Kerestem egy pénztárcabarát, nagyjából minden hétköznapi eseményre használható zoomobjektívet, amikor rábukkantam a címben megnevezett Tamronra. Mivel APS-C szenzoros fényképezőgépre kellett, ezért egyáltalán nem bántam, hogy csakis ezt a képkört rajzolja ki.
17-50 mm-es átfogása (ekvivalens látószög teljes képmezős gépen 25,5-75 mm-nek felel meg) és konstans F2.8-as fényereje azonnal első helyre tette nálam a listán. Mikor megtudtam az árát, akkor a többi, ilyen vagy olyan szempontból kényszermegoldást, kompromisszumot jelentő optika azonnal kiesett. A bluechip.hu webáruházában bruttó 101 400 forintért beszerezhető lencserendszerre ráadásul öt év garanciát vállal a forgalmazó, ami – ha jól tudom – egyedülálló.
Kértem hát egyet tesztre mondván, ha jól szerepel, egyből meg is tartom magamnak. Az objektív a gyártótól megszokott szerény kis papírdobozkában érkezik. Garanciapapír és napellenző jár hozzá, ami nálam ki is meríti a szükséges plusz fogalmát (persze, egy kis szütyő is jól jött volna, de valljuk be, amúgy is vagy végig a gépen van az obi, vagy a fotós táskában figyel, ahol bőven biztonságban van külön kis bársonytok nélkül is). Kézbevételkor meglepően masszívnak hat a termék – bár anyaghasználata műanyag, annak minősége és az összeszerelés pontossága elismerésre méltó. Teljesen kizoomolt állapotban sincs milliméternyi lötyögése sem a belső tubusnak. A méretére sem lehet panasz, nagyszerűen harmonizál például a Nikon D7000 vázzal.
Amint a fenti két képen látható, a Nikon 50 mm F1.8G tubusa ugyanolyan átmérőjű, mint a Tamroné (persze, a Nikon kisebb szűrőátmérővel rendelkezik) és a hosszuk sem különbözik hatalmas mértékben. A Tamron SP AF 17-50mm F/2.8 XR Di-II LD Asph. 17 mm-es állásban reteszelhető, amire azonban egyáltalán nincs szükség, mert magától – szerintem – soha nem fog kizoomolni a lencserendszer, akárhogy is lóbálom a gépet. Ja, igen: a Tamron beépített AF motorral bír, tehát a belépőkategóriás Nikon vázakkal is lesz automatikus élességállítás. Az AF belül mozgatja a lencséket, az objektív hossza élességállításkor nem változik. Még három mondat erejéig maradva az élességállító rendszernél: nem tetszik, hogy nincs kézi beavatkozásra lehetőség (tehát vagy AF, vagy MF állásban használjuk kizárólag az obit) és élességállításkor forog a fókuszgyűrű. Fotózáskor tehát oda kell figyelni, ne fogjunk rá a gyűrűre, mert akkor kínlódik, nyöszörög a motor. A fókuszálás egyébként közepesen gyors (vagy közepesen lassú) és picit hangos. A kézi élességállítás nem egy nagy élmény a gyűrű igen rövid útja miatt (kb. 40 fokot lehet forgatni).
A Tamron SP AF 17-50mm F/2.8 XR Di-II LD Asph. hátul nem zárt, zoomoláskor a hátsó lencsetag a tubus belsejébe szalad és nagy rést hagy maga mögött (lásd fenti kép). Az írisz hét lamellából áll, melyek nem lekerekítettek (a bokeh mégis kellemes számomra, lásd később):
A 67 mm-es szűrőátmérőnek köszönhetően közepesen drágán csavarhatunk filtereket az objektív elejére. További érdekesség, hogy a tubuson nincs külön jelölés a bajonettel való összeillesztéshez, hanem a gyújtótávolságot jelölő fehér csík látja el ezt a szerepkört is. No, de lássuk, milyen a képminősége a kis Tamronnak! Ehhez egyrészt mesterséges (stúdióban), másrészt természetes (kint, a szabadban) környezetben hajtottam végre vizsgálatokat, hogy például a színi hibákra, a becsillanásokra, illetve a vinyettálásra való hajlam mértékére is fényt derítsek. Első lépésben a peremsötétedés mértékére, azaz a vinyettálásra voltam kíváncsi, mert a természetes képeken itt-ott látszott a sötétedő képsarok.
A fenti animációk az objektív tubusán jelölt gyújtótávolságokon mért vinyettálást szemléltetik a teljes rekeszérték tartományban (f/2.8-f/32). Nagyjából mindenhol ugyanazt tapasztaltam: f/2.8-on jól látható, f/4-en csökkenő, majd f/5.6-on teljesen eltűnő a peremsötétedés.
