Az adatmentés általában minden felhasználási területen és minden felhasználónak létfontosságú kérdés (kellene, hogy legyen), hiszen az adatvesztés a legtöbb esetben igen megrázó élmény tud lenni – a profiknál hatalmas összegek úszhatnak el, az amatőröknél, magánfelhasználóknál pedig eszmei veszteséggel lehet számolni. Érdekes kérdés ez, hiszen sokan úgy vannak vele, hogy „á, velem ilyen úgysem fordul elő”, vagy „á, nekem nincsen semmi fontos adatom”, ezért nem is költenek a biztonsági hálóra, holott – példának okáért – a gyerkőcök születésétől fogva szépen bedátumozott, katalogizált képeket az elmúlt tíz évből mondjuk nem biztos, hogy fájdalommentes lenne egyik pillanatról a másikra elveszteni. De a profi fotós sem örülne neki, ha ne adj’ Isten, egy betörés során eltűnne 5-6 év munkája (esküvőfotók, tárgyfotók stb.).
Mit tehetünk hát annak érdekében, hogy megelőzzük a(z anyagi) katasztrófát? Elsősorban kövessük például a 3-2-1 backup koncepciót! Ennek tükrében készítsünk összesen három másolatot fájljainkról (tehát egy eredeti és két másolati példányunk legyen), melyek közül az egyiket fizikailag más helyen tároljunk, mint ahol a gép van. Ideális esetben ebből a buliból kihagyjuk az írható CD-ket és DVD-ket (meg úgy en bloc az írható lemezek összességét, ugyanis a legjobbak is pár év alatt tönkremennek), s helyettük merevlemezeket használunk. Kapacitás/ár arányuk is sokkal jobb a merevlemezeknek, mint bármi más adattárolónak, ráadásul a HDD-k minden pécével kompatibilisek (vagy ha nem, hát olcsó átalakítóval azzá lehet tenni őket). Legegyszerűbb módja a fizikai másolatnak, ha egy külső HDD olvasó keretet USB vagy E-SATA (vagy Thunderbolt, Firewire – mindegy) porton összekötünk a gépünkkel, majd a belső merevlemez tartalmát egy az egyben átmásoljuk a külső vinyóra, majd a másolás végeztével azt elcsomagoljuk antisztatikus zacsiba és betesszük a fiókba.
Ha több pénzt szánunk az adatmentésre, akkor vehetünk akár egy kis szervergépet, vagy NAS-t, ami egész nap elzümmög a lakás/iroda egyik sarkában, közben a telepített backup szoftver automatikusan szinkronizálgatja a fájlokat a gép(ek) és a kiszolgáló közt. Ennek a megoldásnak a hátránya, ha nem egyszerűen külső vinyóként akarjuk használni a szervert, akkor érteni kell egy bizonyos szinten az adatmentő, szinkronizáló szoftverekhez, vagy meg kell bíznunk egy szakembert a konfigurálással.
No, szóval megvan már a másolatunk is fontos adatainkról, de még mindig nem dőlhetünk hátra, nem nyugodhatunk meg teljesen. Egy lakástűz, egy betörés során még mindig odaveszhet az összes adat, hiszen egy helyszínen van minden fizikailag. Most jön képbe a második másolat, azaz adataink harmadik példánya. A lehető legbutább megoldás, ha egy harmadik merevlemezre felmásoljuk a fájlokat, majd megkérjük szüleinket, testvérünket, hogy hadd lehessen nála a fiókban a cucc. Persze, ez is jobb a semminél, de nem igazából rugalmas az adatkezelés. A szélessávú internet korában (amíg meg nem adóztatják jól..) fontos szerephez jutnak a felhőszolgáltatók, ahol havi-éves díjért cserébe tárhelyet bérelhetünk (például a Google Drive, a Dropbox stb.). Az ilyen tárhelyre feltöltött fájlok bárhonnan, bármikor hozzáférhetőek, és a megfelelő szinkronizációs szoftverrel állandóan frissen tarthatóak. Ha több pénzt szánunk a dologra, akár saját szervert is kihelyezhetünk egy webszolgáltató szervertermébe (például a VE-Matéria Számítástechnikai Kft.-hez), ahol akkora tárhely áll rendelkezésünkre, amekkorát csak szeretnénk.
Most, hogy már fizikailag összeállt a fájlmenedzsment, elgondolkozhatunk azon, melyik backup módszer ideális részünkre:
- Szinkronizálás: két példányban meglévő adatok kétirányú frissítése. Ha az A meghajtó frissül, úgy a B is, és fordítva. Ha törlünk egy fájlt a B meghajtón, akkor az A meghajtón is törlődik. A fotósok számára nem ez a legjobb megoldás.
- Tükrözés: két teljesen azonos példány létrehozása, ami csak A->B irányban frissül. A B meghajtó bitre megegyezik az A meghajtóval tartalmilag – ha az elsődleges meghajtó megsérül, tönkremegy, csak betesszük a másodikat (B-t) a helyére és onnan folytatjuk, ahol abbamaradt a munka. Nincs kiesés sem időben, sem anyagban. Ez az ideális megoldás fotósoknak.
- Másolás: az összes fájlt átmásoljuk A-ról B-re. Ha bármi változás van bármelyik meghajtón, azt a másik nem észleli, nincs köztük semmiféle kapocs. Ezt akkor használjuk, ha például havi, vagy éves munkát mentünk le és teszünk el; naprakészek ezzel a megoldással nem leszünk, nem ajánlatos módszer.
- A „klasszikus” backup: tömörítve elteszünk minden fájlt (a törölteket is, a többszörösen módosítottakat is – az összes fájlt, amivel valaha dolgunk volt). Ez a megoldás iszonyatos mennyiségű tárhelyet igényel, és csakis egy megfelelő szoftveren keresztül lesz kezelhető (lassan). Ez a külső helyszínen való tárolás ideális formája.
A lényeg: ha vannak adataid, amik számodra, vagy ügyfeleidnek fontosak, akkor készíts róluk másolatot! Legalább egyet, de ideális esetben kettőt, amiből az egyik mondjuk felkerül a felhőbe, hogy bárhonnan és bármikor hozzáférhess. Jegyezd meg jól, hogy csak kétféle adatvesztés létezik: a már megtörtént és a még meg nem történt. (Készült a photofocus.com cikke alapján)
