Panasonic 42.5 mm F1.7 Asph. Power O.I.S.
A körülbelül 120-125 ezer forintos áron beszerezhető Panasonic 42.5 mm F1.7 Asph. Power O.I.S. külsőleg hasonló felépítésű, mint az Olympus M.Zuiko Digital 45 mm F1.8, ám tubusa valamivel hosszabb és vaskosabb. A tubus műanyagból készült, a bajonett itt is fémből van, az AF halk és gyors (valamivel lassabb, mint az Olympusé, és valamivel bizonytalanabb az élességállítás a Pana G7-tel), a fókuszgyűrű – mint szinte az összes m4/3-os objektív esetében – elektromechanikus összeköttetésben van a lencsetagokkal, tehát nincs közvetlen mechanikus ráhatásunk az élességállításra. Nagyon könnyű, pici ez az objektív is, ezért a nagyobb vázakon (pl. Olympus E-M5 Mark II, E-M1, Panasonic GH4, G7, GX8) szintén kissé nevetséges benyomást kelt.
Ezen az objektíven is 37 mm-es a szűrőmenet, tehát nagyon olcsón megúszhatjuk a szűrőzését. Az objektív fókuszálás közben nem változtatja meg a hosszát (belső AF), és nem forgatja el a frontlencsét; a hátoldala (a bajonettes rész) zárt, tehát por nem kerül be túl könnyen az egyébként szintén nem időjárásálló optika belsejébe.
A legrövidebb tárgytávja csupán 31 cm, így itt már 0,2-szeres a nagyítás (ekv. 0,4x nagyítás kisfilmes formátumban). A rekesz írisze 7 lekerekített formájú lamellából áll, a legtágabb rekeszérték F1.7, míg a legszűkebb itt is F22. 55 x 51 milliméteres méreteihez 130 grammos tömeg társul. Érdekessége ennek az optikának is, hogy a tubus elején cserélhető dekorgyűrűt helyezett el a gyártó (a gyűrű által védett bajonettre valószínűleg többféle konverter is felhelyezhető). Az összesen 10 lencsetagot 8 csoportba rendezve helyezték el a mérnökök a tubusban. Egyetlen aszférikus lencsetagot kapott, amely a színhibák leküzdésében nyújt segítséget.
Valószínűleg sokan kíváncsiak arra, mekkora a fizikai különbség az Olympus és a Panasonic kedvező árú portréágyúja közt, ezért készítettem pár összehasonlító fotót is:
Míg az Olympusé a bajonettnél kidudorodik, de a tubus teste kecses, addig a Panasonic obija egyenletesen slank.
Mint az Olympus 45-ét, úgy ezt az üveget is a Panasonic DMC-G7 fényképezőgépre csavarva vizsgáltam. Tesztábrámon a kép közepét és a kép sarkát figyeltem hogy mennyire éles, mennyire részletgazdag a kapott fotó:
A Panasonic 42.5 mm F1.7 Asph. Power O.I.S. esetében azt kellett felfedeznem, hogy a tesztábra közepe csak némileg rekeszelve vált igazán élessé (F2.5-F2.8), viszont a kép sarkai már F4 környékétől nagyon jók voltak.
Az objektív bokehja a kis Olympuséhoz hasonlóan igen kellemes, főleg, ha portréalanyunk viszonylag közel (kb. 2-3 méteren belül) van hozzánk. F1.7 és F1.8 között szemmel nem látható különbség, akinek csak a bokeh a fontos, az nem nyer semmit azzal, hogy a Pana F1.7-ről indul. Az előző, azaz fenti összefoglaló ábra fotói a Flickr ezen albumában tekinthetőek meg nagyban; minden esetben letölthető az eredeti méret is!
A peremsötétedés, azaz vignettálás valamivel nagyobb mértékű, mint az Olympus 45 mm F1.8-nál, és igazából F3.2-n tűnik el teljesen:
A kis Panasonic optika CA szintje valamivel magasabb, mint az Olympus 45 mm F1.8-é. A lilás él-elszíneződések mérete nagyobb (több pixelnyi), és valamivel később is tisztul ki a kép: F3.5-F4 környéke mondható elszíneződésektől mentesnek.
