Képminőség első rész
A gyártó az EOS 5Ds/R gépeivel nem kívánja leváltani az 5D Mark III-at. Az új, 50 MP-es monstrumok sokkal inkább kiegészítői annak, hiszen érzékenységben ISO 6400 a felső limit, amit kiterjesztett módban is legfeljebb ISO 12 800-ig lehet emelni (ellenben az 5D Mark III ISO 102 400-as kiterjesztett szintjével). Egyesek meg egyenesen azt állítják, hogy a 36 x 24 milliméteres szenzorra „zsúfolt” 50 MP amúgy sem teszi/tenné lehetővé a magasabb érzékenységi szinteket. Nos, szerintem ez csak részben igaz. A zajszint persze nő, amint egyre kisebbek a pixelek az azonos felületű lapkán, de azért arról sem árt megfeledkezni, hogy a Mark III piacra bocsátása óta igen sok víz lefolyt a Dunán, a technológiai fejlődés pedig nem állt meg; az új, 50 MP-es képérzékelők ennek megfelelően fejlettebbek, mint a két évvel ezelőttiek.
A fenti ábrán jól látható, hogy mennyit nyerünk felbontásban mondjuk az EOS 6D 20 MP-éhez képest, de az 5Ds/R 8688 x 5792 pixele mellett a Nikon D810 7360 x 4912 képmérete sem tűnik már olyan óriásinak. Azonban az 50 MP senkit se tévesszen meg, az említett 6D felbontásához képest nem kapunk két és félszerest, a duplázáshoz is 80 MP-re lenne szükségünk (négyszeres szorzóval kell számolnunk – 2x a szélesség és 2x a magasság miatt, ha valóban duplázni akarjuk a képméretet).
A gyártó magyar képviselete, a Canon Hungária Kft. a váz mellé adott egy EF 16-35 mm F2.8L II USM objektívet is. A teszt során azonban inkább a saját EF 50 mm F1.8 STM lencserendszeremet használtam, mert mint bebizonyosodott, az 5Ds R nem szerette igazán ezt az ultra nagylátószögű zoomot (majd látni fogjuk, miért). Az „R” utótagot viselő 5Ds-ben az aluláteresztő szűrő hatását kioltó üveglappal felszerelt szenzor található. Hogy miért nem hagyták el teljesen a filtert? Valószínűleg azért, mert a moiré hatást csak így lehetett kiküszöbölni. A próba során többféle finom, ismétlődő mintázatú témát fotóztam (például szúnyoghálót, fehér függönyt), de nem sikerült előidézni a „fals” színeket (moirét). Mivel nem kaptam sima 5Ds-t, ezért nem tudtam összehasonlítani, hogy valóban több és finomabb részlet kapható-e lencsevégre az AA szűrő nélküli géppel, de az biztos, hogy nyersfájlokból építkezve döbbenetesen finom részleteket lehet előhívni!
A tesztelés során a „Semleges” (N) képstílust használtam a JPEG fájlokhoz (RAW-ra nincs hatása a képstílusnak), a Canon CR2 nyersfájljait pedig az Adobe Photoshop CS6 próbaváltozatával és az Adobe Camera RAW beépülő moduljának 9.1.0.441 kiadásával hívtam a gyári paraméterekkel (se a zajszűréshez, se az élességhez, se a részletességhez, se a kontraszthoz nem nyúltam, egyes fényképeknél viszont módosítottam az árnyékokat és a csúcsfényeket a csúszkák segítségével, de a görbékhez nem nyúltam).
A Canon EOS 5Ds R képminőségénél a legfinomabb „L” JPEG fájlokat használtam, míg a RAW állományoknál a teljes felbontásút választottam. Az 5Ds R rendelkezik közepes és kicsi RAW fájlméretekkel (MRAW és SRAW), így memóriakártya kapacitás híján ezekkel is dolgozhatunk. Átlagosan 60 MB méretű volt egy teljes felbontású CR2 RAW fájl, ami még a kezelhető kategóriába esik. A nyersfájlok feldolgozásához elengedhetetlen egy gyorsabb számítógép: a pár napos tesztelés után úgy vélem, egy legalább négymagos i7 CPU-ra, 16 GB RAM-ra és SSD-re azért szükségünk lesz, ha nem szeretnénk borostát növeszteni egy pár száz fotóból álló kollekció utómunkálatai során.
A fényképezőgépen belül kikacsoltam az összes zajszűrést, az összes korrekciót (objektívtorzítás korrekciója, színtorzítás, peremsötétedés és társaik), míg az ACR-ben nem töltöttem be az objektívek képjavító paramétereit. Továbbá letiltottam az „auto megvilágítás optimalizálást” is:
A fotózás során kizárólag az automatikus fehéregyensúlyra hagyatkoztam, és túlnyomórészt rekeszprioritásos módban fényképeztem, hogy az 5Ds R új, 150 000 pixeles RGB+IR, 252 zónás fénymérő modulját is próbára tehessem. Egyes esetekben átváltottam P (professzionális programautomatika) módba, hogy a masina maga dönthesse el, mi az ideális az aktuális témához. Itt azt vettem észre, hogy a készülék szeret alulexponálni, tehát inkább a sötét részeket buktatja be, minthogy kiégesse a világos területeket. A fehéregyensúly mind műfényben, mind természetes fényben szinte tökéletes volt, pár portrénál kellett csupán minimálisan módosítani a Kelvin-fok értékeken, de erre is igazából csak a saját ízlésem miatt volt szükség.
A gyártó kifejezetten az 5Ds R váznál ajánlja a „Finom részletek” névre hallgató képstílus használatát, ami JPEG módban valóban több apró részletet csalogat elő, mint a „Semleges” beállítás (lásd később), de annak, aki RAW-ban hajtja a gépet (mindenképp ajánlatos a RAW használata, úgy hozhatjuk ki a legtöbbet ebből az 50 MP-es szenzorból), ez teljesen mindegy.
A képstílusok egyénre szabhatóak, és akár háromféle egyéni beállítást el is menthetünk a menüben:
