Csakúgy, mint más szakmákban, a fotósok is szeretnek néha ködösíteni, köntörfalazni, és előszeretettel használnak olyan kifejezéseket, melyeknek a valódi, igazi jelentéseit csak a bennfentesek értik. Figyelem, ne tessék halálosan komolyan venni! (Forrás: petapixel.com)
FAP (Fine Art Photography – szép- és képzőművészeti fotográfia): Fekete-fehérben kivitelezett, hosszú expozíciós idejű felvételek tengerpartokról illetve vasúti vágányokról. Szinte kizárólag olyan fotósok űzik ezt az ipart, akik el akarnak szakadni a „tömegtől”; céljuk a mesterien kivitelezett fényképek megvalósítása a lehető legunalmasabb témáról, ami létezik.
Csúcsfény (high key): Képzeljünk el egy magányos fát (vagy egy magányos facsoportot) egy havas domboldalon – erről szól az egész történet; nem utolsósorban azért, mert a „művész” elrontotta az expozíciót, kiégette a témát, s így utólagosan, magyarázkodással védte a mundért a „csúcsfény fotográfia” kifejezéssel.
Mono: Olyan fekete-fehér(ré alakított) iszonyatosan sz@r kép, amit a fotós így próbál menteni.
A figyelemnek az előtérbe vonása: Fadarabok, ágak, tengeri alga, kagylók és más épp elérhető törmelék (szemét), amit a fotós akarata és igénye szerint helyezhet át a tett helyén olyan pontra, ahonnan a valójában fotózni kívánt hátteret megörökítheti. Általában a tengerpartot fényképezők szívesen alkalmazott trükkje, akik képesek akár arra is, hogy egy kétméteres (s vagy kétszáz kilós) farönköt kilométeres távokon húzzanak maguk után, csak hogy meglegyen az elképzelésük a nap végére, és kevésbé legyen unalmas az a tengerparti Naplemente.
Üveg: A hipszter szava az objektívre.
HDR: Egy olyan több expozícióból álló kép, amit a fotós annak reményében követ el, hogy így majd hátha elfogadhatóbb lesz az agymenése arról az elhagyatott keletnémet bevásárlóközpontról. A HDR hírneve a fotósok világában csupán hajszállal jobb, mint Zoráné a mai tinik zenevilágában.
Boudoir: Enyhén túlsúlyos, nyakatekert testhelyzetekben, melltartóra és bugyira vetkeztetett hölgyek feszengése míves ágykereteken. Szükséges hozzá: lágy, sejtelmes fény, igen nyomatékos peremsötétedés (vignettálás), és komoly utómunka, hogy a maradék emberi vonásokat is lefotosoppoljuk az alanyról. Az eredmény körülbelül olyannyira erotikus, mint egy színes, Full HD-s, exkluzív kolonoszkópia.
Fény-festés: Általában egy 30 másodperces expozíció, amin egy tag égő acélgyapotot pörget egy spárga végén valahol egy bányában, vagy csatornában. A végeredmény pedig ennek megfelelően egy 30 másodperces expozíció, amin egy tag égő acélgyapotot pörget egy spárga végén valahol egy bányában, vagy csatornában.
Szörf-fotózás: Hullámok belsejében készült képek gyűjtőszava. Általában unatkozó, ráérő arcok készítik egy GoProval; hosszas kísérletezés eredménye, ahol 500-ból ha 1 kép vállalható lesz. Egyetlen kivétel Clark Little munkássága, aki a Hawaii szigetek környékén tevékenykedik.
Utcai fotózás (Street Photography): Csövik és utcai árusok tudomásuk nélkül készült arcképei. Az elkövetőkre jellemző a szakáll és a Leica márkájú fényképezőgép.
SOOC (Straight Out Of The Camera – „így jött ki a gépből”): Épp hogy csak annyi utómunkával megáldott fotók, hogy még ne lehessen rámondani, hogy HDR.
Éjszakai felvétel: A Tejút (vagy a Hold).
Vihar-vadászat (Storm Chasing): Rossz időben készült felvételek, melyek központi témája a villámok és a fura felhők. A vihar-vadászok általában könnyelmű módon hajtanak keresztül egy-egy vihar szemén, hogy lefotózhassák azt, ami akár halálukat is okozhatja.
Utazást megörökítő fényképészet (Travel Photography): Képek nyaralásainkról, melyeket okostelefon helyett dSLR géppel készítettünk.
Film: Egyesek azt a téveszmét kergetik naphosszat, hogy ha az idejétmúlt filmre fotóznak, akkor attól értékesebb lesz a fotójuk, mintha okostelefonnal lőtték volna.
Kitobjektív: Becsmérlő jellemzője azon objektíveknek, melyeket szettben kaptunk dSLR fényképezőgépünkkel. Az említett lencserendszerekről gyakran mondják, hogy kukaszökevények.
Drónos fotózás: Laza (és gyors) módja annak, hogy 150 000 forintot belereptessünk egy tóba.
Bokeh: Japánul „elmosódott pacák”.
Trófea fotó (Trophy Shot): Fotózás olyan helyeken, amiket már csilliószor örökítettek meg előttünk mások is. A legtöbben azt hiszik, ők majd szebben, jobban fogják megörökíteni a rojtosra fotózott témát, mint mások.
Fél-professzionális (Semi-Pro): Egyszer eladott egy fotónyomatot a haverja anyjának..
Professzionális: fotel-szörfölő édesanya, aki vett egy belépőszintű dSLR szettet, hogy megmeneküljön az unalom elől, s most 100 000 forintot kér azért, hogy lekapja terhes barátnőjét, vagy annak kutyáját.
Tájkép fotós: Fél-autista személy, aki szeret hosszabb ideig egyedül lenni, de nem tud horgászni.
A titkos helyszín: Olyan helyszín, amit féltékenyen őrzünk, mert azt hisszük, csak mi vagyunk méltóak arra, hogy rojtosra fotózzuk méltóságosságát. Az említett helyet gyakran leplezik le ismerőseink a Facebookon: „Ez nem a régi kacsaúsztató Érden?” felkiáltással.
Instagram: Az a weboldal, ahová dSLR gépekkel készített ételfotóinkat feltöltjük, s melyekről azt állítjuk (hazudjuk), okostelefonnal készültek (csak épp elfelejtettük kivenni a masina nevét a JPEG EXIF-jéből..).
