Nem is olyan rég a GoPro Hero kalandkamerák fejlesztője bejelentette, hogy a csökkenő bevételek miatt alkalmazottainak 7%-át el kell bocsátania, ami azt jelenti, hogy durván száz embertől kell búcsút venni. Most ne a pénzügyi adatokkal foglalkozzunk, mert az valószínűleg csak nagyon keveseket érdekelne, hanem az okokkal. A kalandkamerák olyanok, mint a táblagépek: sokan akarnak egyet, de csak nagyon kevesen fogják azt mindig a legújabb modellre frissíteni (leváltani).
Valószínűleg ezért csökken a GoPro bevétele, és ezért csökkentették az értékesítési előrejelzésben szereplő, a bevételre és a nyereségre vonatkozó összegeket. Közeleg a piac telítettsége, hiszen a számtalan GoPro tulajnak nincs szüksége még egy második vagy harmadik kamerára. Sőt, az első is valószínűleg az év tizenegy hónapjában csak porfogóként szolgál. Lássuk be, nem mindenki extrémsportoló – síelni vagy szörfözni csak esetenként megyünk el (ha egyáltalán), a bicajjal meg nem mindig vicces magunkkal cipelni a felszerelést.
Egy kalandkamera képes arra, amire sok más képrögzítő eszköz nem, de minden évben az aktuális verzióra váltani teljesen fölösleges – nem egy okostelefonról van szó, amit minden nap használunk (és kopik, gyorsan avul), és nem is státuszszimbólum, sőt, nem is egy notebook, ami egy vagy több korszerűbb (gyorsabb) alkatrész miatt nagyságrendekkel felgyorsíthatja a napi munkát. Egy kalandkamera tehát nem egy alapvető használati tárgy – egy régebbi GoPro, vagy egy olcsó távol-keleti másolat is bőven megteszi.
Persze, biztos akadnak adrenalinfüggő őrültek, és kalandfotósok, akiknek szükségük lehet a legújabb, legmenőbb kamerákra, amikhez csak hozzáférhetnek, sőt, a GoPro kameráival felszerelt drónok és a virtuális valóságot rögzítő szettek teljesen új lehetőségeket kínálnak – de ilyen termékekre csak nagyon kevés embernek van szüksége (vagy pénze). (Forrás: techcrunch.com)
