a munkát (és ezért nincs neki munkája, nem pedig azért mert szart ad ki a kezéből drágán).
Én úgy gondolom mindenki ítélje meg maga mennyit kér a fényképezésért. Épp most láttam egy „profi” esküvői képeit kinyomtatva, hát a kezét el tudtam volna törni kétszer (a második a nyomtatás miatt lett volna).
Amúgy meg Kesztióval értek egyet. Ha én megtehetem, hogy ingyen fotózok akkor pont nem érdekel, hogy más emiatt(?) „éhenhal”.
Akkor ha megnyerem a lottót vagy csak simán örökölök pár milló dollárt amerikai nagybácsitól akkor én is ingyen fogom végezni Ti munkáitokat mert mondjuk ahhoz van úri kedvem. Nekem nem lesznek kenyérgondjaim hiszen másból éldegélek Ti viszont nyugodtan haljatok éhen vagy veszítsétek el a házatokat stb mert nekem új hobbim lett. És ez egyáltalán nem fog izgatni sőt, örömmel fog eltölteni hogy csak azért mert én ingyé dolgozok majd nem Veletek fogják elvégeztetni a munkát PÉNZÉRT.
Na ez az a mentalitás (többek között) ami miatt a világ a szakadék felé tart és ami miatt minden egyre fosabb, egyre gagyibb mégha a marketing bullshit azt hazudja hogy minden szebb és jobb.
@LaCCa: Egész nyugodtan csinálhatod azt amit én, ingyen. De nem fogod tudni, mert ez nem arról szól, hogy veszek egy jó gépet és obikat, elvégzek egy 2 hónapos tanfolyamot aztán -erős túlzással- csak nyomogatom a gombot. Amit én csinálok azt nem lehet hobbi szinten, csak folyamatos tanulással. Ezért megfizetik. De ha mégis valamiért értenél hozzá, és ingyen csinálnád (meg még sokan mások is) akkor váltanék másra, mert a piac ezt diktálja.
Nem azért tart a világ a szakadék felé, mert szar a mentalitás, hanem mert mindenki azt hiszi, hogy zéró befektetett munkával fog rohadt nagyot kaszálni. Üresmarkú Béla megveszi a drága autót/profi gépet és dörzsöli a tenyerét. Aztán koppan és túl sötét ahhoz, hogy felfogja miért. Inkább másokat szíd, hogy elveszik előle a munkát, túl sok az adó stb.
Aki igazán jó annak nem konkurense a „hobbista” még ha tehetséges/ingyen dolgozik akkor sem. Aki meg szar azt a piac elsöpri.
@In Motion: Hát nem ma kezdtem a szakmát, szóval „fogom tudni” amit te. Pont hogy én is azoktól a hülyegyerekektől vagyok kiakadva (akinek hiszel engem is) akik azt hiszik hogy egy gép meg egy elcseszett lehúzos tanfolyam feljogosítja őket arra hogy fotósnak hívják magukat. Nulla szakértelem, nulla gyakorlat és nulla alázat. És mégis ezek az emberek dolgoznak mindenhol. Egy hazugság és önámítás hogy ha kurva jó vagy akkor majd kell a munkád. Elmodom az új vliágrendet: minél olcsóbb annál jobb, minőség leszarva „ne pöcsölj már annyit jó lesz a iphonnal is”
Persze tudom én hogy elvétve még akad pár megrendelő akik ha másért nem sznobságból hajlandók fizetni a minőségért de ez egyre kevesebb.
Szerencsére van munkám és nem az éhező megkeseredett problémáját másra fogó ember vagyok viszont amit látok hogy hiába szeretnék én nap mint nap minőséget letenni az asztalra, nemhogy leszarják konkrétan nem hagyják. Rosszul vagyok attól hogy egész nap a gagyit kell nyomnom mert senkit nem érdekel a minőség. Itt viszont máris előjön az a problematika hogy pusztán azért mert jó szakember vagy (hosszú távon) nem fogsz kelleni senkinek. Tehát mire vagy kárhoztatva? Versenyezni kell olcsó Jánossal… Vagy csókos vagy és a megfelelő kapcsolati rendszerrel bármilyen helyzetben lesz folyamatos munkád de attól még nehogy azt hidd hogy ez általános és minden szakember dúskál a melóban. Attól hogy neked jól megy még nagyon sok tényleg profit „söpör el a piac” pontosan azért mert a piacot a rövid távú profitmaximalizálás érdekli „nulla befektetéssel” amit olcsójánosokkal lehet a leghatékonyabban megvalósítani.
@LaCCa: Én nem fotózásból élek, hanem egy eléggé egyedi és állandóan sok tanulást kívánó szakmából. Ezért írtam csak, hogy nem fogod tudni (szinte biztosan). Dehogy nézlek én hülyegyereknek. Te máshoz értesz mint én, ennyi.
Én csak azt próbáltam felvázolni, hogy mondjuk egy taxis, fotós szakmához szükséges alapokat könnyű elsajátítani, ezért sokan vannak akik ebből akarnak megélni. De mivel a kínálat nagy, a kereslet meg egyre kisebb (ugye van aki iphone-nal elmegy esküvőt fotózni), az árak is ennek megfelelően alakulnak.
Valóban nem elég, hogy jó szakember vagy egy sokak által űzött szakmában. Valami olyat kell tudnod letenni az asztalra amit más nem, és ügyesen kell eladni magadat.
Az biztos, hogy profi fotós nem lennék. Túl nagy a konkurencia és nem érzem magam elég tehetségesnek. (De hobbi szinten nagyon szeretem a fotózást, és teljesen kikapcsol). Ráadásul ma már mindenki fotós, a híroldalak sem az XY fotóriporter képét hozzák le sokszor, hanem az Z olvasóét aki éppen ott volt ahol az adott esemény történt és felrakta facebookra. Az irány elment a minőségi felől egy mennyiségi irányba. De ugyanez a helyzet az újságírással is…
Na, @LaCCa: személyében csak előkerült még egy… hmmm… szabad ilyet leírni manapság? kommunista eszmékkel rokonszenvező valaki, aki nem a piacgazdaságban, a szabadversenyben hisz, hanem a kartellezésben, az árak mesterségesen magasan tartásában, hogy legyen már meg minden szegény profinak a munkája.
Na nem, kérlek szépen. Ha valakinek a gagyi megfelel olcsón, attól milyen alapon kérnél el sok pénzt? Legyen a profi fotós jó üzletember és tudja eladni a minőséget megfelelő áron annak a rétegközönségnek, amelyik vevő rá. Ha pedig iyen nem létezik, akkor lehet sírni azon, hogy Tavares elvtárs, a zsidó világuralom, az IMF és az ufók rossz irányba viszik a világot, de el kell fogadni és más szakma után nézni. Ennyire egyszerű.
idetlen kialakitasu a taska, amiben a fenykepezot tartom, neha elofordul, hogy eltekeredik a modvalaszto, mert a taska vallpantjaba beleakad, s ilyenkor par pillanatig ertetlenkedem, hogy miert nem a zaridot es a rekeszt allitgatom. Tetszenek azok a modvalaszto tarcsak, amiket csak a tetejukon levo gombot lenyomva lehet tekergetni.
Így kezded: „Szinte az összes kezdő, illetve amatőr (amatőr a szó klasszikus értelmében véve) elköveti ezt a banálisnak nem nevezhető hibát. …”
Szóval, aki amatőr az nem ebből él, az hobbiból készíti fényképeit. Majd, ha eladja azokat, nem lesz amatőr. (Kezdő azért persze maradhat.)
Úgy, hogy inkább csak a profikról beszélj, ha árbevételről is szó van.
@kesztió: Elég meredek eszmefuttatás, hogy aki nemet mondana a kontárságra, az kommunista…
Nem tudom, ti milyen világban éltek, de engem csupa olyan ember vett körül Magyarországon, akiknek a dilettantizmusától a falnak ugrottam volna. Nemcsakhogy nem értenek ahhoz, amit csinálnak, de egyenesen nem is akarnak érteni hozzá. (Legfeljebb a szájuk jár a neten, hogy ők mekkora istenkirályok a szakmájukban. Ez megvan?)
Nem csak fotózásról beszélek! Vagy ti nem jártok ocsmányirodába, nem találkoztok rendőrrel, nem beszéltek ingatlanossal, biztosítóssal, jegyellenőrrel, sofőrrel, nem járatjárok a gyereketeket iskolába, nem találkoztok ordenáré stílusú kereskedővel, szolgáltatóval, megkérdőjelezhető szakmai etikájú orvossal ésatöbbi, ésatöbbi – a fotóst szinte ki is felejtettem már a sorból, pedig én beszéltem olyan „profi” „koncertfotóssal”, aki nem tudta, mi az a blende, és hogyan függ össze a zársebességgel. (Koncert, sötét, bemozdulás, mond ez valamit? Ő volt a profi koncertfotós, akinek volt munkája a helyi lapnál, akinek a száma megvolt a koncertszervezőknek és akinek minden estére jutott megbízás. Szerintetek milyen fotókat csinált? És szerintetek ez kinek volt jó?)
Ha ti ezt mind nem tapasztaljátok, baromi jó nektek. Ha csak nem érdekel, mert így is jó a világ, akkor már nem annyira jó nektek – de nekünk sem.
Ha pedig szerintetek az a kommunista, aki nem üdvözli azt a világot, ahol bármikor, bármilyen körülmények között az ember alá lehet ígérni, és ha 200 forinttal alád ígérnek, akkor bizony ki is rakhatod az ablakba a profizmusodat, mert a kutyának nem kell „ennyiért” – hát, ebben az esetben egyétek meg a világot, amit főztök magatoknak.
Jelzésképp: A méltán kommunizmusáról ismert Svédországban minden létező szakmának, ágazatnak szakszervezetei vannak. Na nem olyan töketlen pénzlenyúlós helyek, ahol holmi marionettek arrafele bazsalyognak, ahonnan lefizetik őket! Ezeknek igen komoly érdekérvényesítő képességük van, jogokat és kötelességeket határoznak meg, kikönyöklik, amit ki lehet, de önszabályozzák is a saját ágazatukat. A kollektív szerződések, szabott árak – és előírt végzettségek, szakmai sztenderdek komenyista világa ez. Ahol Józsit kiröhögik és kiröhögtetik, ha 3 hete vette a fényképezőgépét, de már fotósként írja alá az árajánlatokat.
