Ezt az öt hibát ne kövesd el, ha microSD kártyát veszel

Manapság már szinte minden okostelefonhoz nélkülözhetetlen kiegészítő a microSD memóriakártya, de akadnak olyan fényképezőgépek is (pl. a Nikon 1 sorozat legfrissebb kiadásai), amik ezzel az icipici „digitális filmnegatívval” működnek. Mi sem egyszerűbb annál, mint venni egy új kártyát – vagy mégsem?

Csakúgy, mint a hagyományos SD kártyák esetében, úgy a microSD-knél is oda kell figyelni vásárláskor pár szempontra, különben könnyen olyan terméket vehetünk, ami nem felel meg az elvárásoknak, sőt, rossz esetben nem is működik majd megfelelően a gépünkben. Nem mindig a leggyorsabb a legjobb, és a 4K-s videó felbontáshoz sem kizárólag a legdrágább kártya kell.

Fizikailag az összes microSD memóriakártya azonos méretű (15 x 11 x 1 mm), de nem mindegy, hogy az eszköz, amibe szánjuk, melyik szabvánnyal kompatibilis: létezik microSD, microSDHC és microSDXC, csakúgy, mint az SD egységek esetében, de erről majd lentebb részletesebben. Lássuk, melyek azok a tipikus hibák, amiket érdemes elkerülni választáskor:

1. Inkompatibilis kártya vásárlása

Amint említettem, van microSD/SDHC/SDXC formátum, melyek visszafelé nem kompatibilisek az eszközökkel! Tehát az újabb kártyákat nem használhatjuk régebbi készülékekben. A microSD legfeljebb 2 GB kapacitású, és bármilyen microSD foglalatban használható. A microSDHC 2-32 GB közötti kapacitással rendelkezik és olyan hardverben használható, ami kompatibilis a microSDHC és a microSDXC formátumokkal. Végül, a microSDXC 32 GB és 2 TB közti tárterületű lehet, de csak olyan eszközökben használható, amik ezzel a formátummal kompatibilisek (a microSDXC a FAT32 helyett exFAT fájlrendszert használ). A formátumon kívül vannak méretbeli (tárterületre értve) megkötések is. Például, ha egy okostelefon maximum 128 GB-os microSDXC kártyákat támogat, akkor hiába próbálunk bele egy 512 GB kapacitásút, azt valószínűleg egyáltalán nem fogja látni, vagy csak 128 GB területet fog megcímezni rajta.

A microSDHC és a microSDXC memóriakártyák már támogatják az Ultra High Speed, azaz UHS csatolófelület nyújtotta sebességeket, melyek az UHS-I esetében maximum 104 MB/mp, míg az UHS-II-nél 312 MB/mp. Azonban ahhoz, hogy kihasználhassuk a gyorsabb busz sebességét, olyan eszközbe kell helyezni a kártyát, ami szintén támogatja az UHS-I vagy UHS-II csatolót. Az UHS jelölésű kártyák fognak persze működni a régebbi csatolófelülettel rendelkező gépekben, de sebességük legfeljebb 25 MB/mp körül lesz.

2. A nem megfelelő sebesség-besorolású kártya vásárlása

A gyártók négyféleképpen jelölhetik a kártyák sebességét, és akad olyan márka, aki az összes sebességformátumot fel is tünteti a csomagoláson, hogy teljes legyen a zűrzavar. Van egyszer a Speed Class jelölés, ami egy folytonossági hiánytól szenvedő körbe írt számmal (jellemzően 2, 4, 6, 10) közli, hogy mekkora az adott memóriakártya minimális adatátviteli sebessége megabájt/mp értékkel: tehát a Class 2 legalább 2 MB/mp, a Class 4 legalább 4 MB/mp stb. sebességértéknek felel meg.

A minimális adatátviteli sebesség értékéből már tudunk következtetni arra, hogy a kiszemelt egység alkalmas-e a kívánt feladatra, vagy sem. De a dolog nem ennyire egyszerű: ha ránézünk a Class besorolásra, hiába látjuk a minimális sebességet, mert technikailag lehetséges, hogy egy Class 2 memóriakártya gyorsabb legyen, mint egy Class 6-os..

