Videofelvétel és Értékelés
Ó, hol vannak már azok a régi szép idők, amikor a fényképezőgépekkel még csak fényképezni lehetett! Azonban kár siránkozni, hiszen a videofelvétellel teljesen új lehetőségek nyílnak meg. A vdSLR irányvonalat azonban nem a Nikon indította el, de – egyelőre – még csak nem is forradalmasította, sőt! A Nikon igazából a D800/E-vel kezdte el erősíteni tükörreflexes fényképezőgépeinek mozgóképes oldalát, azonban a konkurencia is igen keményen felfejlődött az évek során. Most ott tartunk, hogy a Nikonnak is vannak olyan tükrös vázai, melyek hozzák „az átlagot”, s ha épp nem is a képminőséggel, akkor az elérhető funkciókkal van némi lemaradás. Szerencsére a gyártó kezdi komolyan venni a videózást is, hiszen az amatőrök mellett egyre több profi fotós egészíti ki portfólióját mozgóképekkel. A D7200 már igen komoly felkészültségi szintet mutat, hiszen nem csak mikrofon bemenete, hanem fejhallgató kimenete is van, és a HDMI aljzaton is szépen mennek ki a bitek. Sőt, nem csak hardver, hanem szoftver fronton is egyre hangsúlyosabb a videózás: amint azt fentebb már írtam, a D7200 menüje külön videós szekciót is kapott, ahol igen sokféle paraméterrel lehet beállítani ténykedésünket.
Amint a fenti képösszeállításon látható, megadhatjuk a gépnek, hogy melyik foglalatban lévő SD kártyára mentse a mozgóképet, beállíthatjuk a legfeljebb 1920 x 1080 pixelnyi felbontású videónál, hogy annak mekkora legyen a képfrissítése. És itt meg is kell állnom egy kicsit. A műszaki leírásban szerepel, hogy a D7200 már akár 60 fps-t is tud Full HD-ban, azonban ehhez a képfrissítéshez DX-ről 1,3x képkivágás módra kell átállni, csak akkor válik elérhetővé a Full HD @ 50p/60p beállítás. Miért? Menjünk tovább! A videó minősége lehet kiváló és normál – ez is eléggé ügyetlen megfogalmazás szerintem. Lehetett volna bitrátát is írni, és lehetett volna a kettő helyett mondjuk háromféle érték. A mikrofon érzékenységét rábízhatjuk az automatikára, vagy magunk is belőhetjük előre manuálisan. A frekvencia érzékenységet is megadhatjuk annak tükrében, hogy mi lesz a téma. Ha egy párbeszédes interjút szeretnénk megörökíteni, ott értelemszerűen érdemes „emberi hangra” venni a formát. Aktiválható a szélzajcsökkentés is, de ha már úgyis külső mikrofonnal dolgozunk (ugye igen?), akkor jobb megoldás a „döglött macska”, azaz a szélfogó, amit általában adnak a mikrofon mellé. Aztán ott van az az ominózus képterület, ami 24 x 16-ról 18 x 12-re leveszi a méretet, cserébe az ekvivalens gyújtótávolság (inkább mondjuk látómezőnek) 1,3-szorosan megnő (látómező esetében csökken). Természetesen itt is egyénileg beállítható az összes színséma, többek közt az „Egyenletes” (Flat) is.
Felvétel indítása előtt váltsuk át a gép hátoldalán található kapcsolót videó állásba, majd nyomjuk meg az élőképet indító gombot. Ezután tekerjük a módválasztó tárcsát a kívánt pozícióba (P, A, S, M elsősorban), majd állítsuk be az élességet (vagy bízzuk az automata, de lassú kontrasztérzékelésre), és végül nyomjuk meg a felvételt indító gombot. Akármilyen módban indítottuk el a felvételt, közben csak a záridő és az ISO érték változtatható meg, a rekesz nem. A rekeszértéket csak akkor tudjuk módosítani, ha kilépünk a felvételből és kilépünk az élőképes módból. Miért? A Nikon nagyobb modelljeinél erre nincs szükség, miért kell hát mesterségesen lebutítani a D7200-at? Nem értem.
A képminőség ebben a kategóriában átlagos, 1920 x 1080 @ 29,97 fps alatt az adatsűrűség 21,5 Mbps, a hangsáv sztereó, 48 kHz-en 1536 kbps. Tesztvideó.
Értékelés
A Nikon D7200 egy nagyon ütős fényképezőgép lett. Külsőleg a D7100 bevált formáját és kezelőfelületét kapta; itt már csak a markolaton lehetne finomítani a cikkben említett okok miatt. Tetszett, hogy a gombok kiosztása egyénre szabható, hogy minden funkciónak megvan a saját dedikált nyomógombja, tárcsája. Tetszett a jó optikai kereső, amiben minden szükséges információt megkapunk az expozícióról. Szolgáltatások terén is bőségesen „meg van tömve” a készülék, tulajdonképpen nincs olyan feladat, amit ne tudnánk elvégezni. A gyártó végre kezdi komolyan venni a videós funkciókat, és mégis lebutította a D7200-at (nem létező rekeszállítás felvétel alatt, alacsony bitráta, mikrofon érzékenysége csak menüből állítható). Az állóképek minőségével ebben a kategóriában nincs baj, de a JPEG motorral még mindig nem vagyok megbékélve, várjuk meg az Adobe támogatását, a RAW fájlokból sokkal több is kihozható, mint amire a gyári JPEG állományok képesek! Az AF nagyon jól teszi a dolgát, pontos és gyors, ráadásul a -3 FÉ-ről induló rendszerrel nem lesz problémánk az esti órákban sem, ha meg szeretnénk örökíteni például egy városnézést. A puffer méretét is szépen felsrófolták a mérnökök, de szerintem még lehetett volna akár másfélszer ennyi a beépített RAM, hiszen manapság nem aranyárban mérik az IC-ket, és a konkurencia sem alszik, ugye. Hogy van-e létjogosultsága a D7200 mellett egy esetleges D400-nak? Nos, ha kényelmesebb markolattal, még nagyobb pufferrel és fejlettebb videós tudással lepne meg minket még idén a Nikon, akkor mindenképp. Aki azonban két lábbal áll a földön, és nem szeret álmodozni, az nyugodtan cserélje le a más lassan hatéves D300S dSLR vázát a D7200-ra! Mivel ismerem már tapasztalatból a Nikon NEF fájlok minőségét, akár látatlanban is megadom ennek a fotómasinának az „Ajánlott” címkét.
Nikon D7200
