Újdonságok, videofelvétel
A Nikon D500 tekintetében szinte bármit, bármelyik szolgáltatást, funkciót fel lehet hozni, mert mindenben jobb, mint az elődje(i). Nincsen olyan része, amit ne lehetne kiemelni mint „a legjobb újdonság, a legjobb funkció”. Talán kezdjük is ezért egy viszonylag szerényebb újítással, ami jobban szemügyre véve megint csak nem annyira szerény, mint hinnénk. Konkrétan a dönthető, érintésérzékeny kijelzőre gondolok, ami gyakran lesz majd a fotós segítségére.
Nem tudom miért, de sokan irtóznak attól (legalábbis korábban több ismerősöm fejezte ki ellenszenvét az újítással kapcsolatban), hogy egy tükörreflexes fényképezőgépnek – főleg a profi kategóriában – mozgatható, ne adj’ isten érintésérzékeny legyen a hátsó kijelzője. Bevallom, korábban nekem is voltak kétségeim afelől, hogy vajon nem megy-e könnyen tönkre az, amit állandóan döntögetünk (és/vagy tekergetünk, kihajtunk), de – igaz, nem dSLR vázon – már évek óta nagy megelégedéssel használok kihajtható és elforgatható egérmozival felvértezett fényképezőgépet, és annyira megszerettem, hogy többé már nem kellene olyan fotómasina, aminek fixen rögzített lenne a monitora. Ja, és még tönkre sem ment, pedig rengeteget forgatom, csavarom, tekerem – igaz, ésszel és körültekintően.
Amint azt írtam, a D500 kijelzője mozgathatósága mellett végre érintésérzékeny is lett, aminek köszönhetően a másodperc töredéke alatt jelölhetjük ki a rengeteg AF mező egyikét, lapozhatunk végig tucatnyi fotót, állíthatjuk be a fehéregyensúlyt fehérpont kijelöléssel, tölthetünk ki szöveges mezőt (pl. WiFi hotspot nevét, jelszót stb.), vagy zoomolhatunk bele élőképes módban a témába, hogy olyan precízen állíthassuk élesre a képet, mint korábban tükörreflexessel még soha (az élkiemeléses kézi élességállítás viszont kimaradt, sajnos). Az érintőpanel tehát tökéletesen kiegészíti, nem helyettesíti a készülék kezelőfelületének „analóg” részét (értsd: gombokat, tárcsákat).
A fenti ábrán megcsodálhatjuk a D500-nak mind a 153 fókuszpontját. A vörös és fekete keretes pontok a fotós által közvetlenül kiválaszthatóak, a vörös és fekete pöttyök afféle segéd AF mezők, melyeket nem lehet közvetlenül kijelölni. Ezek kvázi mezőcsoportként veszik körbe az „igazi” AF pontot, de automatikus mezőválasztásánál a gép ugyanúgy használja őket, mint a keretes-pontos AF mezőket. Összesen 99 keresztérzékelőt találunk a kiosztásban, melyek közül 35 közvetlenül is kiválasztható. A D500 AF rendszere a full frame lapkás D5-ből származik – ennek óriási előnye, hogy a kisebb szenzoros gépnél szinte a teljes képterületen találhatóak AF mezők.
A fekete keret az 1,3-szoros kivágást jelöli, amin összesen 117 fókuszpont terül szét. Ha ezt a kivágásos módot használjuk, akkor a modern, tükör nélküli rendszerkompaktokhoz hasonlóan, a teljes képterületet elárasztják az AF mezők. A Multi-CAM 20K érzékenységén is javítottak a mérnökök, így ez a rendszer immár -4 FÉ-től (csak a középső AF mező; a többi 152 mező -3 FÉ-ről indul) egészen +20 FÉ-ig működőképes, ami azt jelenti, hogy szinte gyertyafény mellett, illetve tűző napos, fehér homokos strandon is talál magának kapaszkodót, és képes élesre állni.
A Multi-CAM 20K F5.6 és F8 között 37 AF mezővel (25 keresztérzékelővel), F8-on pedig még mindig 15 AF mezővel (5 keresztérzékelővel) képes az automatikus élességállításra, tehát bátran elővehetjük az 1,4x és a 2x telekonvertereket. Az AF követés során beállítható AF-L módban, hogy a téma mozgása folyamatos, vagy kiszámíthatatlan (véletlenszerű) jellegű, illetve az is, hogy hogyan reagáljon a rendszer arra, ha témakövetés során a téma egy másik tárgy által fedésbe kerül.