UHS Speed Class – az UHS jelölés egy kártya minimális írási sebességet mutatja. A jelölés egy „U” betűbe írt számból áll, ahol az U1 azt jelenti, hogy legalább 10 MB/mp az írási sebesség, illetve az U3 a minimum 30 MB/mp-et bizonygatja.

A „Rated Speed”, avagy a névleges sebesség MB/mp-ben közli velünk az adott kártya adatátviteli sebességét (ami jellemzően az olvasást jelenti, mivel ez gyorsabban hajtható végre, mint az írás).

A „Relative Speed”, azaz a viszonylagos sebesség visszanyúl a régmúltba, és az egyszeres olvasási sebességre képes CD ROM-ok sebességéhez viszonyítva mutatja a memória sebességét. Az egyszeres CD olvasás 150 kB/mp volt, tehát példának okáért egy 800x-os microSD egység legfeljebb 800 x 150 kB, avagy kb. 117 MB/mp (a gyártók kerekített számítása szerint 120 MB/mp) adatátvitelt tud realizálni.

3. A feladatnak nem megfelelő kártya vásárlása

Ha memóriakártyát veszel, fontos, hogy az adott feladatnak megfelelőt válassz. Nem csak a kapacitás, hanem a megfelelő sebesség is fontos. Ha például csak fotózni szeretnél, és fényképezőgéped mondjuk 16 MP (vagy kisebb) felbontású képeket produkál, akkor már egy 30 MB/mp, azaz 200x-os kártya is bőven elég lehet. Fölösleges tehát egy 512 GB-os, UHS-II U3 kártyába beruházni, mert soha nem fogod kihasználni a tudását.

Ha okostelefonod tárterületét szeretnéd növelni, akkor törekedj a lehető legnagyobb kapacitásúra (ha a gyártó 128 GB-ban határozza meg a felső határt, akkor olyat vegyél), ám a sebesség elég ha pl. csak Class 4-es. Kivétel, persze, ha az a telefon képes a 4K felbontású videók rögzítésére, és ki is szeretnéd használni ezt a funkcióját, mert akkor a méret mellett fontos a megfelelő sebesség is.

A fenti táblázat a Panasonic-tól származik, és az ő ajánlásuk látható az értékeken. Semmi sincs kőbe vésve, de a fentiek alapján már lehet egy biztos bázisunk, ami alapján számolni lehet.

4. Hamis kártyák vásárlása

Sajnos, igen gyakran megesik, hogy a gyári csomagolású termék hamisítvány, azaz jóval lassabb, sőt, akár kisebb kapacitású is lehet, mint ami fel van tüntetve a dobozon. Hogy miért? Mert egy „gagyi” (lassú, rossz minőségű, esetleg selejtes) memóriamodulokból épített kártyán sokkal nagyobb a nyereség, és jobban, könnyebben el is lehet adni, mintha a jól csengő márkanév helyett egy Dzsunka Co. Ltd. feliratot olvasnánk. Hogyan lehet elkerülni a hamis termékeket? Elsősorban kizárólag hivatalos viszonteladóktól vásároljunk, és ügyeljünk arra, hogy a mellékelt garanciajegy is a gyártótól származzon. Az sem baj, ha messze elkerüljük a gyanúsan olcsón kínált, „márkás” kártáykat.

5. Filléres, névtelen memóriakártyák vásárlása a márkás, minőségi darabok helyett

Aki beleszalad egy kártyahibába, és elveszti gyermekének szülinapi zsúrjáról készített összes fotóját, vagy egy egész nap munkáját, mert rossz helyen spórolt, az majd rádöbben – sajnos, már későn -, hogy a félmilliós fényképezőgép mellett nem a memóriakártya minőségén kellett volna spórolni. A nagy márkák általában 5, 10 éves (vagy akár élettartamra szóló) garanciát vállalnak termékeikre, ami már jól mutatja, hogy nem lehet ócska minőségű az eszköz. A megfelelő minőség-ellenőrzés már félig-meddig garantálja a megbízható működést, ne pár ezer forint megtakarításával akarjunk villogni.

Vásároljunk tehát mindig minőségi, márkás termékeket, melyek az adott feladatnak felelnek meg. (Forrás: makeuseof.com)