Végül a „büdzsé-érzékeny” Panasonic portréüveg torzítására voltam kíváncsi, így hát hasonlóan, mint az Olympus 45 mm F1.8-nál, a Panasonic DMC-G7 saját JPEG fájlját, az Adobe Camera RAW konverziót, végül a RawTherapee átalakítást vettem szemügyre:
Érdekes módon, ennél az objektívnél nem párna-, hanem hordótorzítás vált láthatóvá, noha mértéke az Olympus 45-ösének párnatorzításával volt nagyjából egyező.
Köszi a tesztet! Nagyon vártam az olcsó Panasonic -t, de ahogy látom, jobban megéri az Olympus megoldása. 🙂
én köszönöm, hogy elolvastad! ha panasonic vázad van, akkor a beépített stabi miatt érdemes elgondolkozni rajta, de amúgy valóban, az oly 45-öse a nyerő.
Olympus párti vagyok, bár a GX8 számomra teli találat, szerintem ilyen gépet az Olympus sose fog kiadni. Valahogy nem akarnak mindentudó PEN gépet fejleszteni (kihajtható kijelző + EVF!!) Viszont ez esetben, ha a jövőben mégis a Pana mellett döntenék, szerencsére van vázba épített stabi a GX8 esetében is. 🙂
naja, a gx7-gx8-ban van stabi, de a video-centrikus vázakban valószínűleg továbbra sem lesz, mert a mozgó szenzort nem lehet olyan hatékonyan hűteni, mint a fixen szereltet.
Hát ez nagyon érdekes, mert a tesztelők eddig majdnem egyöntetűen a Panáét tartották az élesebbnek és a gyorsabb fókuszúnak. Biztos, hogy nem kavart be a hírhedt POWER O.I.S. bugja? Milyen zársebességgel használtad, mert a DPReview szerint 1/160 körül kikapcsolt stabival is hangsúlyos shutter shake jelenség lép fel a G7-nél.
Nem öncélú szórakozásból piszkálom a dolgot, épp készülök lecserélni a kis Oly-t Panára, egyrészt a **LASSÚ** fókusz, másrészt a stabi hiánya miatt. De most elbizonytalanítottál.
próbáltam gh3-mal is a pana kis obiját, ott élességre kb hozta az olyt középen is, de a fókusz pontatlanabb és picivel talán lassabb, mint az oly 45/1.8-cal (gh3 és g7 egyaránt!). stabi ki volt kapcsolva, azt kifejezetten nem akartam tesztelni.
Magyarul a DFD sz*rt sem ér? Vagy ha igen, csak a 14–140-nel működik tisztességesen? Nekem amúgy az Oly fókuszsebessége a G5-ön egészen használhatónak tűnik, de igazán gyorsnak azért nem, és ne hasonlítsuk a 14–140-hez (second edition).
szerintem a prémium kategóriás obikkal működik rendesen a dfd, mert nálam a 12-35-tel nagyon jól teljesített a g7 af rendszere, de erről majd hamarosan.
Hát kövezzetek meg, de a noticron és az olympus 1.8as képe közül (ha belenagyítás nélkül nézem, az élesség úgy még megfelelő) az oly kellemesebbnek tűnik. Nem rossz a panaleica, vazelinesebb, de kicsit idegesebb.
Köszi a tesztet!
Üdv! Ha már portréobik, hol a 60 mm-es mezőny?
hi! „Mostani cikkemben a m4/3 rendszerben fellelhető, portrézásra alkalmas objektívek egy részhalmazát szeretném nektek bemutatni[…]”
Amúgy ezért csodálkoztam olyan nagyon:
A felbontáskülönbség a két pici portréobjektív között nagyon is evidens a Lenstip szerint, ráadásul pont a Pana 42,5/1,7 javára.
Valami nincs rendjén ezzel a lencsével, mert gyanúsan nagy a különbség a tesztelők között! Létezik, hogy a Pana megfeledkezett a minőségellenőrzésről, és tényleg ekkora a szórás (eléggé kevéssé hihetőnek tartom), vagy ti csináltok valamit nagyon-nagyon másképp?