Óriási újítás az automatikus AF finomhangolás, aminek hála vége a hosszadalmas és fárasztó munkának, amivel egy-egy objektív precíz beállítását elvégezhetjük. Ehhez a D500-zal csupán arra van szükség, hogy élőképes módban (tehát kontrasztérzékeléssel) élesre álljunk a beállítani kívánt objektívvel; végül, pár gombnyomással, a beállítások el is menthetőek.
Fényképezés és videózás során gyakran kényszerülünk olyan környezetbe, ahol 50/60 Hz-en villogó, mesterséges fényben kell dolgoznunk. A Nikon D500 vibrálás-mentesítő szolgáltatása álló- és mozgóképeknél egyaránt használható, így minden esetben egyenletes lesz az expozíció: az elektronika a legfényesebb pillanatokban állítja be a megfelelő értékeket.
A 180 000 pixeles RGB érzékelő arra is képes, hogy felismerje a témát/jelenetet, amit fotózunk, így az „Advanced Scene Recognition System (ASRS)” rendszerrel akár arcokat is felismertethetünk, aminek hatására az élességállítás és a fehéregyensúly mellett az expozíció is a lényegre lesz beállítva, optimalizálva.
Végül egy a vezeték nélküli működésre vonatkozó újdonság: a D500-ban elérhető a SnapBridge legfrissebb variánsa, ami alacsony energiaigényű Bluetooth kapcsolaton keresztül biztosít folyamatos kapcsolatot fényképezőgép és okoseszköz között. A SnapBridget használhatjuk arra, hogy az elkészített fényképeket automatikusan továbbítsa a fotómasina az okoseszköz felé, hogy az adott okoseszközön megnézhessük a fényképezőgépen tárolt képeket, hogy GPS adatokat fűzzünk a felvételek EXIF adataihoz, hogy megjegyzéseket, szerzői jogi információkat fűzhessünk a képek EXIF adataihoz, hogy távvezérelve fényképezzünk, és hogy a Nikon Image Space társzolgáltatásba automatikusan feltölthessük képeinket.
Videofelvétel
A dSLR fényképezőgépekkel való videózással a nagy rivális robbant be a köztudatba, ám az évek során „tudjuk kinek” nem sikerült olyan dinamikus módon továbbfejlesztenie ezt a szolgáltatást, mint azt a felhasználók elvárták volna. Ennek okai nem egyértelműek: egyesek a mérnökökre, mások a marketingesekre mutogatnak, hogy csak a jóval drágább, kifejezetten a videózásra („Cinema”) kihegyezett dSLR és dSLR szerű gépekkel érhetőek el olyan funkciók, amik a sokkal kedvezőbb árú, kisebb és könnyebb tükör nélküli rendszerkompaktokban akár alapfunkcióként is jelen vannak.
Úgy tűnik, hogy a Nikon mérnökei egyszer és mindenkorra megelégelték, hogy másod, harmad, illetve sokad szerepet játszanak, ha mozgóképfelvételről van szó. A D500 ezért (is) óriási ugrást jelent a gyártó történetében: A HD felbontás mellett már nem csak a Full HD érhető el (progresszív 60/50/30/25/24 kép/mp képfrissítési frekvenciával), hanem átválthatunk „NégyKára” (4K – 3840 x 2160), amit 30/25/24 kép/mp-es frissítéssel használhatunk. Igaz, vannak megkötések, így 4K felbontásban a fényképezőgép egy további 1,5x képkivágást használ, tehát az ultra nagylátószögtől, sajnos, búcsút lehet venni. Cserébe legalább nincs megkötés a felvétel hosszát illetően: míg a D5-nél 4K-ban csak három (3) percnyi anyagot lehet rögzíteni, addig a D500-zal az EU korlátozások szerinti 29 perc 59 mp hossz is lehetséges. És van zebra is, amivel a kiégett területeket lehet látványosan megjelölni.
A Nikon D500 egy igen hasznos szolgáltatást kínál, ha HD vagy Full HD felbontásokat használunk: bekapcsolhatjuk a digitális VR funkciót, ami a horizontális, vertikális és forgásirányú bemozdulások ellen véd úgy, hogy közben képes együttműködni az objektívbe épített képstabilizációs egységgel. Full HD-s felbontás esetén valamivel kisebb lesz a képméret, mert a digitális VR úgy dolgozik, hogy a kép közepét tartja stabilan, a keretsorokat levágja.
