Valahol érthető, hogy nagyon vigyázunk a nehezen összekuporgatott forintokból megvásárolt dolgainkra, de be kell lássuk, a fényképezőgép és kiegészítői munkaeszközök, szerszámok, melyek vagy professzionális, vagy amatőr szinten a hétköznapi használatra tervezett termékek. Most nyilván nem a dédnagypapi Leica Luxus I fotómasinájáról beszélek, mert az legrosszabb esetben is üvegvitrinbe való, hanem az új, digitális gépekről.
A hozzá nem értő már elhűlve hápog, ha valahol olvassa „ez a gép bizony fagyálló, akár -5°C-ban is használható” – emberek, gondolkozzunk már kicsit! Az elektronika – főleg a processzorok és a memória – sokkal jobban szereti a hideget, mint a meleget, tehát a fényképezőgépnek, amit kiviszünk akár egy hideg téli estén fotózni, semmi baja nem lesz, ha nem jut nedvesség a masina belsejébe. Ez halmozottan érvényes az időjárásálló vázakra, hiszen azokba még a lecsapódó pára sem jut be. Ami viszont valóban nem szereti annyira a hideget, az az akkumulátor. Érdemes tehát egy túra során az akkut kivenni a gépből és azt egy olyan zsebben tárolni a használatig, ami testünkhöz közeli, így mindig melegen van tartva, nem veszti el olyan hamar a feszültséget.
Nem simogatni, hanem használni kell, bírni fogja! (A képen a Nikon D800 magnéziumötvözet váza látható)
Ahová télikabátban gyalog el tudunk sétálni szétfagyás nélkül, oda a gépet is magunkkal vihetjük, nem lesz baja. Aki nagyon félti gép-szerelmét, az tegye be egy vízálló nejlonba, akkor tuti nem jut be a nedvesség a készülék elektronikájához. Ha viszont túlzottan féltjük az éves fizetésnyi összegért megszerzett szerkezetet, és soha nem visszük magunkkal, „nehogy vizes, saras, koszos, poros legyen”, akkor saját magunkat fosztjuk meg a fotózás örömétől és a legszebb pillanatokról, helyszínekről, témákról maradunk le butaságunk miatt. Ez olyan, mintha az autószerelő megvenné magának a lehető legjobb szerszámokat, de csak a szerszámos ládában nézegetné őket, nehogy kicsorbuljon a csavarhúzó éle, nehogy megkopjon a franciakulcson a felirat.
És hogy most miért fakadtam ki? Mert már megint olvastam egy ostoba posztot arról, hogy egy gép „hihetetlen módon túlélt négy órát a -5°C-s fagyban” – Úristen! Mekkora csoda! (unottan ásító, kissé mérges, mert hülyére vették szmájli)
