Képminőség
Az éjszaki fotózás során elég érdekes színzajjal találkoztam hosszú záridők használata során, ami azt a gyanút keltette bennem, hogy a DMC-G7-ben nagy valószínűséggel ugyanaz a szenzor található, mint ami az Olympus OM-D E-M1-ben is figyel:
ISO 200, 60 mp-es záridő
Ha a gépbe épített zajszűrést kikapcsoljuk (mint a fenti példa esetén), akkor a Panasonic DMC-G7 csillagfotózásra nem túl alkalmas módon viselkedik, ugyanis ezt a fajta színzajt utólag nagyon nehéz eltávolítani a fényképekről. Az E-M1-ben is található képérzékelő viszont olyan szempontból jó hír, hogy a dinamikatartománnyal nem lesz gondunk, az ugyanis ebben a szenzorméretben elég meggyőző:
A fenti két fotót RAW-ból hívtam, mindkét esetben -100-ra vettem a csúcsfényeket és +100-ra az árnyékokat. A híváshoz az Adobe Photoshop CS6 próbaváltozatát és a Camera RAW beépülő modul 9.1.0.441-es kiadását használtam. Gépen belül – szokásomhoz hűen – minden lehetséges zajszűrést kikapcsoltam, illetve a „Semleges” sémán belül -5-re állítottam. Így készültek az alábbi zajos képek is:
Látható, hogy a készülék saját JPEG motorja ISO 1600-ig nagyon jól muzsikál. ISO 3200 is elég jó minőségű, viszont itt már a vörös csatornán elkezdenek összemosódni a finomabb részletek (lásd a cérnáknál). ISO 6400 még kompromisszumokkal használható, viszont a két felső érzékenységi szint már csak végső megoldásként vethető be fotózás során. RAW-ból hívva nagyjából ugyanez a helyzet, s bár több részlet csalogatható elő a saját hívás során, ISO 12 800 és ISO 25 600 jóval rondább, mint a gép saját JPEG fájljai.
A Panasonic DMC-G7 képminőség szempontjából határozott előrelépés a DMC-G6 elődmodellhez képest – és itt most nem csupán a zajszint csökkenésére gondolok (kb. bő 1 FÉ-t nyerünk az új szenzorral), hanem a részletgazdagabb képvilágra, a nagyobb, tágabb dinamikaátfogásra, ami erősen kontrasztos témákról készült bebukott/kiégett képeket menthet meg. A képmintákat itt nézhetitek meg (eredeti méretben is letölthetőek).
