Képminőség
Mint minden objektívnél, úgy a Nikon AF-S Nikkor DX 16-80 mm F2.8-4E ED VR esetében is a geometriai torzítások mértékére, a színhibákra, a peremsötétedésre, a focus breathing szintjére, a háttérelmosásra, a becsillanásokra voltam kíváncsi. Próbáim során a Nikon D7200 APS-C szenzoros tükörreflexes fényképezőgépet használtam, amivel remekül harmonizált az objektív. Szoftveres részről az Adobe Photoshop CS6 próbaváltozatát, az Adobe Camera RAW beépülő modulnak legfrissebb kiadását (ACR, 9.1.1), és pár saját fejlesztésű tesztprogramot használtam. Az új ACR még nem támogatja az AF-S Nikkor DX 16-80 mm F2.8-4E ED VR-z, tehát nincs saját korrekciós profil. A fényképezőgépet RAW/JPEG-ben használtam, a masina menüjében az összes korrekciós lehetőséget kikapcsolva hagytam. Első körben lássuk a geometriai torzítások mértékét:
Amint várható volt, 16 mm-es állásban meglehetősen nagy a hordótorzítás, és némi „bajszos ív” is láthatóvá vált, ami esetleg megnehezítheti a kézi korrekciót. 24 mm-es pozícióban már jóval kisebb a hordózás, de a bajuszvonal még mindig észlelhető a tesztkép sarkaiban. 35 mm-en szinte hibátlan a kép: hacsak nem geometriai ábrákat fényképezünk, nem fogunk észrevenni semmiféle képi hibát. 50 mm-en már egy leheletnyi párnatorzítás lopakodik a képekre, aminek mértéke a gyújtótávolsági tartomány végén, azaz 80 mm-es állásban sem növekszik. Lássuk, milyen mértékű színhibákra számíthatunk!
A Nikon AF-S Nikkor DX 16-80 mm F2.8-4E ED VR nagyon kellemes meglepetést okozott, ugyanis zavaró lilás él-elszíneződésekkel csakis teljesen nyitott rekesz mellett találkozni, de ez az észrevétel is inkább csak a 16 és a 24 mm-es gyújtótávolságokra jellemző, 35 mm-en már szinte egyáltalán nem, 50 és 80 milliméteren pedig sehol sem látni CA-t. Következő lépés: peremsötétedés!
16 mm-es állásban F5.6-8 között tisztul ki a kép, 24 mm-en F5.6-on, 35 mm-en F5.6-8 között, 50 mm-es pozícióban F8 mellett, míg 80 mm-en szintén F8 mondható egyenletesnek. Következő lépésként nézzük meg, mennyire mozdul el a középpont, ha rázoomolunk a témára. Ennél a tesztnél az objektívet egészen közel toltam a tesztábrához, a frontlencse körülbelül 27 cm-re volt tőle.
Mint a zoomobjektívek zöme, így a Nikon AF-S Nikkor DX 16-80 mm F2.8-4E ED VR sem „pontlövő”, tehát, ha fényképezés közben szeretnénk egy ponton tartani a szálkeresztet, akkor kissé el kell majd mozdítanunk a gépet. Még a laborképeknél maradva egy kicsit, a focus breathing mértékének feltárása volt a következő stáció.
A gyújtótávolság a teljes tartományban jól látható mértékben megnőtt, ha az élességállítási skála egyik végpontjából a másikba (közeliből a végtelenbe) tekertük a fókuszgyűrűt, így komponáláskor számolni kell azzal, hogy a beállított képnél ha áthelyezzük az élességi pontot, akkor esetleg több vagy épp kevesebb tartalom kerül a fotóra (a fókuszálás irányának függvényében).
A Nikon kb. 4 FÉ-s előnyt ígér az AF-S Nikkor DX 16-80 mm F2.8-4E ED VR képstabilizátorának használatával, ami körülbelül meg is van (bár reálisabb a 3-3,5 FÉ). A rendszer normál és aktív módokat kínál, ahol utóbbi svenkeléskor, vagy olyan helyzetekben nyújthat jobb eredményt, ha a fotós maga is mozog exponáláskor. Én nem vettem észre különbséget a két stabilizációs mód között.
A tesztlaboros sorozat utolsó részeként az egyes, a tubuson jelölt gyújtótávolságokon tapasztalható képélességre voltam kíváncsi. Ehhez a gépet és az objektívet stabil háromlábra rögzítettem, 2 mp-es önkioldót állítottam be, és élőképes módban, maximális nagyítással kézi élességállítást eszközöltem.
Nos, 16 mm-en már F4-től borotvaéles a kép közepe, de a képsarkokban egészen F11-ig kell rekeszelni az objektívet, hogy hasonlóan jó minőséget kapjunk. Ha kicsit elnézőek vagyunk, már az F8-as rekeszérték is használható. 24 mm-es állásban hasonlóan F4-F5.6-ig kell rekeszelni a tökéletes élességhez, és a sarkokban is F9-F11 az ideális érték. 35 millimétert választva középen szintén az F4 bizonyult bíztató kezdetnek, míg a sarkoknak még mindig kellett a legalább F8-ra való szűkítés. 50 milliméteres pozícióban középen F4-5.6 mutatta a legélesebb képet, de láthatóan az általános élesség valamivel gyengébb volt, mint az előző gyútávokon. A sarkokban már F8 is szinte hibátlan képminőséget adott. 80 mm-es állásban már teljesen nyitva, azaz F4-es rekeszértéken is „penge” kép fogadott, de valamelyest még javult a helyzet, ha F5.6-ra rekeszeltem. Meglepő módon a képsarkok továbbra is csak F7.1-8 értékeken voltak tökéletesek.
További észrevételek: a Nikon AF-S Nikkor DX 16-80 mm F2.8-4E ED VR nem parfokális, tehát gyújtótávolság váltásával újra kell fókuszálni, az objektív igen jól viseli az erős fényforrásokat, becsillanásoktól napellenző nélkül sem nagyon kell félni. Képminták az MLZphoto Flickr oldalán láthatóak.
