A természet, de leginkább az állatok fényképezése gyakran fáradtságos és nehéz sport – mi sem bizonyítja ezt jobban annál, mint a nem is olyan rég történt eset, ahol a fotósnak egy fiatal szarvasbikával gyűlt meg a baja. Az incidens a Cataloochee-i völgyben történt a Great Smoky Mountains Nemzeti Parkban, ahol az említett fiatal szarvas úgy döntött, balhésan kezdi a napját.
Tedd le azt a gépet!
A parkba látogatók szívesen veszik lencsevégre az esetenként nem is olyan félénk vadállatokat, mint tette ezt a történetünk másik főszereplője, aki egyébként tisztes távolságból kattintgatott. A szarvas felfigyelt az önfeledt fotósra, majd egyre közelebb férkőzött hozzá és elkezdte a fotós felszerelést szaglászgatni. Egy kis idő után az állat magabiztosabb és agresszívebb lett, majd elkezdte öklelgetni a fényképészt. Szerencsére a fiatal bika csak kóstolgatta emberünket, aki azonban így is kellően meg lehetett ijedve – szerencsére megtartotta lélekjelenlétét és nem kezdett el vadul hadonászni, vagy a szarvas felé nyúlni.
„Az első gondolatom az volt, hogy „Jézusom, nagyon közel jön ez a szarvas”, de már korábban is voltam hasonló helyzetben különösebb problémák nélkül. Reménykedtem benne, hogy ha nyugodt maradok és nem mozgok, akkor elmegy majd mellettem az állat. Amikor azonban lehajtotta a fejét és a hegyes szarvaival irányomban hadonászni kezdett, csak az járt a fejemben, hogy védjem létfontosságú szerveimet és lent maradjak – úgy gondoltam, azzal, ha felállnék, csak jobban provokálnám és nagyobb támadási felületet nyújtanék. Valószínűleg a védekező testtartásommal némileg felbőszíthettem, mert a lehajtott fejem azt jelezhette felé, hogy meg akarok vele vívni. Egy idő után elkezdtem komolyan félni, de ugyanakkor bedühödtem, mert csak nem akart leszállni rólam a fiatal állat. Ekkor nyújtottam ki felé a karomat, hogy eltoljam magamtól. Addigra szerencsére odaért a parkőr is, aminek nagyon örültem.” – mondta a fotós.
Mi hát a tanulság a sztoriból? Valószínűleg az, hogy tartsunk mindig elegendő távolságot a vadállatoktól. Jelen esetben is, ha nem érkezett volna meg időben a „felmentő sereg”, nagyon hamar nagyon csúnya vége lehetett volna az incidensnek. Fotósunk az ijedtség ellenére jó humorérzékről tett tanúbizonyságot: „az vígasztal, hogy legalább bikának, s nem tehénnek nézett”. (Forrás: petpaixel.com)
Csak annyi kellett volna hogy valamelyik kocsi elindul feléje és elfut a szarvas. De azok csak röhögtek rajta.
ilyenekre mindig beírja valamelyik troll, hogy „én paszmeg a 45-ösömmel szarrá lőttem volna a gecit vazz”
én paszmeg a 45-ösömmel szarrá lőttem volna a gecit vazz
amúgy meg ennyire erővel tényleg odamehetett volna a másik kocsi is, ami a háttérben baszott megmozdulni
Biztosan nem kérdezte meg, hogy lefotózhatja-e.
el kell kapni mindket agancsat, megcsavarni oldalra, foldrevinnia gecit, utanna mar nem lehet gond 🙂
szerintem ez a szarvas egy kicsit sem volt agresszív. Nekem inkább játékosnak tűnt.
Párszor fejbe rugod vagy hason , és elmenekül .
Eléggé egyértelműen játszott a szarvas vele… ha agresszív lett volna, akkor pár próbálkozás után felnyársalja a fickót.
Tényleg annyi kellett volna, hogy egy kocsi odamenjen, vagy dudáljon egyet.
A lehajtott fej pedig egyértelmű felhívás a küzdelemre szarvaséknál, ezt egy fotósnak azért nem árt tudni. Amikor felállt az ürge, odébb ment a szarvas. Ezt kellett volna már előbb megtennie és elmenni, mert az megfutamodás, és a szarvas nem ragadozó vadállat, hogy leterítse a menekülőt.
A szarvast az eset után kilőtték a „látogatók biztonsága érdekében”.
Mint az állatkerti tigrist, akihez bemászott egy idióta.
Teljesen jogos. Végül is, ha az erdőben belelépsz egy hangyabolyba, akkor irtsd ki a hangyákat, mert minek vannak ott? Veszélyeztetik a pihenésedet.
@Mazlee: Pontosan, csak játszott. Ellenkező esetben a fotós nyakán, fején, hasán nagy szúrt és hasított sebek lennének.
Az állatok szelídségéért pedig a látogatók is tehetnek, akik etetik a vadakat. Nem lennék meglepve, ha itt is élelemmel csalták volna oda a vadakat. És mint ahogy az előbb említettem, ezt a szarvast kilőtték az eset után, mert „veszélyes”.
A fotósok közül is sokan élnek az odacsalogatás módszerével. Pl. a madárfotózásnál előszeretettel tesznek ki eltört lábú, gerincű egeret, hogy a fájdalomtól és életösztöntől kapálózó kisemlős odavonzza a ragadozókat, hogy aztán azokról „szép” kép készülhessen, amint lecsapnak.
Ez jusson eszetekbe a „spontán” képeknél.