További örömteli hír, hogy az Expeed 5 CPU erejének köszönhetően immár nem csak állóképek esetében, hanem videózáshoz is elérhető az Active D-Lighting. A szolgáltatással HD és Full HD felbontású mozgóképek dinamikatartományát lehet igen látványosan megnövelni.
A time lapse szerelmesei is örvendezhetnek, mert gépen belül elkészíthető 4K (30/25/24p), Full HD (60/50/30/25/24p) vagy HD (60/50p) felbontásban a felvétel. Eközben a váz elektronikája az egyes képkockák közti durvább expozícióbeli eltéréseket is kisimítja (P, A, S módok használata mellett)!
Folytatás következik!
Azért ijesztő még belegondolni is, hogy ebben az igencsak combos fókuszrendszerben milyen hihetetlenül drága és precíz finommechanika és elektronika lehet, és ugyanez egy kicsit is komolyabbacska kompaktnál viszont gyakorlatilag nulla harvertöbblettel simán megoldható. (Persze a sebesség – főleg a követő fókuszé – mondjuk nem feltétlenül összemérhető, ugye, de akkor is…)
Nemrég kerestem leírást Olympus m4/3 14-42 javításához (béende nem mozog, szerencsére nyitva maradt). Az egy dolog, hogy nehéz volt találni, de azt láttam, hogy a hasonló kategóriájú, stabis Canon 18-55 sokkal egyszerűbb szerkezet.
Az Olympus objektívek közismerten bonyolultak és sok üveget is pakolnak beléjük. A minőségük is valószínűleg lényegesen jobb, mint a hasonló, de olcsó APS-C társaik, bár pont kitobjektívek esetén mondjuk nem annyira egyértelmű a dolog.
A Canon kitobinál jobb talán a rajzolata, de a fényereje ugyanolyan borzalmas 🙁 Amúgy OK, az Olympus kitobi bonyolult. De az is bonyolultabb, mint egy kompakté 😀
És valószínű, hogy a Canon kitobi is több üveget tartalmaz, mint egy kompakt -> általában jobb is ezeknek a képe, mint egy kompakté 🙂 Meg nem kicsit gyorsabb, és pontosabb a mozgatás is.
Inkább csak első látásra borzalmas.
Hosszú ideig majdnem kizárólag az Oly 45/1.8 és a Pana 20/1.7 párost használtam, és még roppant büszke is voltam rá, hogy csak a balfaszok használnak zoom-ot, mert milyen jól meg lehet élni két fényerős fix-szel.
Aztán felkértek egy kicsit „professzionálisabb” munkára: a Yuppi táborban fotóztam (a Bátor Tábor romániai megfelelője), és már a felkészítőn rájöttem, hogy eléggé véres a dolognak a nyaka, ha csak a két fixre hagyatkozom.
Úgyhogy gyorsan összeszedtem a pénzt és megvettem a 14–140/3,5–5,6-ot a tábor kezdetéig.
Roppant hirtelenséggel kiderült, hogy a rugalmasság és a snappy fókusz fényében (izgő-mozgó gyerekek, ugye) nem is olyan halálos a 3.5–5.6 fényerő, sőt, egészen jól használható, ráadásul az objektív rajzolata is kiváló, főleg egy szuperzoom-hoz képest. Úgyhogy azóta is ez látja el a fő objektív szerepét.
Ezt szoktam mondani, hogy ha rugalmasság kell, akkor jól jön a zoom. Senki nem hiszi el addig, amíg nem kell egyszer rendezvényt fotóznia, vagy egyéb oylan helyet, ahol egyszerre kellene mindent lövöldözni közel és messze..
Ettől még, ha nem valami csúcsvasad van, és nem emelheted nyakló nélkül az ISO-t, esetleg gyenge fényben kell szép mosás, meg vagy halva ilyen gyenge fényerővel. Illetve sok egyéb esetben is jól jön, ha van fényerő. Rekeszelni mindent lehet, de az objektív saját fényerejénél nagyobbra nyitni bajos.
Ja meg kérem, 150mm-en, ekv. 300-on az 5,6 csak akkor tűnik jónak, ha nem teszel mellé egy f4 vagy 2.8-as valamit. Egyszer feltettem egy 70-200 f4-et az 1100D-re (kölcsön), az megváltás volt a 75-300 után. Ja, és ezek az obik nem véletlenül nagyok és nehezek, valamit valamiért.