Menü, Működés I.
A D7200 menüje pontosan ugyanolyan kialakítású, mint az összes többi újabb keletű Nikon dSLR vázé, azonban a D7100-hoz képest a videós rész egy külön menüpontot kapott. Ez valószínűleg annak is köszönhető, hogy a gyártó végre kezdi komolyan venni a mozgóképfelvételi funkciókat – vagy nem (lásd később).
A menürendszer immár hét főbb menüpontra duzzadt: visszajátszás, fényképezés, videofelvétel, egyéni beállítások, beállítások, retusálás, saját menü. Amint azt fentebb említettem, itt is ugyanaz a kép fogad, mint más Nikon dSLR váznál, ezért csak az újdonságra, a videofelvétel menüjére térek ki.
Videózásnál két igazi újdonságot is kapunk: az egyik az 50/60 kép/mp-es képfrissítési frekvencia Full HD felbontás mellett (lásd még majd később), a másik pedig a Picture Control alatt található „Flat”, azaz „Egyenletes” színvilág, ami egyrészt szélesebb dinamikájú felvételeket tesz lehetővé, másrészt megkönnyíti az utómunka során a színezők dolgát a videóval. Választhatunk képterületet (DX, 1,3x képkivágás), külön beállítható a mozgókép ISO értéke és zajcsökkentése, de készíthetünk time lapse videót is (a fotózásnál is elérhető ez a funkció, ám ott a gép nem fűzi össze a képkockákat mozgóképpé) stb.
A Nikon D7200 két gyorsmenüvel rendelkezik. Az egyik, egy az aktuális általános paraméterekről áttekintést nyújtó oldal, az „info” gomb megnyomására jelenik meg. Ez az oldal nem interaktív, azaz csak elénk tárja, hogy melyik funkcióhoz milyen érték társul. A másik, egy a főmenühöz hasonló oldal, ahol az értékeket módosítani is lehet, az „i” gombra jön elő.
És ha már szóba került a „Flat” színmód, lássuk is, hogyan viszonyul ez az „Egyenletes” (én inkább az angolhoz hasonlóan „laposnak” nevezném) a többihez. Még a kis képekről is szépen lejön, hogy leginkább a „Semleges” színsémához hasonlít, de itt a sötétebb részek jobban ki vannak emelve, illetve a világosak le vannak tompítva – a teljes kép jellege valóban „lapos” lesz tőle/általa. Ráadásul, akinek még ez a séma sem eléggé semleges, az tovább szerkesztheti, majd el is mentheti módosítottként.
Korábban, már a D7100-nál bemutatkozott az 1,3x-os képkivágás mód, ahol a 24 MP-ből 15,36 MP lesz (4800 x 3200 pixelesek az így készített fotók – a RAW állományok is). Ennek egyrészt akkor van értelme, ha épp nincs kéznél egy hosszabb objektív, így 1,3-szorosára „meg tudjuk nyújtani” a gyújtótávolságot (persze, csak a látómezőnk változik, akár az utómunka során is kivághatnánk ezt a felületet a 24 MP-es, DX formátumú képből), másrészt akkor, ha az összes AF mezőt használjuk. Ekkor ugyanis ezek a mezők elég szépen lefedik a képalkotási területet, így egy gyors mozgású téma sokkal könnyebben lekövethető:
A Nikon D7200 összesen 51 AF mezővel rendelkezik, melyek közül a középső 15 kereszttípusú. Ez eddig semmi extra, láttunk már ilyet, ehhez hasonlót, és ennél jobbat is. Ami azonban igenis komoly előrelépés a D7100-hoz képest, hogy itt már az összes, tehát mind az 51 AF mező -3 FÉ-ről indulva munkára fogható! Hogy ez mit jelent a valós felhasználás során? Nos, majd kicsit később, a képmintáknál látható lesz pár felvétel, amit a Pálvölgyi barlangban készítettem – minden fotó AF segédfény nélkül, automatikus élességállítást használva jött létre úgy, hogy az esetek több mint 90%-ban tökéletes lett a képélesség, a fényképezőgép ott állt élesre, ahol szerettem volna. A fókuszálás sebességére sem lehet panasz: gondoljunk csak bele, hogy már a D300S AF rendszere is nagyon sok területen megfelelt, a D7200-é pedig „fényévekkel” jobb.
A TTL fénymérés szenzorja maradt a régi 2016 pixeles, ami bár elég tisztességesen teszi a dolgát, mégis esetenként kissé zavarba jött, amikor például a Várban, az esti fények mellett kellett automata módban záridő/rekeszérték fölött dönteni. Megesett, hogy egy-egy témát kétszer kellett megörökíteni, mivel az első kép túlexponált lett. Ilyenkor a második expozíció immár szinte minden esetben tökéletesre sikeredett:
