Képminőség második rész
No, a hosszas bevezető után lássuk, mire volt képes az EOS 5Ds R! Első körben a szokásos zajos képeket szeretném megmutatni. Itt az előző oldalon körülírtak szerinti beállításokat használtam, a fényképezőgépet bivalyerős állványfejjel (Manfrotto 490-es gömbfej) szerelt, stabil háromlábra (Manfrotto 055 X PRO 3 háromszekciós alumínium) helyeztem, az élességállítást kézire állítottam, élőképes módban a maximális nagyítást használtam tükörfelcsapással és 2 mp-es időzítővel. A vázra csavart objektív az EF 50 mm F1.8 STM volt, amit rekeszprioritásos módban végig F5.6 értéken hagytam. A gép saját JPEG-jei mellett az ACR RAW-konverzióit is láthatjuk:
A látottak alapján mindenki döntse el maga, meddig érdemes feltekerni az 5Ds R érzékenységét, saját véleményem szerint ISO 3200-on is még jó a képminőség, RAW-ból átalakítva pedig egy FÉ-vel magasabbra is mehetünk. Ha viszont igazán csúcsminőségre vágyunk, akkor legyen ISO 1600-3200 között a felső határ és kizárólag RAW-ban fotózzunk. Szerintem viszont a masina saját JPEG motorjának sincs semmi szégyellnivalója, főleg, ha a „Finom részletek” képstílust használjuk:
A fenti képeken csak az 5Ds R JPEG motorjával dolgoztam. Három képstílust vetettem össze egymással, ahol az első a „Semleges”, a második a „Finom részletek”, míg a harmadik egy saját, extrém beállításokkal bíró, egyedi képstílus volt (erősség 7, finomság 5, küszöb 5, kontraszt +2, telítettség 0, színtónus 0). Jól látható, hogy a gép saját tömörített állományaiból is ki lehet hozni a maximumot, de ne feledjük, hogy ehhez egy új, modern objektívre lesz szükségünk!
A DxO nem is olyan rég, azaz konkrétan a napokban tette publikussá EOS 5Ds/R tesztjeit, melyek szerint bár a korábbi EOS 5D Mark III-hoz képest javult a Canon FF szenzorjának dinamikája (azaz szélesebb lett a tartomány), de még mindig nem érte be/utol a Nikon D810 lapkáját. Nos, hogy a valóságban is ennyire „siralmas-e” a helyzet, azt pár erősen kontrasztos témával ki lehet deríteni (kattints a nagy képért):
Véleményem szerint az EOS 5Ds R szenzorjának sincs szégyellnivalója, megfelelő utómunkával nagyon szép eredményeket lehet elérni akár radikális helyzetekben is. Aki szereti feszegetni a határokat, az belefuthat olyan helyzetekbe, ahol majd akár ISO 100-on is szükség lesz némi zajszűrésre, vagy akár leméretezésre, de az eredmény kárpótolhat majd minden komolyabb lépést.
Visszatérve a korábban felemlegetett EF 16-35 mm F2.8L II USM objektív problematikájára: nem tudom, hogy konkrétan a fényképezőgéphez kapott példánnyal volt-e gond (ez is egy tesztpéldány, ami már megjárt ezt-azt), vagy az EOS 5Ds R felbontását nem képes kiszolgálni ez az ultra nagylátószögű lencserendszer, de a fényképek, amiket ezzel készítettem, még a kép közepén sem voltak tökéletesek. A rajzolat középen éles volt (tehát az AF pontosan működött, nem volt szükség mikrofókusz korrekcióra sem), de mégis valahogy lágynak tűnt, ami a képek szélei felé haladva egyre felerősödött, s már-már összemosottságba ment át. Az EF 50 mm F1.8 STM ezzel szemben borotvaélesen rajzolta a pixeleket, F4 és F5.6 rekeszértékeken hozta a legszebb eredményt.
Egy pár hasonló minőségű fotó után nem erőltettem tovább az EF 16-35 mm F2.8L II USM használatát
Íme, pár képminta, melyeket az ACR segítségével alakítottam RAW-ból JPEG-gé, ezeknél a képeknél módosítottam az expozíciós értékeken, de sem az élességhez, sem a fehéregyensúlyhoz, sem a zajszűréshez, sem pedig a részletességhez nem nyúltam. Egyes képek perspektíváját megváltoztattam, helyenként vágtam a fotóból. Még több képminta és ezen fájlok eredeti JPEG változata a Flickr oldalon látható.