Bár színi hibákkal fotózás közben nem nagyon találkoztam, pedig azért volt bőven kontrasztos témám is, azért utánajártam a dolognak és nagy meglepetésemre, bizony, a lilás szellemélek bizony jelen voltak az összes gyútávon. Íme:
Ha nagyon kritikus és szőrszálhasogató akarok lenni, akkor 17 mm-es állásban még f/8-f/11 mellett is látszik némi CA. 24 mm-en f/5.6-tól teljesen tiszta a kép, 35 mm-en dettó, majd 50 mm-es végállásban szintén f/5.6 az az érték, ahol már nem látni semmi színi hibát.
A Tamron SP AF 17-50mm F/2.8 XR Di-II LD Asph. [IF] egészen széles értékről indul (ekv. 25,5 mm-es látószög), így hát megnéztem, mekkora a lencserendszer geometriai torzítása. 17 és 24 milliméteren látható a hordótorzítás (ami nem gömb alakú, hanem a sarkokban enyhén hullámos), ami 35 és 50 mm-en enyhe párnatorzításba vált át. Szerencsére a népszerű képszerkesztő szoftverekbe be van építve már ennek az objektívnek is a képjavítása, tehát pár kattintással kiegyenesíthetjük a fotót. Ezáltal a minőségromlás a sarkokban nyilván elkerülhetetlen, de mértéke nem vészes.
A becsillanásokat szépen kivédi az obi – persze, ha radikális helyzeteket teremtünk, akkor ennél az optikánál is elő lehet csalogatni a „flare” hatást, de még úgy sem lesz nagyon zavaró. Kis ügyeskedéssel pedig még művészi értéket is adhatunk általa a képnek.
Végül a stúdióban, tesztábrát fotózva derítettem ki, milyen képe van a lencserendszernek a tubuson jelölt gyújtótávolságokon. Ehhez a teljes rekesztartományt végigkattogtam és a fotó közepét, valamint bal felső sarkát néztem.
17 milliméteren a felvételnek a közepe már f/2.8-on, azaz teljesen nyitott blende mellett is éles; a diffrakció hatása f/16-tól látszik. A sarokban már más a helyzet, itt egészen f/8-ig kell rekeszelni, hogy szép legyen a kép.
24 mm-es álláson is hasonló volt a tapasztalatom, mint 17 mm-en: már f/2.8-cal is éles a kép közepe. A sarokban f/5.6-tól lesz jó, f/8-tól tökéletes a fotó.
35 milliméteres állásban teljesen nyitva még egy picit lágy a rajza a Tamronnak, ám egy FÉ-t rekeszelve, azaz f/4-en már itt is éles a rajz. A sarokban f/5.6-f/8 mondható már jónak.
50 milliméteren szintén egy FÉ-t kell rekeszelni ahhoz, hogy a fotó közepe borotváljon (tehát F4-en már éles a kép). F16-on erősen látszik a diffrakció hatása, a rajz kezd lágyulni. A felvétel sarkaiban f/8-tól élesek a részletek. A fenti képeket stabil háromlábról, rekeszprioritásos módban, 2 mp-es időzítővel és kézi élességállítással készítettem kinagyított élőképes ellenőrzés mellett egy Nikon D7000 vázzal.
Végül egy pár képminta, melyeket azonban a blogmotor miatt le kellett méreteznem, hogy fel tudjam tölteni a blog.hu szerverére.
Értékelés
A Tamron SP AF 17-50mm F/2.8 XR Di-II LD Asph. érdekes egy jószág. Laborban méregetve, vizsgálgatva, tesztábrákat lövöldözve messze nem tökéletes, ugyanakkor a valós életben, amikor fotózni kell, szép fotókkal képes kényeztetni tulajdonosát. Nem tetszik a régies AF motor, ami vagy-vagy elven működik (vagy manuális, vagy automata módban, nincs lehetőség belenyúlni az automatika dolgába), picit hangos (nyöszörög) és valamivel lassabb, mint a CaNikon saját rendszerei. Ugyanakkor építési minősége kiváló; annak ellenére, hogy műanyagból van a tubus, lötyögésnek a leghalványabb fokával sem találkozni, a kapcsolók (AF/MF és retesz) pontosan, határozottan működnek. A lencserendszer képe kontrasztos, színvilága kellemes, a valóságtól nem elrugaszkodott. A bokeh (háttérelmosás) nekem nagyon tetszik – ez persze ízlés kérdése. De egyértelműen a két legnagyobb ütőkártyája a konstans f/2.8 induló fényérték és a kedvező ára. Egy Nikon D7000 méretű és tömegű vázzal nagyon szépen harmonizál a Tamron méretben és súlyban egyaránt. Negatívumai ellenére merem ajánlani mindazoknak, akik még nem nyerték meg a lottó ötöst, de szükségük van egy szinte mindenre alkalmas gyújtótávolsági tartományra, valamint nagy fényerőre.
