2015 van, tombol a digitális, „szabad” világ; minden másodpercben fényképek milliói kerülnek fel a nagy digitális „közösbe” – miért fizetne bárki is a fotóidért, ha millió szám ingyenesen (és legálisan) elérhető van fent a neten? Ez egy olyan kérdés, amit minden újdonsült fotós fel kéne, hogy tegyen magának: „miért fizessenek az én képeimért, mivel nyújtok többet, mint az ingyenes források?”. De valószínűleg a válasz sokkal fontosabb, hiszen – ha őszinte vagy magadhoz – abból tudhatod meg, érdemes-e foglalkoznod a fényképészettel megélhetési szinten, vagy jobb, ha csak hobbinak hagyod meg.
Láthatod tehát, hogy ez egy fontos kérdés, amit nem szabad félvállról venni! Nézzük, egyáltalán mit kínálsz, mit kap tőled az ügyfél a pénzéért. Bár elsősorban képeket adsz el, azonban ezekkel szolgáltatsz is; neked megvan a szakmai tudásod, amit évek alatt szedtél fel, megvan a profi fotós felszerelésed, ami az adott feladatra van optimalizálva, adod az időd (a fényképezőgép mögött és a számítógéped előtt az utófeldolgozás során), és a kreatív látásmódodat.
A fényképészet egy szolgáltatás, sőt, a jó fényképészet, a jó képek megérintik a célszemélyt, ezáltal maga a szolgáltatás is felértékelődik. Ezért sem pillanatok műve egy fiatal pár számára eldönteni, hogy ki legyen az, aki a ceremóniájukat, a teljes esküvőjüket lefényképezi, megörökíti. Hiába remek fotós valaki, ha látásmódja, kreativitása nem érinti meg, nem szólítja meg a célszemélyeket. A jó képekért mindenki hajlandó fizetni, hiszen jobban nézünk ki az iskolánk tablóképén, jobban festünk a céges honlapon, komolyabbnak tűnik az önéletrajzunk, és még sorolhatnám. Egy jó, meggyőző portréfotóval akár egy állásinterjún is előnyt szerezhetünk a többi, hasonló tudású jelentkezővel szemben.
Szóval, mi is az a jó fotográfia?
A jó koncertfotós megtalálja azokat az ütős helyeket a helyszínen, ahonnan ideális szögben kaphatja lencsevégre a zenekart vagy annak egyes tagjait. A jó koncertfotó magával ragadja a nézőt, sugallja a rendezvény hangulatát, érezteti a zene dübörgését, a rajongók izzadtságát, de el is adja az együttest, hiszen a legjobb oldalukat mutatja az érdeklődő felé.
A jó portréfotós megtalálja azt a pózt, azt a kéztartást, azt a mosolyt, azt a sminket, frizurát, és öltözéket, ami a portréalany egyéniségét a legjobban tükrözi, ami a legjobban illik az adott alkalomhoz (nem mindegy, ugye, milyen céllal készül a portré). A jó portréfotós játszik a fénnyel, s kihozza a maximumot a portréalanyból.
A jó sportfotós ismeri a legjobb helyeket a pálya körül, előrelátja az eseményeket a pályán, gyorsan reagál, érzelmeket, óriási gólokat örökít meg. Fotós felszerelését képes olyan szinten a maximumon járatni, ahogyan azt egy amatőr el sem tudja képzelni (gondoltál már arra, hogy egy sportfotós nem csak arra a kamerára figyel, amit az orra előtt tart? Nem ritka a WiFi-n távvezérelt fényképezőgép, ami akár több tíz méterre lehet a fotóstól, s mégis meglövi azt a bizonyos képet, amiről majd napokig, hetekig beszélnek).
A jó esküvő- és rendezvényfotós gördülékenyen működik együtt a szervezőkkel, a párral, a résztvevőkkel. Kihozza azok legszebb oldalát, beleolvad a tömegbe és megörökíti azokat a pillanatokat, amiket a kívülállók ott, akkor észre sem vesznek. Fényképei egy teljes történetet mesélnek el; van kezdet, középső rész, majd végkifejlet – olyan felvételek készülnek, melyekkel évtizedek múltán is pontosan tudjuk, mi történt azon a fontos napon.
A jó ételfotós tudja, mitől csordul össze a nyál a szádban, ha megnézel egy fotót egy egyszerű hamburgerről. A jó ételfotós kicsit séf is tud lenni, tudja, hogyan, s mivel lehet kihozni a maximumot egy-egy összetevőből, hogy az a lehető legmutatósabb legyen. A jó ételfotós megszólítja az érzékeidet, és hidd el, éhes leszel a képe láttán!
Szóval, ha eladod a szolgáltatásodat, akkor a kliensed nem csak egy (vagy pár) fényképet kap, hanem mind azt a szaktudást, azt a kreativitást, és nem utolsósorban időt, amire szükség volt ahhoz, hogy az a fotó létrejöhessen. (Készült a thephoblographer.com cikke alapján)