A Tamron SP 70-200 mm F2.8 USD Di VC (Nikon) tesztje

Felépítés, külső jellemzők

A Tamron SP 70-200 mm F2.8 VC USD már első kézbevételkor sem okozott meglepetést: pontosan olyan masszív, méretes, és súlyos egyéniséget kaptam, mint amire vártam. A tubuson két vezérlőgyűrű található, melyek közül az elülső, ami a frontlencséhez közelebb esik, a zoomolásért, míg a másik, keskenyebb, az élességállításért felel. Zoomoláskor és élességállításkor sem változik az objektív hossza, minden lencsemozgás belsőleg történik.

Természetesen van távolságmérő skála; az objektív mellé pedig állványgyűrű és napellenző is jár (ez utóbbi fordítva is felcsavarható, így táskában szállítva rengeteg helyet spórolhatunk meg. Visszatérve a zoomoláshoz/fókuszáláshoz: a hátsó lencsetag fix helyen áll a tubus bajonettel ellátott végében, így „kvázi zárt” rendszerrel állunk szemben, azonban a lencsetag mögött (a foglalat felé) egy kis rés látható, ahol szerencsétlen esetben akár por is bejuthat a lencserendszer belsejébe.

A bajonett felöli részt egy keményebb gumiból előállított perem veszi körbe, így vázra csavarva nedvesség nem juthat be hátulról a rendszerbe. Összesen két kapcsolót helyeztek el a tubuson. Az egyikkel az autofókusz/kézi élességállítás közt válthatunk, míg a másikkal a képstabilizátort kapcsolhatjuk be/ki. Fókuszlimiter, vagy stabilizátor fajtáját váltó kapcsolóval nem rendelkezik a Tamron telezoomja.

A Tamron SP 70-200 mm F2.8 VC USD kézben tartva már egy D810 vázzal is jó egyensúlyban van, de igazán a nagyobb „téglákon” (D3/S, D4/S) lehet jól megtartani – igaz, annak, aki hosszabban akar vele fotózni, nem árt, ha beszerez egy monopodot alá.

Az 1470 grammos szépség rekesze 9, lekerekített formájú lamellából áll, a legszűkebb nyílás F32, és amint a lentebbi fotón látható, nem csak teljesen nyitott állapotban, hanem szűkebb értékeken is viszonylag jól megtartja a köralakot. Ennek hála a háttérelmosás jellege kellemes marad F5.6-8 állásban is.

Az általam tesztelt példány már egy öreg harcos volt, ezt az is alátámasztotta, hogy a zoomgyűrű gumiborítása kissé megnyúlt, és egy helyen minimálisan felpúposodott:

A Tamron SP 70-200 mm F2.8 VC USD ultrahangos fókuszmotorja rendkívül gyorsan és teljesen némán dolgozott, csupán a mechanika surrogását lehetett hallani működés közben. Az autofókusz lehetővé teszi, hogy kézzel is bármikor belenyúljunk, korrigáljuk az élesre állást. Az optikai felépítés meglehetősen összetett, 23 lencsetagot kapunk 17 csoportba rendezve. A lencsetagok közt találunk alacsony szórásút (LD), ami a színi hibákat hivatott csökkenteni, különösen alacsony szórásút (XLD), ami az LD-nél is hatékonyabban végzi a fénynyalábok irányának korrekcióját.

A beépített képstabilizátor – a gyártó leírása szerint – háromtengelyes működésű, azaz nem csak a horizontális és a vertikális mozgások kompenzálására képes, hanem az átlós mozgásokat is szépen kijavítja. Ráadásul a kerámia golyócskáknak köszönhetően egyfajta szabadon „lebegő” rendszert kapunk, ami a csekély gördülési ellenállás miatt sokkal gyorsabb reakcióra képes, mint a hagyományos rendszerek.

Most pedig lássuk, milyen képminőséget produkál a Tamron SP 70-200 mm F2.8 VC USD!

Hirdetések:
Weboldal készítés

.

Ezek is érdekelhetnek...