Tamron SP AF 17-50mm F/2.8 XR Di-II LD Asph.
Nekem bejönne a 2.8-as fényerő miatt, és amúgy is, a Canon kitobinál azért messze jobb… (Bár remélem, nem a kitobinál lassabb a fókusza 😀 ) És tényleg szép a bokeh.
Csak ne lenne 100 ropi 🙁
@ColT: ne hülyéskedj már, egy 17-50-es fix f/2.8as obi mennyi legyen? szerintem baromi jó áron adják! +25 ezerért stabisat is kapsz belőle. a canon 3,5-szer, a nikon 4-szer többe kerül!
@MLaca: Ja, obik között persze, hogy jó ára van, csak a 100 ezer, meg a pénztárcám között tátong némi szakadék 😀
Grat, jól sikerült kis teszt, látszik hogy igyekeztél egy hiteles, elfogulatlan tesztet készíteni (szerintem sikerült is). Tudom nem csak rajtad múlik, de jó lenne még pár ilyen teszt. Az objektívről meg annyit hogy én is nézegettem és ár/értrék arányban szerintem is nagyon jó, de aztán mégse ilyen lett.
@GaPeti: köszi! mit vettél helyette?
Szia Laca!
Gondolom, probalgattad a fokuszpontossagot is. Kellett finomhangolni a cuccost esetleg?
Jo ez a T. 17-50, ha egyutt tud elni az ember a tamronos kompromisszumokkal. Igazan beszallhatna a Tamron az mFT-be is.
@Szulita28: hi. nem kellett semmit állítani. rácsavartam a vázra és kattogtam vele.
@MLaca: Hát először egy Sigma 17-70mm F2.8-4 DC Macro OS HSM objektívem volt, amit nagyon szerettem és nyugodtan ajánlok mindenkinek, hasonlóan a Tamronhoz nagyon jó alapobjektív, jó az ár/érték árnya, egyedüli hibája hogy nem fix 2.8-as. De aztán egy kiállításon kipróbáltam a Canon EF-S 17-55mm f/2.8 IS USM objektívet és egyből beleszerettem, egy ‘kis’ gyűjtögetés és a Sigma eladása után sikerült megvennem. Igaz kétszer annyiba kerül mint a Tamron vagy a Sigma hasonló objektívje, de valóban nagyon jó objektív. Nagyon fényerős, szép rajzolatú és valahogy a képek színvilága is sokkal szebb, szerintem az árán kívül nem lehet belekötni semmibe. Ha nagyon szőrszál hasogató akarok lenni akkor mégis, a nagy méret és súly nem előny és nem adnak hozzá napellenzőt (eredeti gyári 10e Ft) ami elég nagy szégyen. Tudom sokan rosszul lesznek az árától, de amikor meglősz egy olyan képet amit egy olcsóbb objektívvel nem vagy csak gyengébb minőségben tudtál volna elkészíteni, olyankor minden pénzt megér!
@MLaca: Irigylesre melto 🙂
Mennyire furcsa a D7000+17-50 paros az X-E1 es GH3 utan? Meglepett, amikor lattam, h mit szereztel be mindenesnek, de en is elgondolkodtam rajta kicsit.
@Szulita28: semennyire, nekem régen is volt d7000 nikonom és imádtam. a gh3 is megvan még.
@MLaca: És mi a szubjektív véleményed, ha megkérdezhetem, az X-E1+18-55-ös kithez képest? Összevethető vele a Nikon+Tamron páros optikailag-képminőségileg, vagy a Fuji érezhetően jobb? (vagy pont hogy a Nikon?)
a tamron élesebb képű, a fuji kicsit „álomszerű”, nem életlen a képe, hanem egyedi. kb. egy minőségűek.
@MLaca: Köszönöm
A Sigma 18-200-asomhoz képest gagyibbnak hatnak a műanyagok, a képminőség viszont érezhetően jobb.
érdekes, mert számomra meg anno, ami volt sigmám, az tűnt olcsóbbnak. mármint a plasztikok.
Neked mennyire vállt be?
Miért nem a stabisat vetted?
a stabisnak állítólag rosszabb a képminősége (tesztek szerint is), és ráadásul az IS plusz hibalehetőség. no, meg az ár..
részemről most már mindegy 🙂
megvettem a stabist.
5 évig nem érdekelnek a hibák 🙂
de csak akkor 5 év, ha regisztrálod a cuccot!
Fordult már elő nálad olyan hogy élesre álltál egy tárgyon félig lenyomott expógombbal újra komponálod a képet és nem exponál a gép? Hanem újra fókuszál és akkor engedi elexponálni a képet?
nem