Régóta nem ismeretlen ez dolog a protestáns munkamorállal megáldott „kommunista” országokban (csupa olyan hely, ami a nemkomenyista Magyarország GDP-jét alig haladja meg): a polgárosodás igen korán kitermelte az ún. céheket – merthogy az soha, semmilyen körülmények között nem járta, hogy „A” jelzésű ifjonc 10 évig inaskodik, csinálja a szar munkát, tanul bele a szakmába, lesi a mestertől a fogásokat, miközben nélkülözik, míg „B” jelzésű ifjonc 10 perc alatt kinevezi magát mesternek, és szarért-hugyért elvállalva bármit, lenyomja a *tisztes munka* értékét. Fel tudjuk ezt fogni? Hogy mi a különbség olcsó munka és rendes munka között? (Igen, többek között az ára. Meg még valami apróság – amiről valahogy mindenki elfelejteni méltóztatik. És az igényesség éppenhogy nem komenyista csökevény!)
De említhetném Belgiumot is, ahol nemcsakhogy pontosan 10x-es áron dolgoztam tördelőként Magyarországhoz képest, de pont ugyanilyen arányban NEM dumált bele a munkámba minden jöttment, aki egyszer már tíz méterről látott Comic Sans betűtípust. Míg Magyarországon… jézusom, a mai napig sikítófrászt kapok azoktól a „profi” kiadói „szakemberektől”, akik a munkámat értékelni és megfizetni voltak hivatottak… Akik nem átallottak azzal zsarolni (próbálni), hogy más feleannyiért megcsinálja, mint én. Aztán mikor megmutatták ennek a másnak a munkáját, hát, sofort felajánlottam, hogy ingyen és bérmentve tartok az egész kiadónak egy gyorstalpalót a szakmájukból, csakhogy legalább minimális szinten képben legyenek azzal, amivel elméletileg dolgoznak, amiből a kenyerüket keresik. Szerintetek mi volt a válasz? Meg voltak sértődve, és kerek perec elutasították, mert erre nekik se idejük, se kedvük, és amúgy is tök fölösleges.
Otthagytam őket a picsába? Ott.
Találtam helyettük jobbat? Nem.
Otthagytam a picsába az országot, ahol az igényesség iránti igény kommunizmus? Ott hát.
Másodszor, és utoljára. Én próbálkoztam, de tényleg. De arra nem vagyok vevő, hogy még utána engem komcsizzanak le. (Nem én vagyok LaCCa, de tökre magamra vettem, mert 4 évig szoptam emiatt a mentalitás miatt. Nevezetesen hogy az egyetlen szempont az, hogy nulla forint nulla fillérbe kerüljön. És ha nem csinálom meg ennyiért, akkor van más, aki még fizet is érte. Halleluja! Lényeg, hogy nincs komenyizmus!)
@hungarisztan: Nézd.
Nagyon szép és hosszú eszmefuttatás volt, szívből gratulálok.
De amíg továbbra is úgy véled, hogy nem a kereslet-kínálat kell hogy meghatározza az árakat, hanem magukat másoknál okosabbaknak, jobb szakembereknek gondoló valakik kartellje (teljesen függetlenül, hogy mennyi alapjuk van rá), addig komenista vagy. Pont. Amúgy ez nem szégyen, a komenizmus is csak egy gazdasági modell, épp úgy, mint a többi.
Amúgy az, amire te gondolsz, a következő módon képzelhető el.
A Magukat a Többieknél Profibbnak Képzelő Fotósok hozzák létre a MTPKFSZ nevű szervezetet, és találjanak ki egy saját logót, amit mintegy minőségtanúsító címkeként használhatnak a munkájuk során. Természetesen csak azokat vennék fel a soraik közé, akik a saját kritériumaiknak maradéktalanul megfelelnek.
Nos. Ha tényleg annyira jók, amennyire hiszik magukat, komoly megrendelő egy idő után csak olyanokkal fog dolgoztatni, akinek a gépén, plóján stb. ott virít a logó. Ha viszont nem a szakmaiságban, hanem a beképzeltségben és a nepotizmusban lesznek jobbak, akkor hamarosan alakul egy konkurens szervezet, ami esetleg tényleg a komoly fotósokat fogja tömöríteni. És hadd döntse el a SZABADVERSENY, hogy melyik logónak lesz nagyobb becsülete…
De amit ti képzeltek, hogy szembe kell köpni azt, aki úgymond leveri az árakat, nettól marhaság és a legszebb kádári időket idézi.
@kesztió: És a dologban az a legszebb, hogy az ilyen „leveri-az-árakat-a-konkurencia” emberek miután kisírták magukat, lemennek a teszkóba/spárba egy jó üveg sörért. Mert ők aztán nem hülyék, hogy a sarkon a Kisker Józsibácsitól vegyék meg 20 forinttal drágábban…